Makélélé

Claude Makélélé neve ma már szinte egy futballpozíció szinonimája. Kevés játékos mondhatja el magáról, hogy a szerepkörét róla nevezte el a futballvilág, de a „Makélélé-szerep” (Makelele role) fogalma pontosan ezt jelenti: azt a védekező középpályást, aki nem a gólokkal, nem a látványos cselekkel és nem a címlapokra kerülő megmozdulásokkal válik meghatározóvá, hanem azzal, hogy egyensúlyt, szervezettséget és stabilitást ad a csapatnak.

Makélélé 1973. február 18-án született Kinshasában, a mai Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Franciaországban nőtt fel, ahol a Brest, majd a Nantes akadémiáján fejlődött. A Nantes színeiben 1995-ben francia bajnoki címet nyert, később rövid ideig a Marseille játékosa volt. Nemzetközi szinten azonban a spanyolországi időszaka emelte a világ élvonalába. A Celta Vigóhoz 1998-ban igazolt, ahol gyorsan a LaLiga egyik legjobb védekező középpályásává vált. Játékintelligenciája, helyezkedése és munkabírása felkeltette a Real Madrid figyelmét.

A Real Madridhoz vezető út

A Real Madrid 2000 nyarán szerződtette Makélélét a Celtától. Ez a periódus egybeesett Florentino Pérez első galaktikus korszakának kezdetével. Sorra érkeztek a világ legnagyobb sztárjai: Luís Figo, Zinedine Zidane, Ronaldo Nazário, később David Beckham. Miközben a média a világsztárokról beszélt, a pályán egy kevésbé látványos futballista végezte el azt a munkát, amely lehetővé tette számukra a ragyogást. Ez volt Makélélé.

A Real Madrid hivatalos történeti összefoglalója szerint a francia középpályás rögtön alapemberré vált, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a csapat egyensúlyt és szervezettséget kapjon a középpályán. 145 hivatalos mérkőzésen lépett pályára, mindössze két gólt szerzett, ám jelentősége messze túlmutatott a statisztikákon.

Miért volt ennyire fontos?

A 2000-es évek elejének Real Madridja rendkívül támadó szellemű csapat volt. A kreatív és támadó játékosok nagy szabadságot kaptak, ami viszont azt jelentette, hogy valakinek folyamatosan biztosítania kellett mögöttük a stabilitást.

Makélélé feladatai közé tartozott:

• a második labdák összeszedése,
• az ellenfél kontráinak megállítása,
• a védők biztosítása,
• a labda gyors visszaszerzése,
• az egyszerű és gyors passzjáték fenntartása.

Ő volt az a játékos, aki gyakran két-három társ helyett futott. Nem látványosan szerelt, hanem intelligensen helyezkedett. Ritkán került reflektorfénybe, mert a problémákat még azelőtt oldotta meg, hogy azok kialakultak volna. Vicente del Bosque rendszerében Makélélé volt a középpálya tengelye. Amikor Zidane vagy Figo előretört, amikor Roberto Carlos elhagyta a bal oldalt, vagy amikor a csatárok magasabban helyezkedtek, a francia középpályás biztosította a szerkezetet. Sok elemző szerint ő jelentette azt a taktikai alapot, amelyre a galaktikus csapat épült.

A BL-győztes csapat kulcsfigurája

Makélélé egyik legfontosabb szezonja a 2001–’02-es idény volt. A Real Madrid ekkor nyerte meg története kilencedik BEK/BL-trófeáját, miután a döntőben legyőzte a Bayer 04 Leverkusen együttesét. A glasgow-i döntőben Makélélé kezdőként szerepelt, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a csapat egyensúlyban maradjon a mérkőzés során. A Real Madrid hivatalos története külön kiemeli, hogy helyezkedése és védekező biztosítása alapvető jelentőségű volt a csapat játékában.

Real Madrid-játékosként a következő jelentős címeket nyerte: 1 UEFA Bajnokok Ligája (2002), 2 spanyol bajnoki cím (2001, 2003), 1 UEFA Szuperkupa, 1 Interkontinentális Kupa, 2 Spanyol Szuperkupa.

Az alulértékelt sztár

A galaktikus korszak egyik legnagyobb paradoxona az volt, hogy miközben a klub rengeteget költött támadósztárokra, Makélélé fizetése jóval alacsonyabb maradt a csapat legismertebb játékosainál. 2003-ban a középpályás fizetésemelést szeretett volna. Úgy érezte, hogy a teljesítménye alapján magasabb megbecsülést érdemel. A tárgyalások azonban megromlottak, és végül a Chelsea megszerezte őt. A transzfer körül még külön vita is kialakult a játékost megillető százalékos részesedés kapcsán. A Chelsea körülbelül 23 millió euróért szerződtette 2003 szeptemberében.

Mi történt a távozása után?

Utólag sokan ezt tekintik a galaktikus korszak egyik legnagyobb stratégiai hibájának. A közvélekedés szerint a Real Madrid vezetősége úgy gondolta, hogy egy védekező középpályás könnyen pótolható. A következő évek azonban azt mutatták, hogy nem volt az. Számos elemző és korabeli szereplő hangsúlyozta, hogy a csapat elveszítette azt az egyensúlyt, amelyet Makélélé biztosított. Nem véletlen, hogy a szurkolók és szakértők gyakran az ő távozását említik a galaktikus projekt első komoly töréspontjaként.

A legismertebb reakció állítólag Zidane-tól származott, aki a Beckham-igazolás és Makélélé távozása kapcsán úgy fogalmazott, hogy olyan ez, mintha „aranyfestéket tennél egy Bentleyre, miközben elveszíted a motorját”. Bár a pontos idézet különböző formákban maradt fenn, jól tükrözi, hogyan tekintettek a csapattársak Makélélé szerepére.

Öröksége

Makélélé a Chelsea-nél is óriási sikereket ért el, de a futballtörténeti jelentősége nagyrészt a Real Madridban végzett munkájából fakad. A modern futball egyik alapvető tanulsága az ő pályafutása: egy csapat nem csupán a sztárokból áll. A legnagyobb alkotók mögött szükség van olyan játékosokra, akik biztosítják a struktúrát, az egyensúlyt és a védekezési stabilitást.

Amikor ma olyan futballistákról beszélünk, mint Casemiro, N’Golo Kanté vagy Rodri, sok tekintetben Makélélé örökségét látjuk tovább élni. Kevés játékos volt képes arra, hogy egy teljes pozíció definícióját megváltoztassa.

Zidane – Több, mint egy Galaktikus

Kevés futballista létezik, akinek a neve annyira összeforrt volna az eleganciával, a technikai tökéletességgel és a játék intelligens irányításával, mint Zinedine Zidane. A francia klasszis nem csupán a ’90-es és 2000-es évek egyik legjobb játékosa volt, hanem sokak szerint minden idők legesztétikusabb futballistája is. Karrierje során világbajnokságot, Európa bajnokságot, Aranylabdát, Bajnokok Ligáját és szinte minden jelentős trófeát megnyert. Bár pályafutásának korábbi szakaszai a Juventus és a francia válogatott sikereiről szóltak, klubszinten örökségének legfontosabb fejezete kétségtelenül a Real Madridnál íródott.

Marseille-ből a világ tetejére

Zidane 1972. június 23-án született Marseille-ben algériai származású családban. Már fiatalon kitűnt rendkívüli labdaérzékével. A francia élvonalban először a AS Cannes színeiben mutatkozott be, majd a Girondins de Bordeaux játékosaként vált nemzetközileg ismertté. 1996-ban a Juventus szerződtette, ahol két olasz bajnoki címet nyert, és 1998-ban elhódította az Aranylabdát. Ugyanebben az időszakban vezette győzelemre Franciaországot az 1998-as világbajnokságon, majd a 2000-es Európa-bajnokságon is. A korszak legjobb futballistájának tartották.

A világ legdrágább játékosa lesz

2001 nyarán Florentino Pérez megkezdte a galaktikus projekt második nagy lépését. Egy évvel korábban megszerezte Luís Figo játékjogát, majd következett Zidane. A francia középpályás akkoriban rekordösszegért érkezett Madridba, és azonnal a futballvilág figyelmének középpontjába került. Nem egyszerű igazolásként tekintettek rá, hanem a világ legjobb játékosának megszerzésére. Zidane maga is kijelentette, hogy azért érkezett Madridba, mert a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal akarta megnyerni.

Az első szezon és a glasgow-i csoda

Az első madridi év nem indult könnyen. A spanyol futball tempója és a csapat új szerkezete miatt idő kellett az alkalmazkodáshoz. Mire azonban elérkezett a szezon második fele, Zidane lett a csapat kreatív központja. A BL döntő 45. percében megszületett a futballtörténelem egyik legismertebb gólja. Roberto Carlos magas ívelését Zidane bal lábbal, kapásból lőtte a hosszú felső sarokba. A találat azóta is rendszeresen szerepel minden idők legszebb BL-góljai között. A Real Madrid megnyerte kilencedik BEK/BL-trófeáját, a „La Novenát”, Zidane pedig megszerezte az egyetlen jelentős klubtrófeát, amely korábban hiányzott a gyűjteményéből.

Sok madridi szurkoló számára ez az egyetlen lövés önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy a klub legendái között emlegessék.

A galaktikus korszak vezére

A 2002 és 2006 közötti Real Madrid talán minden idők legnagyobb sztárgyűjteménye volt.

Zidane mellett ott játszott Ronaldo Nazário, Luís Figo, David Beckham, Roberto Carlos, Raúl González és Iker Casillas. Még ebben a rendkívüli társaságban is Zidane számított a csapat legtechnikásabb és legkreatívabb játékosának.

Játéka különleges volt, mert nem a sebességre épült. Zidane szinte lassított felvételen futballozott. Egyetlen testcselével vagy labdaátvételével képes volt teljes védelmeket kibillenteni. A híres „roulette” fordulat, a labda folyamatos fedezése és a játék ritmusának irányítása védjegyévé vált. A galaktikus Real Madridban ő volt az összekötő kapocs a középpálya és a támadósor között. Miközben a csapatban rengeteg klasszis szerepelt, a legtöbb támadás végső formáját Zidane alakította ki.

A számok nem mondják el a teljes történetet

A Real Madrid hivatalos adatai szerint Zidane 227 tétmérkőzésen lépett pályára és 49 gólt szerzett a klub színeiben. Ez első pillantásra nem tűnik rendkívüli statisztikának egy támadó középpályástól. Az ő jelentőségét azonban soha nem lehetett pusztán gólokkal és gólpasszokkal mérni, mivel a mérkőzések ritmusát irányította. Ő döntötte el:

• mikor lassuljon a játék,
• mikor gyorsuljon fel a támadás,
• mikor kell kockázatos passzt vállalni,
• mikor kell megőrizni a labdát.

A modern futballban gyakran beszélünk játéktempó szabályozókról, Zidane ennek a szerepnek az egyik legtisztább megtestesítője volt.

Miért nem nyert több trófeát Madridban?

Ez az egyik legérdekesebb kérdés a pályafutásával kapcsolatban. Bár a galaktikus korszakot sokan romantikusan idézik fel, valójában a csapat nem dominálta úgy Európát, ahogyan a keret minősége alapján várni lehetett volna. A Real Madrid 2003 után több szezonon át nem jutott túl a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjén. Ennek egyik oka az volt, hogy a klub fokozatosan elveszítette az egyensúlyát, különösen Claude Makélélé távozása után. A támadójáték továbbra is káprázatos maradt, de a csapat védekezési szerkezete meggyengült. Sok futballtörténész úgy véli, hogy Zidane legjobb madridi évei egy kevésbé kiegyensúlyozott csapatban teltek, mint amilyet a képességei megérdemeltek volna.

A búcsú

2006 nyarán Zidane visszavonult az aktív futballtól. Utolsó klubja a Real Madrid volt. A világbajnoki döntő után fejezte be pályafutását, így Madrid maradt karrierjének végső állomása. A klubnál játékosként összesen 1 Bajnokok Ligája, 1 LaLiga, 1 UEFA Szuperkupa, 1 Interkontinentális Kupa és 2 Spanyol Szuperkupa landolt a vitrinébe.

Öröksége

Ha Ronaldinho a futball örömének, Messi a hatékonyságnak, Cristiano Ronaldo pedig a maximalizmusnak a megtestesítője, akkor Zidane az elegancia szimbóluma.

A Real Madrid történetében sok játékos nyert több trófeát nála. Ugyanakkor nagyon kevés futballista volt, aki ilyen mély esztétikai nyomot hagyott volna maga után. A Bernabéu közönsége nemcsak azért emlékszik rá, mert meccseket nyert, hanem azért, ahogyan játszott. A 2002-es glasgow-i kapáslövése, a labdakezelése, a testcselei és a pályán mutatott nyugalma miatt Zidane a mai napig a Real Madrid történetének egyik legikonikusabb alakja. Nem feltétlenül ő volt a klub legeredményesebb játékosa, de talán senki sem testesítette meg jobban a „galaktikus” futballista fogalmát, mint ő.

Füstös András