A nyári pletykák és Gonzalo Garcia berobbanása után felélénkült egy beszélgetés egy fontos támadási aspektussal kapcsolatban. Ez a fejjáték. Az előző fájdalmas szezon egyik nagy tanulsága volt, hogy Joselu elvesztése komolyabb gond, mint amilyennek elsőre tűnt. Nagyon nem szeretem a gyorsan levont következtetéseket és a túlreagálásokat. De mivel az átigazolási időszak gyorsan eltelik majd, így maga a kérdés fontos: kell-e szerződtetni támadót? Persze nem mennyiségi problémáról van szó, sőt. Sokkal inkább profil kérdésről beszélünk.

Mit mutatnak a számok?

A számok, mint mindig, most is megbízható támaszul szolgálnak. Fejesgólok tekintetében rendkívül beszédes eredmények jöttek ki:

• A Joseluval megtoldott 2023/24-es duplázós évad során 13 fejesgólt szerzett a Madrid, éppen annyit, mint az Atléti, és csak eggyel kevesebbet a Barcánál.
• Ellenben a most elmúlt szezonban mindössze 2 ilyen találata volt a fővárosiaknak, amivel holtversenyben az utolsók, míg a Barcelona kilenccel, az Atlético pedig hattal zárt.

Taktikai szempontból sokat mondó volt a 2023 őszén rendezett madridi derbin elejtett egyik Simeone nyilatkozat. Az Atlético mestere örömének adott hangot, hogy Ancelotti nem tette a kezdőbe Joselut a mérkőzésre. Úgy gondolta, ellenfele ezzel egy egész dimenziót kivett a támadójátékból, és könnyített számára a győzelem felé vezető úton, ami egyben a Real Madrid egyetlen bajnoki veresége is volt a szezon során.

Gonzalo az új Joselu?

Érthető, ha ez hirtelen zavart okoz, hiszen Gonzalo Garcia mindössze 182cm, viszont ennek ellenére kiváló a fejjátéka. A maradását azonban bonyolítja, hogy már így is iszonyatos tumultus van a fehérek támadósorában: Vinicius, Rodrygo, Mbappé, Endrick, Güler, Brahim (?) és használattól függően Mastantuono is pályázik a 3 hely egyikére. Amiből nem lepődnék meg, ha a szezon során 2 lenne, ha Xabi Alonso taktikai okokból szerkezetet váltana. Persze az utóbbi három a középpályán is bevethető, de ott sincs éppen túl sok hely.

A korábbi hírek Ante Budimir esetleges érkezéséről szóltak, hogy taktikai szükség vagy „égő ház effektus” esetén beállósként fel lehessen rá vagdosni a labdákat. A klubvilágbajnokságon lejátszott mérkőzések és a látott edzésmunka azonban afelé kezdte el terelni a stábot, hogy ez a helyzet igazából már megoldott.