Amikor a spanyol futball történetének legnagyobb csatárait emlegetik, a legtöbb szurkoló automatikusan olyan nevekre gondol, mint Telmo Zarra, Raúl González, David Villa vagy Fernando Torres. A történelem azonban néha igazságtalan azokkal szemben, akik egy korábbi korszakban alkottak maradandót. Isidro Lángara pontosan ilyen játékos volt. A Real Oviedo legendás középcsatára az 1930-as években olyan gólszerző teljesítményt nyújtott, amelyet a spanyol labdarúgásban máig alig sikerült megközelíteni. Sok történész és statisztikus szerint ő volt az első valóban világklasszis spanyol gólvágó, a Nemzetközi Labdarúgó-történeti és Statisztikai Szövetség (IFFHS) pedig minden idők legnagyobb spanyol góllövőjeként említi.

Lángara 1912-ben született a baszkföldi Pasaiában. Fiatalon több helyi csapatban is játszott, mielőtt tehetségére felfigyeltek volna az akkor még másodosztályú Real Oviedónál. Mindössze 18 éves volt, amikor 1930 decemberében szerződött az asztúriai klubhoz. Már a bemutatkozása is jelzésértékű volt: első mérkőzésén rögtön két gólt szerzett az Atlético Madrid jogelődje ellen. A következő években pedig gyakorlatilag megállíthatatlanná vált.

A Real Oviedo történetében sok kiváló futballista szerepelt, de kevesen alakították át annyira a klub identitását, mint Lángara. A harmincas évek elején az Oviedo egy fiatal, rendkívül modern szemléletű csapatot épített fel. Ennek támadósora kapta a „Delantera Eléctrica”, vagyis az „Elektromos Támadósor” nevet. A Casuco, Gallart, Herrerita, Emilín és Lángara alkotta egység gyors passzjátékkal, folyamatos helycserékkel és agresszív támadófelfogással játszott egy olyan korban, amikor Európa nagy része még sokkal statikusabb futballt játszott. Több futballtörténész szerint ez a csapat évtizedekkel megelőzte a korát.

A támadósor központi figurája természetesen Lángara volt. Miután középcsatárként kezdett szerepelni, szinte futószalagon termelte a gólokat. Az 1931–’32-es szezonban a Segunda División gólkirálya lett, majd az Oviedo feljutása után valami egészen kivételeset vitt véghez. Az első három élvonalbeli idényében mindhárom alkalommal megszerezte a Pichichi-díjat, vagyis a LaLiga gólkirályi címét. 1933–’34-ben 27 gólt, 1934–’35-ben 26 gólt, 1935–’36-ban pedig 28 gólt szerzett. Ez a sorozat azért különösen lenyűgöző, mert akkoriban rövidebb bajnokságokat rendeztek, így a gólátlaga még a modern korszak sztárjaihoz mérve is kiemelkedő volt!

Az 1935–’36-os szezon különösen jól mutatja képességeit. A bajnokság utolsó fordulójában négy gólt szerzett a Valencia ellen, és ezzel biztosította harmadik egymást követő Pichichi-címét. Az Oviedo ekkor a bajnokság legeredményesebb csapata volt, megelőzve még a Real Madridot és az Athletic Clubot is gólszámban.

Ami igazán különlegessé teszi Lángara örökségét, az nem csupán a gólok mennyisége, hanem azok hatékonysága. A La Ligában 90 mérkőzésen 105 gólt szerzett, ami 1,16-os gólátlagot jelent meccsenként. Ez a mutató a mai napig a spanyol élvonal történetének egyik legjobbja. Még Lionel Messi, Cristiano Ronaldo vagy Telmo Zarra sem érte el ezt az átlagot hosszabb időszakon keresztül!

Pályafutásának legnagyobb tragédiája az volt, hogy a spanyol polgárháború félbeszakította a karrierjét. 1936-ban, amikor a legjobb éveit élte, megszűnt a bajnokság, az Oviedo legendás csapata szétszóródott, és Lángara kénytelen volt elhagyni Spanyolországot. Sok történész úgy véli, hogy ha a háború nem következik be, még több Pichichi-címet nyerhetett volna, és a spanyol futball rekordkönyveiben ma még előkelőbb helyet foglalna el.

Dél-Amerikában azonban tovább folytatta rendkívüli pályafutását. Argentínában az első osztály gólkirálya lett 1940-ben, majd Mexikóban is kétszer végzett a góllövőlista élén. Kevés európai játékos mondhatja el magáról, hogy három különböző ország első osztályában is gólkirály lett. Ez is jól mutatja, hogy sikerei nem kizárólag a spanyol futball sajátosságaiból fakadtak, hanem valódi világklasszis csatár volt.

1946-ban visszatért szeretett klubjához, a Real Oviedóhoz. A város hősként fogadta. Több ezer ember vonult az utcákra, hogy köszöntse azt a játékost, aki a háború előtti aranykor legnagyobb alakja volt. Bár már nem rendelkezett korábbi robbanékonyságával, továbbra is képes volt gólokat szerezni és emlékeztetni mindenkit arra, miért vált legendává.

Ma, közel egy évszázaddal első oviedói mérkőzése után, Isidro Lángara neve továbbra is különleges helyet foglal el a klub történetében. A Real Oviedo hivatalos történeti anyagai rendszeresen minden idők legnagyobb játékosaként említik, a Carlos Tartiere stadion környékén utca viseli a nevét, és örökségét a klub centenáriumi rendezvényein is kiemelten ápolják.

Ha a modern futballban Erling Haalandot a könyörtelen befejezések, Robert Lewandowskit a gólgyártás következetessége, Cristiano Ronaldót pedig a rekordok szimbólumának tekintjük, akkor a harmincas évek Spanyolországában ugyanezt jelentette Isidro Lángara egyben! Nem egyszerűen a Real Oviedo legnagyobb csatára volt. Sokak szemében ő volt az első spanyol szupersztár gólvágó, akinek a karrierjét nem a pályán elszenvedett vereségek, hanem a történelem egyik legviharosabb időszaka akadályozta meg abban, hogy még magasabbra emelkedjen. Ennek ellenére máig ő maradt az Oviedo történetének legismertebb alakja, és joggal tekinthető a spanyol futball egyik legnagyobb, ma már méltatlanul keveset emlegetett legendájának.

Füstös András