Jackson Martínez Atlético Madridban töltött időszaka a modern futball egyik legnagyobb „mi lett volna, ha…” története. Amikor 2015 nyarán a matracosok bejelentették az érkezését, szinte mindenki biztosra vette, hogy a kolumbiai csatár méltó utódja lehet azoknak a klasszis támadóknak (Diego Forlánnak, Radamel Falcaónak vagy Diego Costának), akik Diego Simeone kezei alatt világszínvonalú teljesítményt nyújtottak. A történet azonban egészen más irányt vett, és mindössze fél év alatt véget ért. Pedig minden adott volt ahhoz, hogy Jackson Martínez az Atlético Madrid következő nagy gólvágója legyen.

A kolumbiai támadó 2015 nyarán érkezett Madridba, miután három elképesztően eredményes szezont töltött az FC Portónál. Portugáliában egymás után háromszor lett a bajnokság gólkirálya, minden sorozatot figyelembe véve pedig 136 mérkőzésen 92 gólt szerzett. Nem véletlenül tartották Európa egyik legveszélyesebb középcsatárának, és több elitklub (köztük az Arsenal, az AC Milan és a Valencia) is érdeklődött iránta. Végül az Atlético Madrid fizette ki a szerződésében szereplő, körülbelül 35 millió eurós kivásárlási összeget, Jackson pedig négyéves szerződést írt alá.

Az átigazolás mögött komoly elvárások húzódtak meg. Mario Mandžukić távozott a Juventusba, így Simeonénak új középcsatárra volt szüksége Antoine Griezmann mellé. Jackson stílusa első ránézésre jól illett az Atlético játékához: fizikailag erős volt, remekül fejezte be az akciókat, kiválóan fejelte a labdát, és a tizenhatoson belül rendkívül veszélyesnek számított. Ugyanakkor már az első hetekben látszott, hogy a portugál bajnokság után teljesen más ritmushoz kell alkalmazkodnia.

Diego Simeone rendszere talán az egyik legkövetelőzőbb Európában egy csatár számára. A támadóknak nem csupán gólt kell szerezniük, hanem folyamatosan presszingelniük kell, vissza kell zárniuk védekezéskor, rengeteget kell futniuk labda nélkül, és gyakran háttal a kapunak kell megtartaniuk a labdát. Jackson számára ez teljesen új szerepkört jelentett. Míg Portóban a támadások befejezője volt, Madridban sokkal összetettebb feladatokat kapott.

A szezon eleje emiatt nehezen alakult. Bár Simeone végig bízott benne, a kolumbiai csatárnak időre volt szüksége, hogy felvegye a LaLiga tempóját és megszokja az Atlético taktikai fegyelmét. Első bajnoki góljára szeptemberben, a Sevilla ellen kellett várni, majd betalált az Eibar és a Valencia ellen is. Góljai azonban nem tudtak igazán lendületet adni neki, miközben Griezmann fokozatosan a csapat első számú támadójává vált.

A fordulópont nem a klubban, hanem a kolumbiai válogatottnál következett be. A 2015 novemberi világbajnoki selejtezőn, Chile ellen megsérült a bal bokája. Az első diagnózis csupán enyhe bokaszalag-sérülésről szólt, ezért sokan gyors visszatérésre számítottak. Jackson később azonban azt állította, hogy a sérülés jóval súlyosabb volt, mint azt eredetileg megállapították, és hosszú ideig úgy futballozott, hogy valójában nem volt teljesen egészséges. Ez döntően befolyásolta madridi teljesítményét.

A sérülés után már soha nem tudta visszanyerni korábbi robbanékonyságát. A pályán láthatóan hiányzott belőle az a dinamika és az önbizalom, amely Portóban Európa egyik legrettegettebb csatárává tette. Simeone ugyan továbbra is lehetőséget adott neki, de egyre inkább Fernando Torres és Luciano Vietto felé fordult, miközben Griezmann gyakorlatilag minden támadás középpontjába került.

Jackson végül mindössze húsz tétmérkőzésen lépett pályára Atlético-mezben, ezeken három gólt szerzett. A számok önmagukban sem voltak kiemelkedők, de még inkább csalódást keltettek annak fényében, hogy néhány hónappal korábban Európa egyik legjobb befejező csatáraként érkezett Madridba. A klub és a játékos is felismerte, hogy egyik fél sem nyeri meg ezt a csatát, ezért már a téli átigazolási időszakban megkezdődtek a tárgyalások a távozásáról.

2016 februárjában a Guangzhou Evergrande szerződtette. Az Atlético gyakorlatilag visszakapta az érte kifizetett összeget, így pénzügyileg nem járt rosszul az üzlettel. Jackson számára természetesen a kínai szerződés anyagilag is rendkívül kedvező volt, de később többször hangsúlyozta, hogy nem kizárólag a pénz miatt döntött a váltás mellett. Elmondása szerint úgy érezte, pályafutásának ebben a helyzetében ez volt a legjobb megoldás minden érintett számára.

Évekkel később maga Jackson Martínez is visszatekintett az Atlético Madridnál töltött időszakára. Határozottan cáfolta azokat a pletykákat, amelyek szerint rossz kapcsolata lett volna Diego Simeonéval vagy az öltözővel. Kiemelte, hogy az argentin edző mindig őszintén kommunikált vele, tisztelte őt, és soha nem volt közöttük személyes konfliktus. Úgy vélte, egyszerűen több időre lett volna szüksége az alkalmazkodáshoz, de ezt a bokasérülés megakadályozta. Sőt, később azt is elmondta, hogy amikor kezdte egyre jobban megérteni Simeone elképzeléseit és egyre komfortosabban érezte magát a csapatban, akkor érte a sérülés, amely végül teljesen megtörte a madridi karrierjét.

Utólag visszanézve Jackson Martínez atléticós időszaka sokkal inkább tragikus, mint sikertelen történet. Egy olyan csatár érkezett Madridba, aki éveken keresztül Európa elit góllövői közé tartozott, mégis alig fél év alatt távozott. Ebben kétségtelenül szerepet játszott az Atlético rendkívül speciális játékrendszere és a beilleszkedés nehézsége, de legalább ekkora szerepe volt annak a bokasérülésnek is, amely később egész pályafutását végigkísérte. A kínai évek során a problémák tovább súlyosbodtak, végül a folyamatos fájdalmak miatt jóval korábban kellett visszavonulnia, mint azt bárki gondolta volna.

Ha nincs az a sérülés 2015 őszén, könnyen lehet, hogy ma egészen másként emlékeznénk Jackson Martínez madridi időszakára. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen az Atlético Madridban: gólerős volt, fizikálisan erős, intelligens támadó és kiváló befejező. A futball azonban néha egyetlen rossz pillanaton múlik. Jackson Martínez számára ez a pillanat a Chile elleni válogatott mérkőzésen érkezett el, és ezzel gyakorlatilag lezárta annak a történetét, amely néhány hónappal korábban még az Atlético következő nagy csatárának megszületéséről szólt. Sőt, talán az igazán profi karrierjének is az a meccs vetett véget.

Füstös András