A La Liga 2025–26-os szezonjában kiemelt figyelmet kapott az a bejelentés, miszerint a Villarreal és a Barcelona között a 17. forduló mérkőzését 2025. december 20-án az Egyesült Államokban, a floridai Hard Rock Stadium-ban rendeznék meg (a Miami Dolphins hazai stadionja), ezzel a tervvel a La Liga egy olyan mérkőzést kívánt kivinni az országhatárokon kívülre, amely alapvetően hazai pályás/idegenbeli logikával működik. Az innováció hamar a közutálat tárgya lett, az ötletet már csírájában is az ördöggel való paktumnak kezelték a szurkolók és a spanyol klubok (persze a két érintetten kívül). És itt jön majd az én véleményem is, mely kétségkívül unortodox és megosztó lesz, de remélhetőleg egy másik, kevésbé vizsgált aspektusra is felfogja hívni a figyelmet: a La Liga túlélési szándékaira.

Tények

Mi volt a cél?

A liga részéről a nemzetközi jelenlét erősítése, új piacok (különösen az USA) bevonása, valamint bevételi források bővítése, a Premier League és az európai top-versenyek által erősen dominált piacon a La Liga számára egy ilyen lépés „döntő” lehetett volna.
Ehhez kapcsolódik, hogy a korábbi időszakban a liga és az amerikai promóter cég, a Relevent Sports együttműködése is erre irányult hosszútávon.

A mérkőzés körülményei

Az eredeti pályázat értelmében a Villarreal otthoni pályáját (Estadio de la Cerámica) „kivinnék” Miami-ba, tehát a „hazai” mérkőzés nem Spanyolországban, hanem az USA-ban zajlott volna. A szükséges engedélyekben is előrehaladás volt: a Spanyol Labdarúgó-Szövetség (RFEF) jóváhagyta az eseményt augusztusban, majd az európai szövetség (UEFA) is külön engedélyt adott a sportág szabályzatában („hivatalos mérkőzés külföldön”), még ha nem is adták könnyen a derekukat. Ezzel majdhogynem egyidőben a Milan-Como mérkőzés is kapott egy UEFA engedélyt egy Ausztráliában való mérkőzésre. Ez még fontos lehet a későbbiekben, főleg mert az UEFA nem akart precedenst teremteni, majd rögtön engedélyezett még egy meccset!

Az ellenállás

A spanyol klubok, kiemelten a Real Madrid CF, tiltakozott, mondván, hogy a hazai-idegenbeli rendszer elvét sérti, verseny-integritási problémákat okozhat, és nem konzultálták megfelelően az érintetteket. Egyébként a konzultáció hiánya tény, de a saját vélemény részben kitérek majd erre is.

A játékosok is demonstráltak: az spanyol játékosok szakszervezete (AFE) például arra szólította fel a játékosokat, hogy a mérkőzések első 15 másodpercében ne mozduljanak, jelzésként a liga azon tervével szemben, hogy külföldön játsszon el egy bajnoki ütközetet. A La Liga meglátásom szerint itt vesztette el az összes támogatóját az ügy érdekében: a tiltakozást nem mutatták a közvetítésekben, valamint HIVATALOS kommunikációban jelentették ki, hogy a játékosok (jó hazai mintákból általunk már ismert formában) az orosz-ukrán háború lezárásáért, a békéért tüntettek. Ez színtiszta hazugság természetesen, melyet semmilyen körülmények között se felejthetünk el!

A logisztikai és szervezési feltételek sem voltak egyértelműen teljesek: például a Villarreal jelezte, hogy nem kapott időben részleteket az utazásról, szállásokról, mérkőzés kezdési időpontjáról, stb. Emellett a szponzor (az MLS nyomására is) a szervezési hiányosságokra hivatkozva hátrált ki a mérkőzésből. Ez igencsak kínos, tekintve, hogy október vége felé járt a történet, már két hónap se volt hátra az összecsapásig….

A botrány és visszavonás

Végül a projekt meghiúsult: a La Liga október 21-én bejelentette, hogy a mérkőzés nem kerül megrendezésre Miamiban (egészen pontosan „elhalasztják”), az eseményt „az adott helyzetben nem levezényelhetőnek” minősítették, az okok között főként a Spanyolországban kialakult bizonytalanságra hivatkoztak. Milyen bölcs megfigyelés ez, megy hazugság nélkül is, ahogy láthatjuk….
A Villarreal klubnyilatkozatában kemény szavakkal bírálta a ligát és a promótert: „teljes és abszolút tiszteletlenség”, hogy a döntés félidőben, a Villarreal – Manchester City BL-meccse alatt lett közzétéve, a klub vezetőit nem tájékoztatva erről külön.

Véleményem – Egy kihagyott ziccer és érhetetlen viszonyok a hierarchia rendszerben

A véleményem kicsit szerte ágazó, három aspektust szeretnék megvizsgálni: A Villarrealét, a ligáét és az ellenzőkét, de itt is kettéválva a 17+1 klubét.

1. A Villarreal oldala

A, főleg Real Madrid által táplált, tévhit az a meccsel kapcsolatban, hogy a Barcelona „szegény sárgákat” belekényszerítette a hazai meccs feladásába, és ha már kimegy a két csapat, akkor áldozza fel a Barcelona a hazai pályáját! Hát, ez téves! Ugyanis, a Villarreal a Barcelonával megegyezett, és a vezetőség ezt egy vissza nem térő lehetőségnek gondolta ezt a helyzetet, hiába bírálta a saját szurkolótábora is a csapatot. És itt jön a következő tévhit, vagy valóság (?): se a hazai, se a vendég katalán csapat nem kapott volna ezért a meccsért plusz pénzt, minden összeget a Villarreal kapta volna a bérletesek kártalanítására (ingyen utazás USA-ba, ingyen belépő, aki pedig nem él a lehetőséggel 20%-os visszatérítést kap a teljes bérletének árából). Így minden pozitívum, ami a két együttesnek járt volna, az a PR érték lett volna, és habár a Barcelona a híresebb csapat, a Villarreal új piacra való betörése nem lett volna teljesen újdonság, ugyanis több akadémiájuk is van a tengerentúlon. Laporta ezzel szemben azt nyilatkozta, hogy kapnak pénzt a meccsért, melyre Fernando Roig Negueroles azt válaszolta, hogy ha ez így lett volna, akkor a liga félretájékoztatta őket.

Fernando Roig Negueroles, a klub hivatalos közleményére alapozva, élesen kritizálta a ligát a Marcának, valamint a Real Madridot is. Roig elmondta, hogy részt vett az ECA (Európai Klubok Szövetsége) ülésén, ahol megfigyelte, hogy a Real Madrid egyre inkább elveszíti befolyását az európai futballban — már senki sem hisz a szavaiknak. Ennek ellenére Spanyolországban a sajtó továbbra is nagy figyelmet szentel annak, amit a Real Madrid mond. Hangsúlyozta, hogy a Real Madrid minden javaslat ellen tiltakozik, még olyanok ellen is, amelyeket korábban maga hagyott jóvá, például a külföldi mérkőzések engedélyezését, amit három évvel ezelőtt a La Liga bizottsága elfogadott. Ugyebár a Szuperkupa kapcsán a fővárosiaknak nem voltak aggályai, ugyanis szinte 100%-os biztossággal részt vesznek azon mindig, így ők mindig részesülnek a plusz pénzből.

2. A Liga és Tebas álláspontja

Én most olyat fogok mondani, amit szerintem még sehol nem láttam rajtam kívül: nem ördögtől való ez az ötlet, és egy próbát mindenképpen megért volna. A PL-el szembeni lemaradást valahogy faragnia kell a ligának, és habár sokat kritizáljuk Tebasékat, de ironikusan hat, mikor két klub önkéntes kísérleti patkány szerepe ellenére sarazzuk az ötletet és a szándékot. Főleg annak ismeretében, hogy az amerikai (itt kiváltképp az NFL-re gondolok) major sportokat mennyire isteníti boldog-boldogtalan Európában, de a terjeszkedési ötletüket, nevezzük nevén, az elvitt meccseket már senki nem akarja. Mintha egyébként az Arizona Cardinals vagy a Baltimore Ravens nem vesztene hazai meccset egy londoni, vagy berlini meccsel. Ja, ők felismerték, hogy így tudnak terjeszkedni….
Javier Tebas, a LaLiga elnöke az Új Gazdaság Fórumon keményen kritizálta a Real Madridot. Azt mondta, hogy a klub játékosai mindig csak azt ismételgetik, hogy „hazug, hazug, hazug”. Emellett azt is kijelentette, hogy amikor Thibaut Courtois-t hallja beszélni, olyan, mintha José Ángel Sánchez (a Real Madrid vezérigazgatója) szólalna meg rajta keresztül, utalva arra, hogy a klub szócsöveként tekint rá. Nos, ez esetben Tebas mellé kell állnom: a Szuperkupa meccsek kapcsán nem volt ekkora a száj, sőt, a meccs sorsolásokat is előre elfogadják a klub vezetőségek, mégis mindig probléma a feszes menetrend, legalábbis egy csapatnál. Azt is nehezen tudom értelmezni, hogy a játékosok miért szólnak ennyire bele a háttér dolgokba: olyan az ember érzése, mintha szereptévesztésben lennének, és a játékos titulusuk mögé mindig csak menekülnének, ha a kritika központjába kerülnek. Már-már magasabb szervezeti egységek jól koordinált forgatókönyvét is lehetne ebben sejteni, de lehet ez már csak az én alufólia sisakos teóriám. Ami viszont nem teória, és bizonyítéka a játékosi túlkapásnak, az Carvajal Instagram posztja volt, ahol nemes egyszerűséggel fenyegetőzött Tebas irányába, hogyha megtartják a meccset Miamiban, akkor a liga bekoszolódik, ja és senki ne jöjjön a Real Madrid TV-vel, mert az más. Oké…..

Ami a ligát mélységesen antipatikussá teszi, az a fentebb már említett hazudozás a tiltakozásokról, egészen göbbelsi magaslatokba emelve Tebasék egóját és propagandáját. A másik tényező, ami számomra hihetetlen, az a logisztika és szervezés totális hiánya: Már mikor felmerült az ötlet, el kellett volna kezdeni a szervezést, nem a Sárga Tengeralattjáró csesztetéseire reagálni, hogy nyugi minden meglesz. Hát, nem lett.

3. A tiltakozók

Ezt a részt a La Liga csapatok zömével kezdeném: érthető szerintem az ellenállás, és nem hibáztatom egyiket se érte. A bővebb tárgyalás és a meghívás az értekezletekre, a pénzügyi hasznok felvázolásának hiánya a közönybe és ellenkezésbe csapott, mint említettem teljesen érthetően. A klubok szűklátókörűségének gondolom azt, hogy nem gondolt senki abba bele, hogy ebből profitálhatnak, sőt, de azt is megkockáztatom, hogy a Villarreal esetében nem sok együttes hezitált volna.

A Real Madrid az én szemszögemből teljesen más tészta. Már fentebb említettem a játékosaik kamikázézását, a képmutatást a Szuperkupával szemben (egyébként nem fogom a Barcelonát se mentegetni, ebbe ők is hasonló okok miatt egyeztek bele) jelen esetben. Amit ugyanakkor nem említettem még az az Európai Szuperliga tervezete, mely konzerválná a top 10-12 klub helyzetét Európában, valamilyen oknál fogva Madridban nem minősült a verseny megsértésének, sőt, kifejezetten magukra vették a többi csapat ellenkezését ezzel szemben. Az egész ügyben számomra a Real Madrid a kövér barátnő, aki közbe lép a jóképű srác közeledése során, melyre az ő csajosa is vevő, mondván „Nem érdekled őt!” Csakhogy, a Villarreal nagyon is érdeklődött az ügy iránt, nem kért egy fehér lovagot megmentőként.

Összegzés

Az eredeti terv, hogy a Villarreal-Barcelona bajnoki mérkőzést az USA-ban, Miamiban játsszák kísérlet volt a spanyol futball nemzetközi piacon való erősítésére. Ugyanakkor a sport-logisztikai, versenyszakmai és érdekazonossági problémák felerősödtek: klubok, játékosok, szurkolók jelezték, hogy nem volt megfelelően tárgyalva és előkészítve az ügy. A pénzügyi motivációk és a verseny integritására vonatkozó aggályok nyilvánosságra kerültek. Mindezek odavezetettek, hogy a mérkőzést nem rendezték meg az eredeti helyen, és így a projekt, legalábbis jelen állás szerint, kudarcba fulladt. Minden ami maradt az az árkok, a szakadék és a további posványban való tengődése a ligának.

Füstös András