A legtöbb Barcelona-szurkolónak valami hasonló reakciója lehetett amikor szembejött velük a Pol Ballús által tegnap lehozott hír. Miszerint Pau Víctor 12+3 millió euróért a Braga futballistája lesz.

Fontos megemlíteni, hogy az átigazolási összeg 30%-a a Gironát illeti, így bónuszok teljesülése nélkül Barcelona 8.4 milliót, a Girona 3.6 milliót kap majd Pau árából. Bónuszok teljesülésével pedig ezen összegek a Barça esetében 10.5 millióra, a Girona esetében 4.5 millióra kúsznak majd fel. Továbbá Fabrizio Romano szerint a Barcelona egy visszavásárlási opciót is beleiktat Pau bragás szerződésébe, melynek pontos értékét még nem tudjuk. A gránátvörös-kékek 2024 nyarán 2.7 millióért vásárolták meg a katalán támadót, így bónuszokkal – 7.8 milliós haszon – és bónuszok nélkül is – 5.7 milliós haszon – tiszta profittal szállnak ki Pau Víctorból. 

Hogy miképpen lett ez a transzfer 15 millió, ha Pablo Torrét csak 5 millióért + 50%-os továbbadási jogosultsággal értékesítette a Barça? 

Nos, ha azt nézzük, hogy a Barça legfeljebb 10.5 milliót kap Pauért, Pablo Torrénak pedig egy 25 milliós kivásárlási záradéka van a Mallorcában, melynek a fele a Barçát illeti, így nagyjából ugyanannyira jön ki majd a két üzlet. Persze amortizáció szempontjából vannak különbségek, de nagyjából 8-10 milliós haszont hoznak majd mindketten a Barcelona konyhájára.

Tehát hosszútávon akkora különbség nincs, mégis jelenpillanatban van egy 10 milliós kontraszt a két üzlet között, nézzük is pontosan miért:

1. Paunak 2029-ig szólt a szerződése, míg Pablónak 2026-ig.

Mivel kísértetiesen hasonló a két játékos karrieríve – nagyjából egykorúak, spanyol másod-harmadosztályban kiemelkedtek, játékperceik alapján nincsen még egy teljes élvonalbeli szezonjuk, remek impact cseremberek, és hozzávetőlegesen mindketten 5-10 milliót érnek a piacon – így az a 3 évnyi differencia a szerződésük lejárta között nagyjából egyenlő azzal a 10 millióval, ami a két üzlet végösszege között van.

2. A Girona 30%-os jogosultsága miatt.

A Barça így is „csak” 8.4/10.5 milliót kap Pau végösszegéből, ami nagyjából a reális érték amit a Girona 30%-os jogosultsága nélkül legfeljebb ki tudtak volna alkudni a 2029-ig tartó szerződésének köszönhetően. De mivel Míchel együttesét is illeti az összeg egy része, így a Barca is többet kért érte, hogy a 30% ellenére is haszonnal jöjjenek ki.

3. Nem La Liga csapat igazolja le.

Mint láthatjuk az utóbbi években a La Liga olyan aránytalanul osztja el a TV-s pénzeket, és annyira szigorú az FFP szabályrendszere, hogy immáron nem csak Premier League középcsapatok vagy kiesőjelöltek, hanem top 5 ligákon kívüli csapatok is többet tudnak ajánlani, mint a spanyol csapatok 90 százaléka. Amikor a Valencia érdeklődéséről olvastam nagyjából ilyen 5, legfeljebb 7-8 millióval kalkuláltam, amit valóban kifizettek volna a Denevérek Pauért. Viszont azzal az összeggel ugyebár már mínuszban lett volna a Barça ha belevesszük a Gironát illető 30%-ot, így pedig teljesen érthetően a Bragának adták inkább el.

4. A csatárpiac félelmetesen vékony és elinflálódott.

Nézzük csak meg milyen árakat kérnek meg manapság az echte kilencesekért egyes csapatok. Viktor Gyökeres 63+10 millió, Hugo Ekitike 80+15 millió – a gall csatár szintén 23 éves, de fényévekkel Pau előtt van a karrierjét tekintve – Joaõ Pedro 63 millió, Isakért 100 milliót kér a Newcastle stb. Nyilván a felsoroltak sokkal jobb és tapasztaltabb játékosok top 5 liga szinten mint a Barcelona támadója. Pau Víctornak egész karrierje során mindössze 307 játékperce van a spanyol élvonalban. Igaz ezeken 154 percenként talált be és egy gólpasszt is kiosztott, de össze nem lehet hasonlítani az említettekkel. Viszont, ha a fentebbi támadókhoz mérjük Pauért a kapott 15 milliót, akkor látjuk igazán, hogy ténylegesen mennyire szürreálisan vannak árazva manapság a centerek.

Eme négy tényt összegezve, és kielemezve máris érthetőbb, hogy hogyan tudott a Barça látszólagosan 10 millióval többet kisajtolni Pau Víctorból, mint Pablo Torréből.

Sok kicsi sokra megy

Amíg a Spotify Camp Nou el nem készül teljesen, addig a klub nem nagyon tud más módon bevételt generálni csak alacsony rizikós igazolásokból és későbbi eladásukból. Ezt pedig remekül csinálják, ugyanis a Mikayil Fayé, Julian Araújo és Pau Víctor trióból már bónuszok nélkül 32 millió eurós bevételt tudtak generálni, ami egészen elképesztő.

Egy remek üzlet

Összességében Pablo Torréhoz hasonlóan, Pau Víctor esetében is egy tartalék játékosból csinált tiszta profitot a katalán klub. Amennyiben berobban az új csapatában, a Barçának ugyanúgy lehetősége lesz a jövendőbeli értékénél alacsonyabbért visszavennie majd. A portugál Liga tipikusan a későn érő játékosok mennyországa, a Braga pedig egy remek játékosfejlesztő csapat. Vegyük csak példaképpen PSG klasszisát Vitinhát, vagy éppen az EX barcás, Sportingban remeklő Franscisco Trincãot. Ennek ellenére természetesen egy Abel Ruíz 2.0 is lehet Pauból. Mindenesetre a visszavásárlási opció egy eladásnál sem rossz döntés, főleg nem 2025-ben, egy csatár esetében.

Moltes gráciés i bona sort Pau! 

Somosy Bence