Vannak futballisták, akik hosszú éveken keresztül a legmagasabb szinten teljesítenek, és pályafutásuk egészét jól ismerjük. És vannak olyanok, akiknek a neve egyetlen egészen különleges szezon miatt válik halhatatlanná. Michu egyértelműen az utóbbiak közé tartozik. Miguel Pérez Cuesta karrierje egyáltalán nem volt sztárkarrier: nem volt éveken át a világ legjobb csapataiban szereplő szupersztár, nem nyert Bajnokok Ligáját, és a spanyol válogatottban se töltött el éveket. Mégis, ha valaki azt mondja, hogy „Michu”, a futballrajongók jelentős részének azonnal a 2012–’13-as Swansea idény jut eszébe. Egyetlen szezon, amelyben egy addig viszonylag ismeretlen spanyol támadó egyszerűen berobbant az angol futballba.

Michu 1986. március 21-én született Oviedóban, és természetesen a helyi Real Oviedo akadémiáján kezdte pályafutását. A felnőttcsapatban már a 2003–’04-es idényben bemutatkozott, de ekkor még nagyon messze volt attól, hogy bárki nemzetközi szintű játékosként tekintsen rá. 2007-ben a Celta Vigo második csapatához került, majd fokozatosan bekerült az első csapatba is. A Celta színeiben több szezont töltött a spanyol másodosztályban, és ekkor kezdett igazán kialakulni az a játékos, akit később Michuként ismert meg Európa. Nem klasszikus középcsatár volt: eredetileg inkább támadó középpályásként szerepelt, de 185 centiméteres magassága, fizikuma és bal lába miatt később egyre közelebb került az ellenfél kapujához.

A nagy áttöréshez azonban még egy lépcsőfokra szüksége volt. 2011-ben a Rayo Vallecano játékosa lett, és a 2011–’12-es idényben először szerepelhetett a LaLigában. Michu viszont nem csak egyszerűen megállta a helyét az élvonalban: 37 bajnokin 15 gólt szerzett, amivel a Rayo egyik legfontosabb támadójává vált. Ez volt az a szezon, amely felhívta rá a komolyabb európai klubok figyelmét.

A következő nyáron a Swansea City mindössze 2 millió fontért szerződtette Michut a Rayo Vallecanótól. A walesi klubnál ekkor Michael Laudrup irányította a csapatot, és a Swansea éppen Gylfi Sigurðsson távozása után keresett olyan támadó szellemű játékost, aki képes lehet betölteni az általa hagyott űrt. Michu érkezése akkoriban egyáltalán nem számított szenzációs igazolásnak. Ma már egészen másképp nézünk rá erre a 2 millió fontos üzletre.

A Premier League-ben aztán néhány hónap alatt minden megváltozott.

Michu debütálása szinte tökéletes forgatókönyv szerint alakult. A Swansea az első fordulóban 5–0-ra verte idegenben a Queens Park Rangerst, Michu pedig két góllal és egy gólpasszal mutatkozott be az angol élvonalban. Az első forduló után rögtön ő állt a góllövőlista élén, majd a következő fordulóban a West Ham United ellen is betalált. A spanyol néhány hét alatt a Premier League egyik legérdekesebb játékosává vált.

És ami talán még fontosabb: nem egyszerűen egy jól sikerült kezdésről volt szó. Michu egész idényben rendkívül magas szinten teljesített. A Premier League-ben 18 gólig jutott, miközben minden sorozatot figyelembe véve 22 találattal zárta az idényt. A Swansea a bajnokságban a kilencedik helyen végzett, de ennél is fontosabb volt, hogy története során először nyert jelentős trófeát: a csapat megnyerte a Ligakupát, a döntőben pedig 5–0-ra győzte le a Bradford Cityt. Michu három gólt szerzett a sorozatban.

A 2012–’13-as idény végére már egyáltalán nem úgy beszéltek róla, mint egy olcsón szerződtetett, Spanyolországból érkező támadóról. Michu a Swansea házi gólkirálya lett, a klub szurkolói pedig több egyéni díjjal is jutalmazták. Teljesítménye annyira meggyőző volt, hogy a Swansea már 2013 januárjában új, hosszabb szerződést adott neki. A klub később körülbelül 30 millió fontra értékelte a játékost: óriási különbség ahhoz képest, hogy néhány hónappal korábban 2 millió fontért érkezett.

Michu ráadásul nem a tipikus, alacsony termetű, technikás spanyol támadó volt. Magas volt, erős, jól használta a testét, remekül érkezett a kapu elé, és bal lábbal különösen veszélyesnek bizonyult. Képes volt középcsatárként és támadó középpályásként is játszani. A Swansea rendszerében ez különösen jól működött: sokszor úgy tűnt, mintha középpályás lenne, majd hirtelen a védők mögött vagy a tizenhatoson belül jelent meg. Ez a kiszámíthatatlanság tette annyira nehezen levédekezhetővé.

A futballvilág ekkor már a legnagyobb klubokkal is összeboronálta. A neve többek között az Arsenal és a Liverpool kapcsán is felmerült, miközben a Swansea szurkolói természetesen abban reménykedtek, hogy még sokáig náluk marad.

És eljött a spanyol válogatott is.

Vicente del Bosque figyelmét természetesen nem kerülte el az angliai teljesítménye. Michu végül 2013 októberében kapott meghívót a spanyol válogatottba, miután David Villa sérülése miatt szükség volt egy új játékosra. 2013. október 11-én, Fehéroroszország ellen debütált a spanyol nemzeti csapatban egy világbajnoki selejtezőn, amelyet Spanyolország 2–1-re megnyert. Michu ezzel elérte azt, amiről valószínűleg gyerekként Oviedóban csak álmodhatott: pályára lépett a világ akkori egyik legerősebb válogatottjában, olyan játékosok mellett, akik világbajnokok és Európa bajnokok voltak. Csakhogy nagyjából ugyanebben az időszakban kezdődött el az a sérüléses időszak is, amely végül alapjaiban változtatta meg a karrierjét.

A 2013–’14-es szezon elején még úgy tűnt, hogy Michu folytathatja azt, amit az előző idényben elkezdett. A Swansea Európa Ligában is szerepelt, és Michu például a Valencia ellen is betalált a 3–0-s idegenbeli győzelem alkalmával. Azonban az ismétlődő sérülések egyre jobban hátráltatták. A jobb bokája okozta problémák fokozatosan elvették tőle azt a játékidőt, amelyre szüksége lett volna. A szezonban már csak korlátozottan tudott pályára lépni, és 2014 áprilisában játszotta utolsó mérkőzését a Swansea színeiben.

A következő nyáron még megpróbált újra felépíteni egy nagy karriert. 2014 júliusában kölcsönben az olasz Napoli csapatához került, ahol Rafael Benítez volt az edző. A megállapodás vásárlási opciót is tartalmazott, így akár egy új fejezet is elkezdődhetett volna számára Olaszországban. Ehelyett azonban a sérülések továbbra sem engedték, hogy visszatérjen a legjobb formájához. A Napoli színeiben mindössze hat alkalommal lépett pályára.

A Napoli végül nem élt a végleges szerződtetés lehetőségével, Michu pedig visszatért Swansea-ba. A walesi klubnál azonban már nem számoltak vele úgy, mint korábban. 2015 novemberében közös megegyezéssel megszüntették a szerződését. Különösen kegyetlen fordulat volt ez annak az embernek, aki alig több mint két évvel korábban még a Premier League egyik legnagyobb felfedezettje volt.

Michu ezután hazatért Asztúriába. 2015 végén a negyedosztályú UP Langreo játékosa lett, ahol a testvére, Hernán Pérez is kapcsolatban állt a klubbal. A Premier League stadionjai és a spanyol válogatott után Michu immár a spanyol negyedosztályban futballozott. Ez a történet talán egyik legszomorúbb része, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy mennyire szeretett volna még játszani.

Langreo után 2016-ban visszatért oda, ahonnan az egész történet indult: a Real Oviedóhoz. A klub hivatalosan is hazatérő saját nevelésű játékosként mutatta be. A 2016–’17-es idényben 27 bajnoki mérkőzésen szerepelt, de már csak egy gólt szerzett. A bokája egyszerűen nem engedte, hogy újra az a Michu legyen, akit Swansea-ban láthattunk. 2017 nyarán aztán elérkezett a végső döntés. Michu mindössze 31 éves volt, amikor bejelentette visszavonulását a profi futballtól. A döntést a jobb bokájának állapota miatt hozta meg. A sérülés már évek óta kínozta, és az orvosi vélemények alapján nem tudta folytatni pályafutását azon a szinten, amelyet ő maga is elvárt volna.

Így ért véget egy olyan karrier, amely egyszerre volt rövid, különleges és tragikusan gyors. Michu nem tudott tíz-tizenöt éven keresztül a futball elitjében maradni. Mégis, a futballtörténelemben maradt számára egy különleges hely. Mert egy szezon elég volt ahhoz, hogy emlékezzünk rá.

Füstös András