Végre valami siker! – Az RC Deportivo La Coruna rövid története és hányadtatott sorsa
Kategóriák
Játékosok
Szerzőink
Korábbi bejegyzések
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Végre valami siker! – Az RC Deportivo La Coruna rövid története és hányadtatott sorsa
A La Coruna-i csapat ősellenfelének a Celta Vigo számít, és akkor amikor ennek a B csapatával néznek szembe a harmadik vonalban, tudhatja az olvasó, hogy valami nagyon félre siklott az elmúlt években. Főleg, hogyha 0 ponttal távozol tőlük, ami meg is történt! De mi vezetett az egykor Bebeto, Djalminha, Valeron, Roy Makaay és Diego Tristan játszóteréjül szolgáló 1999/2000 szezon bajnokával, hogy ily nehéz időkben járnak?
Előzetesen hozzátenném, hogy a sztori klasszikus lesz, melyben az adósság, a sok féle ötlet és azok hasztalansága, valamint a szurkolók fékezhetetlen kitartása a csapat mellett jellemez. De, hogy értsük, miért is a Deportivo La Coruna csapatát övezik ezek a kérdések, nem a befektetők által nem is oly rég Cazorla, Isco, Kameni és egyéb játékosokkal teletűzdelt Malágá-t: az elmúlt 30 évben 5 csapat tudott bajnok lenni, melyek közül egyedül a Deportivo van a mélyben (habár a Valencia se a legszebb napjait éli), valamint az aktív, elég idős de még fiatal focin nevelkedő társadalmi réteg fejében élénken él a kétezres évek eleji top csapat.
A klub rövid története
A korai alapítású klub 1902-ben José Maria Abalo nevéhez köthető, aki az Egyesült Királyságból hazatérve osztotta meg társaival a tapasztalatait. 1906-ban Club Deportivo de la Sala Calvet néven jött létra a mai klub, melynek másfél évvel később XIII. Alfonz király királyi név viselési (Real) jogot adományozott. Hogy érzékeljük mennyire nagy az egyesület történelme, 1909-ben a stadionját már Riazor-nak hívták! 1920-tól már a spanyol labdarúgás szerves részét képezték, majd aztán az 1940-’41-es szezonban feljutottak az első osztályba is a Murcia 2:1-es legyőzése által. A csapat anyagi helyzete már ezekben az években sem volt túl rózsás, melynek ellenére 1944-ben átvehették az új Riazor-t, valamint 1949-’50-ben a bajnoki ezüstöt is begyűjtötték.
Az 1950-’57-ig tartó éveket az aranykornak nevezik Galíciában, mégpedig a Helenio Herrera által vezetett Orquesta Canaro végett: két argentín (Corcuera és Oswaldo) csatár, valamint Franco és Moll lévén 30 meccsen 64 gólt szereztek, és stabil elsőosztályú szerepléseket hoztak a konyhára. A klub anyagi helyzete miatt hiába voltak a későbbiekben is jó játékosai (pl. Luis Suárez, Amancio, Reija, Veloso, Jaime Blanco, Manolete, Pellicer és Buyo) a Depor-nak, egyszerűen lehetetlenség volt megtartaniuk őket és elkezdődött a két osztály közti jojózásuk. Ez a ’70-es évekre csúcsosodott ki amikor a negyedosztályig bukdácsoltak vissza. A másodosztályig való vissza szilárdulásukig egészen 1988-ig kellett a rajongóknak várnia. Az újabb elsőosztályú mérkőzésig 1991-ig kellett várnia a csapatnak, mely csakúgy, mint 1941-ben, megint a Murcia kárára tudott feljutni. Ehhez a stabilabb anyagi helyzett, a 17.500 fős klubtagság és többek között olyan játékosok, mint Sabín Bilbao, Dukic és Uralde járultak hozzá. Ezek után jött a második aranykor: 1994-ben az utolsó pillanatokban lettek másodikak, míg 1995-ben Spanyol Király Kupát nyertek. Ezt 2002-ben megint megismételték! A már említett 2000-res bajnoki cím után stabil élcsapat volt a La Coruna ( két ezüst, majd két bronzérem jött sorban), majd stabil középcsapatként játszottak. A 2010-’11-es kiesés után még egyből visszatudtak térni az elsőosztályba, majd utána ezt mégegyszer eltudták játszani, egészen 2017-’18-ig, amióta nagyon messze kerültek a legelső osztály küzdelmeitől.
Mindössze egy év jutott a másodosztályban a Real Club Deportivo La Coruna-nak, mely utána a harmadik vonalba került, és a liga újraszervezések következtében a 2020-’21-es szezonban csodával határos módon úszta meg a kiesést a negyedik vonalba (1 ponttal voltak a vonal felett). Nem is oly rég a Barcelona B csapata ellen Lucas Pérez (aki konkrétan maga fizette ki az átigazolási díját, hogy a Deportivo játékosa legyen) góljával 4 év gyötrelem után ismét feljutottak a másodosztályba, melyet 31,833 szurkoló előtt ünnepelhettek.
Röviden ennyit a klubról, de itt jegyezném meg, hogy bődületesen gazdag a csapat történelme, és napestig lehetne sztorizgatni róla. Akit csak kicsit is érdekel a klub legalább a magyar Wikipédia oldalát fussa át, mert a BL és egyéb európai kupasorozatokban való szereplésüktől kezdve rendkívül sok, a klub életében vaskos szerepet játszó személy aloldala böngészhető.
Az utóbbi évek zűrzavara
Lendoiro, a régi Deportivo sikerek kovácsa, 2009-ben sokat sejtetően úgy nyilatkozott, hogy a legnagyobb hibája a múltban az volt, hogy nem adta el a játékosait akkor, mikor még volt értékük, csak a címek iránti vérszeme hajtotta. Ezt követte 2013-ban a klubvezetése által közzétett dokumentum a klub pénzügyi helyzetéről, mely több, mint lesújtó volt. A klub helyzete a valóságtól elrugaszkodás tipikus példája volt, eszetlenül vették fel a hiteleket és keresték a befektetőket, de nem hozott semmi se megoldást és gyógyírt. Tino Fernández alatt 2014-ben (a 4 elsőosztályú szereplésnek is hála) ez az adósság képes volt megfeleződni, de még mindig kevés volt, ha az egyesület haladni akart valamerre. A felszínen viszont már voltak jelek a fuldoklásra: 5 év alatt 9 edzőt fogyasztottak el és a játék is messze volt a széptől. A kiesés következtében pedig a klub elnökök is elkezdték váltani egymást: Paco Zas, Toño Armenteros és Fernando Vidal se tudott releváns tudást és tapasztalatot hozni a helyzet megoldásának irányába. A harmadosztályba való kiesés is több szempontból blama: nagyon nehéz Spanyolországban feljutni, mivel több divízió csapata is küzd a másodosztálybeli indulásért, így a átlag 20-22 csapat helyett 80 környéki ellenfeled van, még ha nem is közvetlenül. A Covid természetesen csak rontott az anyagi helyzeten, mint minden más csapat esetében, hiába van az Abanca bank tulajdonában 2014 óta. A bank nem szórja a pénzt felelőtlenül a csapatba, volt olyan másodosztályú szezonja a La Coruna-nak mely során 14 millió euró állt csak rendelkezésükre (és ez kifejezetten sok a második vonalba egyébként, bőven az első csapatok közé tartoztak ezzel).
Összefoglalásul annyit lehet elmondani, hogy a Deportivo története igen szomorú, viszont sajnos nem is egyedi, Spanyolország szerte sajnos az anyagi gondokkal való küzdelem és a rossz klub menedzsment elterjedtebb, mint hinné az ember, Dunát lehetne rekeszteni csak egy-egy klub esetében ezek történetéről. A kezdeti sikerek után való elrugaszkodás a valóságtól talán az, ami leginkább a csapat ellen dolgozott. És innen, mint látjuk, nagyon hosszú út vezet vissza, de a Deportivo egyszer már vissza jött innen az 1970-es évek után. Képesek lesznek vajon megint rá? Ez már a jövő zenéje…
Források
https://hu.wikipedia.org/wiki/RC_Deportivo_de_La_Coru%C3%B1a