A Gimnástico FC egykor a Valencia kikötői negyedében, a Turia folyó közelében játszotta a meccseit, egy olyan területen, amely mocsaras, vizes élőhely volt, ahol sok béka élt. A szurkolók emiatt kezdték el tréfásan „granoták”-nak, vagyis békáknak hívni magukat és a csapatukat is. Amikor a Gimnástico FC és a Levante FC egyesült 1939-ben, a becenév tovább öröklődött az új klubra, a Levante Unión Deportivára, és azóta is megmaradt. A La Granota és a becenév szorosan összekötődött a Levantéval, és annyira az identitásuk része lett, hogy a kabalájuk, a becenevük, sőt, egykoron az egyik mezük is a békákhoz kötődött!

1909: Levante F.C. és Gimnástico F.C. – a labdarúgás hajnala Valenciában

1909-ben két meghatározó klub, a Levante F.C. és a Gimnástico F.C. megalapításával vette kezdetét a labdarúgás története Valencia városában. A Levante a kikötő közelében található La Platjeta pályán játszotta első mérkőzéseit, míg a Gimnástico a Patronato de la Juventud Obrera, azaz a Munkásifjúsági Pártfogó Egyesület támogatásával működött. E két klub fektette le a sportág helyi alapjait, és a város labdarúgásának két erős pillérévé váltak.

1920–1939: Gimnástico F.C. és Levante F.C.

Az 1920-as és 1930-as években a Levante és a Gimnástico is fontos szerepet játszott a regionális bajnokságokban, és komoly sikereket értek el. 1928-ban a Levante megnyerte a valenciai regionális bajnokságot, később pedig a spanyol kupában is figyelemre méltó eredményeket ért el. A polgárháború idején, 1937-ben a Levante megnyerte a Copa de la España Libre nevű versenyt, amely a háborús időszakban a bajnokság alternatívájaként szolgált. Ez a győzelem történelmi jelentőségű a klub számára.

1939: A Levante F.C. és a Gimnástico F.C. egyesüléséből megalakul a UDLG

A spanyol polgárháború után a két klub közötti együttműködés elkerülhetetlenné vált. A Levante F.C. játékosállománya megmaradt, de pályájuk megsemmisült. Ezzel szemben a Gimnástico stadionja, a Vallejo épen maradt, viszont játékosai jórészt hiányoztak. Így született meg 1939-ben az Unión Deportiva Levante-Gimnástico (UDLG), amely 1941-től a mai nevén, Levante Unión Deportivaként működik tovább. A klub ezzel hivatalosan is egyesítette a város két történelmi futballhagyományát, és elkezdődött egy új fejezet. Itt emelném ki azt, amit minden olvasó megfigyelhetett: minden valenciai klubban ott van a denevér. Ennek oka egyszerű: A legenda szerint amikor Jakab aragóniai király (I. Jakab) 1238-ban visszafoglalta Valenciát a móroktól, egy denevér szállt le a zászlajára, amit jó ómennek tekintett. Ezután a város védelmező szimbólumává vált a denevér, a rekonkviszta jelképe lett.

1941–1962: L.U.D. – A hosszú út az első osztály felé

1941-től kezdve a klub Levante UD néven játszott, és fokozatosan haladt előre a spanyol labdarúgás ranglétráján. A harmadosztályból indulva folyamatosan fejlődött, és egyre közelebb került az élvonalhoz. A klub ekkor a Gimnástico örökségéből származó kék-bordó mezt viselte, és a Vallejo stadion vált az otthonává. A másodosztályban elért sikereik megalapozták a későbbi feljutást.

1963–1979: Feljutás az első osztályba, a jelenlegi Ciutat megnyitása, Caszely leigazolása

1963-ban a Levante története során először feljutott a Primera Divisiónba, miután legyőzte a Deportivo La Corunát. Bár nem tudtak hosszabb ideig az élvonalban maradni, ez a siker hatalmas lendületet adott a klubnak. A régi Vallejo stadion ekkor már nem felelt meg a korszerű követelményeknek, így 1969-ben megnyitották az új Estadio Antonio Románt, a mai Estadi Ciutat de Valènciát. A klub az 1970-es években több ismert játékost is szerződtetett, köztük a chilei Carlos Caszelyt, aki a kor egyik legjobb dél-amerikai támadója volt.

1980–1990: Cruyff érkezése és a sivatagi vándorlás

Az 1980-as évek a klub történetének egyik legnehezebb időszakát jelentették. Bár Johan Cruyff 1981-ben rövid időre a csapat játékosa lett, ez inkább kuriózumnak számított, mintsem tartós sporteredménynek. A klub gyakran ingázott a másod- és harmadosztály között, pénzügyi nehézségekkel küzdött, és stabilitás nélkül próbált életben maradni a spanyol futball hierarchiájában.

1990–2000: Az S.A.D.-dá alakulás és Salillas gólkirályi címe

Az 1990-es években a Levante részvénytársasággá (Sociedad Anónima Deportiva – S.A.D.) alakult, amely a professzionalizálódás egyik jele volt, de ez nem oldotta meg a klub anyagi problémáit. Többször is kiesett a harmadosztályba. A korszak egyik kiemelkedő alakja Paco Salillas volt, aki 1999–2000-ben gólkirály lett a másodosztályban, és ezzel újra reflektorfénybe hozta a klubot.

A rég várt visszatérés a Primerába és a csőd szélére jutás

2002-től a klub újra feljutásra törekedett, de a gazdasági gondok egyre súlyosabbá váltak. 2004-ben ismét feljutottak a La Ligába, de rögtön kiestek. A 2006–2007-es szezon végén még egyszer sikerült a bennmaradás, de a következő évben már súlyos pénzügyi problémákkal küzdöttek, és ismét kiestek. A klub ezután stabilitást keresett, és többször is váltogatta helyét az első és másodosztály között.

2010: Vezetés a La Ligában és európai kaland

2011–2012-ben a Levante UD történelmi eredményt ért el: a szezon egy szakaszában vezette a spanyol élvonalat, és a szezon végére kvalifikálta magát az Európa-ligába. Ez volt a klub első nemzetközi szereplése, ami új távlatokat nyitott a jövőre nézve. Olyan csapatokat győztek le, mint a Villarreal vagy a Real Sociedad, és számos emlékezetes meccset játszottak ebben az időszakban.

Összegzés

Levante UD több mint 110 éves története a kezdeti pionírkorszakból indult, majd az ikonikus Vallejo-stadionon át a modern Ciutat-arénáig ível, küzdelmes pályafutásokkal, feljutásokkal, válságokkal, legendás játékosokkal és európai élményekkel. A legérdekesebb aspektusa a történetüknek az 1990-2000-res évekbeli csődhullámból való kilábalás, ugyanis korábbi cikkekben láttuk, hoyg ez nem sokaknak sikerült. Ez a klub nemcsak Valenciában, de az egész spanyol futballban is meghatározó arcot formált.
És még egy fontos információ: hiába ismerjük a csapatot Levante néven, a mez, a címer és a becenév is a korábbi Gimnástico csapatától ered, ezáltal a mai napig tovább él az 1939-ben megszűnt egyesület öröksége.

Forrás:
https://museo.levanteud.com/en/history/ (Utolsó elérés: 2025. 07. 10.)

Füstös András