A Real Madrid szurkolói platformok, fórumok és „influencerek” konkrétan a mai kerethirdetés után kikérték maguknak, hogy Huijsen nincs a spanyol VB-keretben, és ennek a „haragnak” a célpontja Marc Pubill lett. De mégis, az általam olyannyira nem kedvelt statisztikai szemlélet és a meccsnézések hiánya igazolja az álláspontjukat, vagy totális tévúton vannak?

Az alap szituáció

Amikor Luis de la Fuente kihirdette a spanyol válogatott keretét, sokak számára meglepetés volt, hogy Marc Pubill helyet kapott, miközben Dean Huijsen körül sokkal nagyobb médiavisszhang alakult ki az elmúlt hónapokban. A közösségi médiában és a szurkolói fórumokon azonnal megjelent az a narratíva, hogy Huijsen nagyobb tehetség, modernebb profil, magasabb plafonnal rendelkező játékos, ezért „logikusabb” lett volna az ő stabil helye a keretben. De ha mélyebben megnézzük de la Fuente gondolkodását, a játékosprofilokat, a taktikai igényeket és az egész válogatotti projektet, akkor Pubill meghívása egyáltalán nem irracionális döntés, sőt, bizonyos szempontból teljesen következetes.

A statisztikák vonzásában

A Sofascore-összehasonlítás önmagában is érdekes képet ad (bár én semennyire sem szeretem). Huijsen több szempontból látványosabb, „elit potenciálú” játékos benyomását kelti: jobb progresszív passzjáték, modernebb labdakihozatal, nagyobb szerep a build-upban, valamint kiemelkedő technikai komfort nyomás alatt. Ez nem véletlen, hiszen az AFC Bournemouth és korábban az AS Roma rendszerében is egy agresszíven építkező, magas védelmi vonallal dolgozó futballban fejlődött. Több elemzés is kiemelte, hogy Huijsen egyik legnagyobb erőssége az előrelépő védekezés és a progresszív játéképítés. Ugyanakkor! A védekező statisztikákban Pubill jobb számokat hoz, masszívabb és kevesebbet hibázik, ráadásul magassága és fizikuma is ideálisabb egy klasszikus center szerepére. Huijsen hiába erős labdával, ha a védekezésben gyengébb, és több kifogásolnivalót is hagy maga után. Véleményem szerint, és de la Fuente szerint is, a progresszivítást és a labdás játékot ebben a spanyol válogatottban nem a védőknek kell adnia, tehát Huijsen erősségei semmissé válnak. És itt lép színre Marc Pubill, akivel ráadásul az U21-es válogatottban is már dolgozott együtt a mester.

A logika útján

Ráadásul de la Fuente nem pusztán a „ki a nagyobb tehetség?” kérdés alapján épít válogatottat. Az ő rendszere sokkal inkább funkcionális és kollektív logikára épül. A spanyol kapitány számára rendkívül fontos a szerepköri sokoldalúság, a megbízhatóság, az öltözői integráció és az, hogy egy játékos mennyire tud gyorsan alkalmazkodni egy rövid tornán belüli taktikai változtatásokhoz. Pontosan itt válik érthetővé Pubill előnye: az Atlético védője az Almeríában jobb szélső védőként is játszott, míg Huijsen inkább a balon vethető még be: a spanyolok a jobb oldalon vékonyabbak, mint a balon!

De la Fuente nyilatkozataiból világosan látszik, hogy Pubill esetében nem egy hirtelen fellángolásról beszélünk. A kapitány hangsúlyozta, hogy már az U21-es és olimpiai ciklusból ismeri őt, és pontosan tudja, mit várhat tőle. Kiemelte Pubill polivalenciáját, vagyis azt, hogy képes jobbhátvédként és belső védőként is játszani, ami egy hosszú torna során különösen értékes.

Ez kulcspont. Huijsen klasszikus középhátvédprofil, míg Pubill több pozícióban is használható. Egy világbajnoki vagy nagy tornakeretben ez óriási különbség. A válogatottaknál nem mindig a legnagyobb egyéni kvalitású 26 játékos kerül be, hanem az a 26, amelyik a legjobban lefedi a lehetséges taktikai szcenáriókat. Pubill olyan játékos, akit be lehet rakni szélső védőnek egy fizikális ellenfél ellen, lehet használni háromvédős rendszer külső, illetve belső védőjeként, és szükség esetén zártabb blokkban is stabil marad. Egyszóval élve ő egy svájci bicska.

A másik fontos tényező a kapcsolat az edzővel és a rendszerrel. De la Fuente egész karrierjét végigkísérte az utánpótlás vonal. Nem olyan kapitány, aki teljesen kívülről érkezve kizárólag klubteljesítmény alapján válogat. Ő évek óta épít kapcsolatokat a játékosokkal az U19-es, U21-es és olimpiai válogatottakon keresztül. Santi Denia és de la Fuente stábja nagyon szoros együttműködésben dolgozik, ezért az olimpiai ciklusból érkező játékosok gyakorlatilag előszűrt profilokként kerülnek az A-válogatott közelébe.

Pubill ebből a szempontból „belsős ember”. A stáb pontosan ismeri a személyiségét, mentalitását, terhelhetőségét és taktikai fegyelmét. De la Fuente konkrétan kiemelte róla, hogy személyiségileg is fantasztikus, és hogy az olimpiai stáb rendkívül pozitív jelentéseket adott róla. Ez nem mellékes megjegyzés: a spanyol kapitány rendkívül érzékeny az öltözői dinamika kérdésére. Huijsen viselkedésével sincs probléma, ezt tegyük azért itt hozzá, de a két játékos két külön öltözőből érkezik: a Real Madrid maga volt a dantei isteni színjáték idén, míg az Atlético Madrid öltözőjéből egy probléma se került a média célkeresztjébe.

Huijsen Pubillal szemben bár elképesztő potenciállal rendelkezik, még mindig egy bizonyos értelemben „külsős” figura a projektben. Persze ő is átment az utánpótlásrendszeren, és de la Fuente hívta már fel korábban is, de az ő pályája sokkal gyorsabban és turbulensebben emelkedett. A spanyol válogatottban ráadásul jelenleg nem pusztán technikai képességeket keresnek a középhátvédposzton, hanem koncentrációt, stabilitást és hibaminimalizálást is. Tehát pont azokat a profilokat, melyek Huijsen gyengéi.

És itt jön a szezonkérdés.

Huijsen szezonja összességében látványos volt, különösen fejlődési szempontból. Fizikailag, technikailag és labdával egyértelműen az elit modern középhátvéd irányába fejlődik. Ugyanakkor több elemzés és szakértői reakció szerint a szezon második felében voltak koncentrációs problémái és hullámvölgyei, különösen magas intenzitású mérkőzéseken. Ő még mindig egy 2005-ös születésű játékos, akinek a plafonja talán világklasszis, de akinek a megbízhatósága még nem teljesen állandó.

Pubill szezonját ezzel szemben több helyen is nagyszerű kampányként jellemezték. Bár nem kapott akkora nemzetközi hype-ot, sokkal stabilabb és funkcionálisabb szerepet töltött be. A védekezési intenzitása, fizikalitása, átmeneti játékban nyújtott teljesítménye és taktikai fegyelme nagyon jól illik ahhoz a spanyol válogatotthoz, amely de la Fuente alatt sokkal direktebb és vertikálisabb lett, mint a korábbi tiki-taka korszakokban. Ráadásul nagyobb küzdelem volt Pubillé: a kezdőbe kellett törnie középhátvédként, míg Huijsen instant a kezdőben találta magát a királyiaknál.

Ez talán a legfontosabb stratégiai különbség. De la Fuente Spanyolországa nem kizárólag labdabirtoklásra épül. Sokkal intenzívebb, fizikálisabb és vertikálisabb csapatot akar. Ebben a rendszerben a több poszton használható, agresszív, nagy munkabírású védők rendkívül fontosak. Pubill pontosan ilyen profil.

A közvélemény sokszor összekeveri a nagyobb tehetség fogalmát a hasznosabb tornajátékos fogalmával. Huijsen lehet, hogy hosszú távon nagyobb karriert fut be. Lehet, hogy technikailag magasabb szintet képvisel. De egy konkrét tornára összeállított keretben Pubill sok szempontból logikusabb döntés lehetett: jobban ismeri a stáb, több szerepkörben használható, fizikálisan készebbnek tűnik a rövid tornaterhelésre, és stabilabb taktikai végrehajtónak számít jelenleg.

Nem véletlen, hogy de la Fuente külön hangsúlyozta: nem a hiányzókról akar beszélni, hanem arról, hogy Pubill és Eric García mit adhatnak hozzá a kerethez. Ez sokat elárul a gondolkodásáról. Nem a ki a legnagyobb név? érdekli, hanem az, hogy ki illeszkedik legjobban a kollektívába. És ebben a logikában Marc Pubill meghívása teljesen koherens döntésnek tűnik.

Füstös András