A Club Deportivo Atlético Baleares, S.A.D. (katalánul: Club Esportiu Atlètic Balears) egy spanyol labdarúgócsapat, amelynek székhelye Palma de Mallorcán található. A klubot 1920-ban alapították, jelenleg a Segunda Federaciónban szerepelnek, amely a spanyol bajnoki rendszer negyedik osztálya, hazai mérkőzéseit az Estadi Balear stadionban játssza a gárda, amelynek befogadóképessége 6000 fő. Női csapatuk a Primera Federaciónban, azaz a másodosztályban szerepel, és a Son Malferit stadionban játszik. Emellett az utánpótlás akadémiájuk körülbelül egy tucat csapatból áll.

Az Atlético Baleares a Segunda Divisiónt, vagyis a másodosztályt kétszer is elérte, összesen négy idényt töltve ott az 1950-es és 1960-as években. Emellett 16 idényt játszott a mára megszűnt Segunda División B-ben, amelyet háromszor is megnyert, illetve három idényt töltött el a Primera Federaciónban. Mindezek ellenére a klub legtöbbször a Tercera Divisiónban, azaz a harmadosztályban szerepelt.

A klub eredete Palma munkásosztályához kapcsolódik, és már az 1920-as években az RCD Mallorca fő riválisává vált, amely a sziget legsikeresebb csapata. Ez a rivalizálás, a palmai derbi, a mai napig él, annak ellenére is, hogy az elmúlt évtizedekben kevés közvetlen összecsapás volt.

Az Atlético Balearest 1942-ig Baleares FC-nek hívták, amikor összeolvadt az Athletic FC-vel, és ekkor kapta mai nevét. A szurkolók közül sokan azonban továbbra is régi nevén emlegetik a klubot. A csapat neve az alábbiak szerint változott:

• Baleares Football Club (1920–1940)
• Club de Fútbol Baleares (1940–1942)
• Club Deportivo Atlético-Baleares (1942–1943)
• Club Deportivo Atlético Baleares (1943–2012)
• Club Deportivo Atlético Baleares, SAD (2012–napjainkig)

A klubot informálisan kétféleképpen is nevezik: Atlético Baleares (a teljes hivatalos név) és Baleares (a név az 1942-es egyesülés előttről). Az utóbbi elnevezés fennmaradásának oka, hogy az összeolvadást a szurkolók inkább úgy élték meg, mintha a Baleares FC „elnyelte” volna az Athleticet – tehát a Baleares identitása maradt meg dominánsan. Ezért is tekintik az Atlético Balearest a Baleares FC közvetlen jogutódjának.

Ezen kívül nyelvi különbségek is befolyásolják az elnevezés használatát: Mallorcán két nyelv él együtt – a helyi katalán nyelvjárás és a spanyol. Bár a spanyol a domináns, a katalán a helyiek anyanyelve, és az Atlético Baleares szurkolói körében is ez a gyakoribb. Katalánul a klub neve Atlètic Balears vagy egyszerűen Balears.

Jelképek

Himnusz:

A klub himnuszának zenéjét és eredeti spanyol nyelvű szövegét Pere Cladera írta. A katalán változat Rafel Pericàs Ballester munkája:

A katalán szöveg magyar fordítása:

Csapatunk azonos nevet visel, mint a szigetek, velük azonosul, őket képviseli tisztelettel.
Színeink a kék tenger és a hagyományaink fényes világossága.
Fogadalom ez, ahogy a felnőttek és a gyerekek együtt támogatják őket, és mind együtt buzdítják őket.
Így emlékezünk a nagy tettekre, és ezért énekelünk együtt:
Az Atlètic a legnagyobb!
Atlètic, Atlètic, óe, óe, óe…
A szívünk fölött viselt címer motivál bennünket, hogy a legjobbakért harcoljunk.
Közöttünk nincsenek társadalmi osztályok – a Balears iránti szeretet az egyetlen feltétel!
Atlètic, Atlètic, óe, óe, óe…
Atlètic a legjobb!

Címer:

A jelenlegi címert az 1942-es összeolvadás óta használják, csupán kisebb esztétikai változásokon esett át. Előtte teljesen más címerrel rendelkezett.[

Belső elrendezése három vízszintes sávra osztható:

1. Felső rész: Kastély vagy erődítmény a tenger és az égbolt hátterében.
2. Középső rész: Fehér háttérrel, középen a klub hivatalos neve, CD Atlético Baleares.
3. Alsó rész: Három függőleges kék csík fehér háttéren.

Mez:

A klub megalakulása óta mindig kék-fehér függőleges csíkos mezben játszik. A csíkok száma, árnyalata és szélessége változott, de az alap dizájn maradt. A színek az Isleña Marítima logójára utalnak, amely a Mecánico FC alapítóinak munkaadója volt – ez az egyik klub, amelyből az Atlético Baleares született.

Kabalafigura:

A klub kabalája Ferreret, egy mallorcai őshonos bába varangy, nevét is erről a fajról kapta katalánul. A figurát a művész Antoni Bibiloni Palmer tervezte az 1990-es években. A 2009–10-es szezonban új verziót mutattak be, amely meg is jelent a hazai meccseken. A 2020-as években azonban Ferreret megjelenése ritkábbá vált.

Történelem:

A klub történelmét sokáig nem kutatták részletesen – erre csak a 21. században került sor. Emiatt sokan még mindig 1942-t tartják az alapítás évének, annak ellenére, hogy ma már széles körben elfogadott a 1920-as alapítás: 1920. április 3-án a palma de mallorcai Última Hora helyi újságban megjelent egy cikk, amely új labdarúgócsapatok alapításáról számolt be. A futball addig a középosztály vagy a felsőbb körök sportja volt, ám ez volt az első alkalom, hogy egy munkásosztálybeli csoport hozott létre csapatot, konkrétan az Isleña Marítima dolgozói, kiegészülve a hajógépészekkel, akik gyakornokként dolgoztak a cégnél. Ezt a csapatot Mecánico FC néven alapították (katalánul: Mecànic FC).

Mezeiket a cég színei alapján terveztek: fehér alapon három kék függőleges csík, az Isleña Marítima eredeti logója „I‑M” betűi ihlették. A munkásoknak nem kellett nadrágra költeniük, mert saját kék munkaruhájukat vágták át rövidnadrágnak. A tagok a Can Rasca kávéházban gyűltek össze (Carrer de Sant Miquel 67., akkoriban 187.), amely a Carrer dels Oms mellett állt. A csapat nem rendelkezett pályával, így a Moll de Palma egy füves placcán játszottak, közvetlenül az Isleña Marítima egykori irodái mellett.

Ugyanebben a lapszámban egy másik fontos mondat jelent meg:

„En la fundición de los señores Carbonell se organiza otro once, que promete ser un terrible rival por la corpulencia de la gente obrera que se alista.”
(„A Carbonell urak kohójában egy másik tizenegy szerveződik, amely nagy riválisnak ígérkezik a toborzott munkás emberek testalkata alapján.”)

Ez egy olyan csapatot jelentett, melyet a Fundición Carbonell kis fémmegmunkáló vállalat dolgozói alapítottak. Ez a csapat eredetileg a cég nevét viselte, majd később Mallorca FC-re változtatta. Csapataik teljesen fehér mezt és nadrágot hordtak. Székhelyük a Can Meca kávéház volt (Carrer Arxiduc Lluís Salvador, az Avingudas sarkán), és pályájuk a sa Síquia Reial nevű területen, az Avinguda del Comte de Sallent és a Carrer Blanquerna között helyezkedett el, szintén Palmában.

1920 később esedékes időszakában a Mallorca FC elhagyta korábbi közösségi területét, és átköltözött Mecánico FC Can Rasca kávéházába. Mivel a tagok hasonló szociális háttérrel bírtak és jól kijöttek egymással, úgy döntöttek, hogy egyesülnek egy erősebb klub létrehozása érdekében. Így 1920. november 14-én vagy 20-án (forrástól függően) megalakult a Baleares Football Club. A név egyhangúlag elfogadott volt, mert jól tükrözte a klub társadalmi hátterét. A Baleares FC székhelye a Can Rasca kávéházban maradt, míg pályájául a Mallorca FC sa Síquia Reial nevű pályáját vették át. A mezhez a fehér–kék csíkos felső javára döntöttek és a Mallorca FC fehér nadrágját használták.

Az új csapat 1920. november 21-én debütált a Tirador velodromban egy 5–0-s győzelemmel a Veloz Sport Balear ellen, amely a korszak egyik legerősebb együttese volt.

1920-as, 1930-as évek – növekedés és megerősödés

1940-ben a Franco-rezsim spanyolosítási politikája miatt Baleares Football Clubból Club de Fútbol Baleares lett a hivatalos név.

1921-ben részt vettek első nagyobb tornájukon, a Copa Ayuntamiento-n (Palma önkormányzata által szervezett), ahol második helyet szereztek az RS Alfonso XIII FC (mai RCD Mallorca) mögött.

A klub hamar rivalizálásba kezdett az RS Alfonso XIII FC-vel – ez a feszült rivalizálás máig él és a „palmai derbi” néven ismert, társadalmi hátterek szerint: az egyik klub a tehetősebb és monarchista vonalat képviselte, míg a Baleares munkásrétegekből és a republikánus irányzatból ered.

A klub 1923-ban átköltözött a Son Canals Stadionba, ahol évtizedekig játszottak.

Részt vettek a Baleári Régiónál szervezett bajnokságokban: kilencszer végeztek a mallorcai bajnoki második helyen (általában RS Alfonso XIII FC vagy CE Constància mögött). 1927–28-ban megnyerték a mallorcai bajnokságot, majd kikaptak a menorkai UD Mahón-tól a Baleári bajnokság döntőjében. Kiemelkedő eredményük volt a President of the Republic Cup megnyerése a 1934–36-os szezonban – a kupát Niceto Alcalá Zamora, akkori elnök adta át, és kétszeres győzelmükkel végérvényesen megszerezték a trófeát.

1936-ban a spanyol polgárháború kitörése miatt nem indulhatott el a barcelonai Nép Olimpiád (People’s Olympiad), ahová a csapat készülődött, helyette barátságos mérkőzéseket játszottak a köztársasági oldalon a háború alatt.

Az 1950-es évek – A növekedés évei

Az 1950–51-es idényben az Atlético Baleares megnyerte a Tercera División bajnokságát. A klub részt vett az osztályozóban, az élen végzett, és története során először feljutott a Segunda Divisiónba. Két egymást követő szezonban szerepelt a másodosztályban, majd 1953-ban visszatért a Tercera Divisiónba. A harmadosztályban továbbra is jó eredményeket ért el: bajnok lett az 1955–56-os idényben, és 1956-ban, 1957-ben, valamint 1958-ban is részt vett a feljutásért zajló rájátszásokban, de nem tudott visszajutni a másodosztályba.

Az Atlético Baleares nemcsak sporteredményeiben, hanem társadalmi szinten is virágzott, és úgy döntöttek, hogy új stadiont építenek. A régi Son Canals kapacitása már nem volt elegendő, ráadásul a tulajdonosok kilakoltatással fenyegették a klubot. Ezért 1958-ban jóváhagyták az új stadion projektjét. Az Estadi Baleart 1960. május 8-án avatták fel a Birmingham City FC elleni mérkőzéssel, amelyet a hazaiak 2–0-ra megnyertek.

Az 1960-as évek – A ragyogás évei

Az 1960–61-es idényben az Atlético Baleares ismét megnyerte a Tercera Divisiónt, és feljutott a Segunda Divisiónba. Ismét két idényt töltött a másodosztályban, majd 1963-ban visszaesett a harmadosztályba. A kiesés ellenére a klub jelentős potenciált őrzött meg: 1964-ben, 1965-ben, 1966-ban és 1968-ban is bejutott a feljutási rájátszásokba, de egyik alkalommal sem sikerült kiharcolni a feljutást.

Az 1970-es évek – Intézményi és sportválság

Az 1960-as évek végére a klub pénzügyileg hanyatlani kezdett, és a Tercera Divisiónban is fokozatosan rosszabb eredményeket ért el. Az 1972–73-as idényben kiesett a Regional Preferente ligába. Az Atlético Baleares a 1974–75-ös idényben visszajutott a Tercera Divisiónba, de a következő szezonokban továbbra is középszerű eredményeket produkált.

1977-ben létrejött az új harmadosztály, a Segunda División B, és az Atlético Baleares kvalifikálta magát az első kiírásra. Azonban a klub utolsó helyen végzett, és visszaesett a Tercera Divisiónba, amely ekkor már a negyedosztály volt. Az eredmények hanyatlása véget vetett a közvetlen összecsapásoknak az RCD Mallorca ellen – a palmai derbi a 20. század utolsó kiírásaiban már csak barátságos mérkőzésekre és egy 1986–87-es Király-kupa meccsre korlátozódott.

Az 1980-as évek – Mélyrepülés és felemelkedés

A csalódást keltő szereplés folytatódott a Tercera Divisiónban egészen az 1980–81-es idényig, amikor a csapat ismét kiesett a Regional Preferente-be. A klub társadalmi és gazdasági káoszba süllyedt, így két idényt az amatőr osztályban töltött.

1983–84-ben visszakerült a Tercera Divisiónba, ahol javuló eredményeket mutatott, és 1985–86-ban részt vett a feljutási rájátszásban. Bár nem sikerült kiharcolni a feljutást, a Segunda División B átszervezése révén a klub mégis egy osztállyal feljebb léphetett – másodszor a történelem során.

A csapat három idényt töltött a Segunda División B-ben (1987–88, 1988–89, 1989–90). Az 1988–89-es szezonban közel állt ahhoz, hogy megnyerje a bajnokságot, ami közvetlen feljutást jelentett volna a Segunda Divisiónba. A következő idényben azonban kiesett a Tercera Divisiónba. Az Estadi Balear állapota, az alacsony nézőszám és az anyagi nehézségek válságba sodorták a klubot.

Az 1990-es évek – Csalóka stabilitás

1990-ben az Atlético Baleares visszatért a Tercera Divisiónba, és egy keserédes időszak vette kezdetét, amely több mint egy évtizedig tartott. A klub rendszeresen jól szerepelt a bajnokságban: 1990 és 2002 között csupán egy idényt leszámítva mindig a legjobb négy között zárt. Négy alkalommal bajnok is lett (1998, 2000, 2001, 2002).

A rájátszások azonban rendre sikertelenül zárultak. A klub 12 idény alatt 11-szer játszott osztályozót (1991, 1992, 1994–2002), de egyszer sem sikerült feljutnia. A baleár-szigeteki csapatok általában alulmaradtak a szárazföldi ellenfelekkel szemben, és az Atlético Baleares sem volt kivétel. Ez a kudarc sorozat demoralizálta a klubot és a szurkolókat is.

A 2000-es évek: Mélypont és majdnem megszűnés, majd újjászületés és dicsőséges visszatérés

A sok sikertelen rájátszás után az Atlético Baleares ismét válságba került, melyet az intézményi és gazdasági problémák is súlyosbítottak. A klub és az Estadi Balear közös tulajdonosai, a Procampo közötti viszony megromlott. Gyakoriak voltak az edzőváltások. A 2002–03-as és 2003–04-es szezonban a csapat csalódást keltően szerepelt, és a 2004–05-ös szezonban összeomlott. A játékosok nem kaptak fizetést, néha alig tizenegy játékos állt rendelkezésre. Az utánpótlás megszűnt, a Procampo megtiltotta a stadion használatát. A klub a közeli Germans Escales pályára költözött, és elkerülhetetlen volt a kiesés a Regional Preferente-be. 2005 az egyik legsötétebb évként él a klub történetében: a 85 éves egyesület a megszűnés szélére sodródott.

A klubot 2005 nyarán újjászervezték. Új elnök, Fernando Crespí vette át a vezetést, új alapokra helyezték a gazdálkodást, és a klub fokozatosan stabilizálódni kezdett. A 2005–06-os idényben megnyerték a Regional Preferente bajnokságát, és azonnal visszajutottak a Tercera Divisiónba.

A 2007–08-as szezon hozta meg a történelmi áttörést: az Atlético Baleares bajnok lett a Tercera Divisiónban, és sikeresen teljesítette az osztályozót is, így 19 év után visszajutott a Segunda División B-be. A feljutás évében több mint 4000 szurkoló volt jelen a hazai mérkőzéseken, ezzel a klub a nézőszámot tekintve is kiemelkedett a Baleár-szigeteken.

---

A 2010-es évek: Stabilizálódás és sikeres évek

2010 nyarán az Estadi Balear leromlott állapota miatt életveszélyessé vált, és a klub kénytelen volt elhagyni otthonát. A Son Malferit nevű kisebb létesítménybe költözött. A stadionváltás ellenére a csapat versenyképes maradt. Az új évtized elején stabil középcsapat volt a Segunda División B-ben. A 2011–12-es szezonban csoportgyőztesként zárták az alapszakaszt, és ismét esély nyílt a feljutásra a másodosztályba, de végül kiestek az osztályozóból.

A 2012-es idény után a klub visszaesett középszintre, több éven keresztül küzdött az alsóházi pozíciók ellen, és edzőváltások, anyagi nehézségek is sújtották.

2017-ben új korszak kezdődött. A klubot átvette Ingo Volckmann német üzletember, aki professzionálisabb szervezeti modellt, stabil pénzügyi hátteret és nemzetközi stratégiát hozott. Az infrastruktúra is fejlődni kezdett: az Estadi Balear rekonstrukciója elindult, és 2019-ben a klub végre visszatérhetett történelmi stadionjába, amelyet teljesen felújítottak.

A sporteredmények is javultak. A 2018–19-es és a 2019–20-as szezonban az Atlético Baleares ismét csoportelsőként zárt a Segunda División B-ben. Mindkét alkalommal osztályozót játszott a Segunda Divisiónba jutásért, de 2020-ban, a COVID–19 járvány miatt zárt kapus mérkőzésen, tizenegyesekkel búcsúztak a playoff döntőjében.

---

A 2020-as évek – Profi státusz, átalakulás és kihívások

A spanyol labdarúgás szerkezeti átalakulása révén 2021-ben létrejött a Primera Federación (korábban Segunda B), amely a harmadosztály új formája lett, ez már teljes mértékben professzionális bajnokság. Az Atlético Baleares az induló klubok között volt.

A 2021–22-es idény erősen indult: a csapat a tabella élén állt ősszel, történelmi kupameneteléssel fűszerezve, mely során legyőzte a LaLiga 1-es Getafét és Celta Vigót, végül a negyeddöntőben esett ki a Valencia ellen. A bajnokságban azonban a tavaszi forma visszaesett, és lemaradtak az osztályozóról.

A következő szezonokban a klub komoly nehézségekkel szembesült: sportigazgatók, edzők gyors cseréje, gyenge eredmények, és 2023–24-ben a csapat kiesett a harmadosztályból. Ez óriási visszalépés volt az ambiciózus projekthez képest, és komoly átgondolást igényel a jövőre nézve.

---

Jelen és jövő

Az Atlético Baleares 2024-ben a Segunda Federaciónban (negyedosztály) szerepel. A klub célja egyértelmű: visszajutni a Primera Federaciónba, és újra versenyképes csapatot építeni. Az Estadi Balear, amelyet időközben 4600 férőhelyes modern létesítménnyé alakítottak, továbbra is a klub szimbóluma. A német tulajdonos által meghonosított nemzetközi szemlélet, valamint a klub tradicionális helyi gyökerei adják az alapját annak, hogy az Atlético Baleares újra komoly szereplő legyen a spanyol futballban.

Füstös András