Július 8-án hivatalosan is elkezdődött a 2025/26-os futballszezon. Ha ez Ancelottis magasságokba tolta a szemöldöködet, akkor az nem véletlen. A klubvilágbajnokság döntőjén még ki sem hűltek a székek tegnap este óta, de máris az új évadról kell beszélnünk. Miért?

„Már azt sem tudják, melyik szezonban járnak”

Az új futballév kezdetét évek óta a Bajnokok Ligája első selejtezőmérkőzéséhez kötik, ez esett most az említett július 8-ra. De több nagycsapat is megkezdte már a felkészülést. A Liverpool Diogo Jota emlékére már meccset is játszott, míg a Chelsea éppen most utazik haza az új trófeával, ami még a magunk mögött hagyott év terméke. A fociszerető embernek is kell a pihenő. Azt szereti, ha 1-2 hétig boldog lehet, hogy már nincs meccs, aztán hetekig tűkön üljön, hogy mikor lesz már meccs. Kell az ürítés, a kikapcs, ami kitisztítja az agyat, kiüríti az érzelmeket, hogy újra befogadóképes, sőt várakozó lehessen.

De ez a mi problémánk, ami talán a legkevésbé érdekli a döntéshozókat. A másik, amivel nem foglalkoznak, azok a termék motorjai, maguk a játékosok, főleg azon játékosok, akik csapataikkal a bevétel nagy hányadát termelik.

„Vannak csapatok, amelyek 2024. július közepén kezdték meg a szezonjukat… és most 2025. július 4. van, még mindig játszanak” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Jules Koundé. Ebben minden szervezet ludas, nem sorolnám fel újra, hogy miben, mindenki tudja. Hogy milyen számokat okoznak ezek a változtatások? A klubvilágbajnokság elődöntőjében elszenvedett vereség a PSG ellen volt a Madrid szezonjának 68. mérkőzése.

Ijesztő számok

A minőségi futballt szerető közönség azonban leginkább a játékosokért aggódhat. A FIFPRO és a The Athletic kutatásai szerint Federico Valverde a 2024. augusztus 14-i Szuperkupa-döntőtől egészen a klub-vb elődöntőig klub- és válogatott szinten 6674 percet töltött a pályán. Ez 74 darab 90 perces meccsnek felel meg – kevesebb mint 11 hónap alatt. Valverde előző szezonja tavaly júliusban ért véget, amikor Uruguay elődöntőig jutott a Copa Américán. A mostani idény július 9-én, New Yorkban zárult. A következő szezon pedig 2025. július 19-én fejeződik be a vb-döntővel New Jerseyben.

Egy másik „állatorvosi ló” Julián Álvarez. A FIFPRO szerint a támadó 2023–24-ben 83 meccskeretbe került, és 75 meccset játszott le a Man. Cityben és az argentin válogatottban. Az idei szezonban eddig 67 mérkőzésen szerepelt. Az Atlético korai kiesése a klub-vb-n valóságos áldás volt számára – csupán 17 nap telt el a 2023–24-es idény utolsó, olimpiai meccse és a 2024–25-ös szezon nyitánya (Villarreal ellen) között.

Az egyik legmeredekebb példa szeptemberben lesz 40 éves. Luka Modrić 76 alkalommal került be a Real Madrid és a horvát válogatott keretébe, és 73 meccsen játszott is – ezek csaknem felét kezdőként, átlagosan közel 60 percet játszva. Ezzel ő a legtöbbet pályára lépő játékos.

Tüneti kezelés helyett megoldás

Sajnos az esetek többségében ezek a számok csak szélsőséges reakciókat váltanak ki a szurkolókból. Pedig az igazság, mint mindig, most is valahol félúton áll. A fő problémát a játékosok elképesztően magas fizetései okozzák. Ezért akarnak a klubok új pénzforrásokat keresni, ezért jött a Szuperliga ötlet, és ettől félve tereli több mérkőzésbe a topcsapatokat az összes hatalmát féltő futballszervezet. Azt meg kell érteni, hogy a játékosok többsége még gyerek, és még a felnőttek is nehezen mondanának le racionális okokból is a több pénzről.

A FIFA és az UEFA dolga nem a tüneti kezelés lenne, amit most látunk, hanem a probléma forrását kellene megfogni. A játékosok már így is lehetetlenül sok pénzt keresnek, sokkal többet, mint ami egy ideális világban elfogadható lenne. Én a fizetési plafonban, sapkában látnám a megoldást. Ha megszabják a maximumot, amit egy játékos kereshet, akkor a piac ehhez árazná a többieket, és nem kellene örökké a bevételek után loholni.

Hiába mondjuk nagy könnyelműen, hogy ennyi pénzért játsszanak csak, amennyit kell. A mi szórakozásunk a minőségi futball, aminek a játékosok megfelelő fizikai és mentális állapota az alapja. És a pénz nem tolja ki a test fizikai korlátait. A modern eszközöknek hála a sport már közel elérte az emberi teljesítőképesség határát, innentől azzal kell főzni, amink van.

Készült Stuart James, a The Athletic újságírójának cikke nyomán.