A Villarrealnál töltött második időszakának lezárása után Marcelino García Toral kivár. Az 1965-ben, az asztúriai Careñesben született vezetőedző nem siet vissza a kispadra, noha az elmúlt hetekben több megkeresést is kapott. A szakember szerint pályafutásának jelenlegi szakaszában már nem bármilyen lehetőséget keres: olyan projektet vár, amely szakmailag és hosszabb távon is meggyőző.

Nyugodt távozás egy sikeres idény után

Marcelino elégedetten és nyugodtan tekint vissza a Villarrealnál töltött utolsó szezonjára. A csapat a bajnokság harmadik helyén végzett, és ismét kivívta a Bajnokok Ligája szereplést, mégis véget ért az együttműködés. Az edző hangsúlyozta, hogy már hónapokkal korábban tudták, mi várható a szezon végén, ezért sem őt, sem stábját nem érte váratlanul a búcsú. Bár több ajánlatot is kapott, jelenleg nem érzi szükségét annak, hogy azonnal új munkát vállaljon.

„Már volt megkeresésünk, de az elért eredmények után most válogatósnak kell lennünk.”

Marcelino szerint a megfelelő klub kiválasztása gyakran nehezebb feladat, mint maga az edzői munka. Pályafutása során megtanulta, hogy egy projekt értékelésekor számos olyan tényezőt kell figyelembe venni, amelyeket korábban esetenként alábecsült. Véleménye szerint éppen azokban az időszakokban volt kevésbé sikeres, amikor túlzottan megbízott bizonyos körülményekben, és nem vizsgálta meg elég alaposan a lehetőségeket.

Miért volt különleges a 2025/26-os szezon?

A szakember szerint az elmúlt idény a Villarreal történetének egyik leginkább alulértékelt teljesítménye volt. A csapat négy meghatározó játékost veszített el az előző szezonhoz képest. Három kulcsfontosságú támadó távozott átigazolás útján, miközben Logan Costa súlyos térdsérülést szenvedett. Emellett Juan Foyth visszatérő sérülésekkel küzdött, Kambwala gyakorlatilag az egész idényt kihagyta, és Cabanes is hosszabb időre kidőlt. Marcelino szerint ezek a problémák folyamatos újratervezést követeltek.

„A csapat minden nehézségen felülkerekedett.”

Különösen nagy érdemnek tartja, hogy a Villarreal a Bajnokok Ligájában elszenvedett csalódások után rendre képes volt pozitívan reagálni a bajnokságban. A csapat négy fordulóval a vége előtt biztosította BL szereplését, jelentős előnnyel zárt az üldözőkkel szemben, majd az Atlético Madrid elleni 5–1-es győzelemmel végleg megszerezte a harmadik helyet. Marcelino szerint:

„Nehéz lenne ezt a szezont jelesnél rosszabb osztályzattal értékelni.”

Ugyanakkor elismerte, hogy a Bajnokok Ligájában a megszerzett pontok száma elmaradt a csapat valós képességeitől, még ha a legtöbb mérkőzésen versenyképes teljesítményt is nyújtottak.

A szakítás valódi oka

A Villarrealnál maradás kérdésében nem szakmai nézeteltérések, hanem a szerződés időtartama bizonyult döntőnek. A klub egyéves hosszabbítást ajánlott, Marcelino azonban legalább két évben gondolkodott.

„Számunkra nem volt tárgyalási alap az egyéves szerződés. Minimum két idényben gondolkodtunk.”

Az asztúriai szakember különösen azért érezte elégtelennek az ajánlatot, mert úgy vélte, hogy korábbi eredményei alapján ennél nagyobb bizalmat érdemelt volna. Emlékeztetett arra, hogy első villarreali időszakában a másodosztályból vezette fel a csapatot az élmezőnybe, míg második ciklusában rendkívül nehéz helyzetben vette át az együttest. Akkor a Villarreal 13 mérkőzés alatt mindössze 12 pontot szerzett, majd a szezon második felében már 34 pontot gyűjtött. Később ötödik, majd harmadik helyen végzett a csapat, miközben jelentős átigazolási bevételek mellett sikerült újraépíteni a keretet. Ennek ellenére a klub vezetése nem kívánt hosszabb távra elköteleződni mellette.

„Nem fogadtam el az egyéves szerződést, mert a bizalom hiányának tekintettem.”

Marcelino hangsúlyozta, hogy a döntést elfogadja, de nem ért egyet vele. Szerinte, ha egy klub hároméves szerződést ad egy új edzőnek (jelen esetben Iñigo Péreznek), miközben a már bizonyított szakembernek még két évet sem ajánl fel, az világos üzenetet hordoz.

Külföld lehet a következő állomás

Mivel a LaLiga kispadjain jelenleg kevés a mozgástér, Marcelino reális opciónak tartja a külföldi munkavállalást. Saját megfogalmazása szerint ez jelenti pályafutásának következő fejlődési lépcsőfokát.

„A külföld számunkra a természetes továbblépési lehetőség.”

A szakember elismerte, hogy angoltudása fejlesztésére ismét hangsúlyt kíván fektetni, mert ezt elengedhetetlennek tartja egy nemzetközi karrierhez. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartaná-e egy szaúdi vagy katari kalandot, nem zárta ki a lehetőséget. Marcelino szerint a futballban veszélyes kijelenteni, hogy valami soha nem fog megtörténni. Jelenleg minden ajánlatot egyenként értékelnek, és a döntésnél a szakmai projekt minősége mellett a gazdasági feltételek is fontos szerepet játszanak.

A marseille-i kitérő tanulságai

Az Olympique Marseille-nél eltöltött rövid időszakot Marcelino nem nevezte traumának, inkább „szinte meg sem történt tapasztalatnak”. A spanyol szakember mindössze négy mérkőzésen irányíthatta a csapatot, mielőtt az ultrák nyomásgyakorlása és a klubvezetés körüli válság ellehetetlenítette a munkát. Visszatekintve úgy látja, hogy a marseille-i helyzet teljesen ellentétes volt mindazzal, amire egy vezetőedzőnek szüksége van:

Stabilitásra, kiszámíthatóságra és hosszú távú tervezhetőségre.

Miért marad el Spanyolország a Premier League mögött?

Marcelino határozottan visszautasítja azt a vélekedést, hogy a spanyol futball taktikai vagy szakmai szempontból visszaesett volna. Érvelése szerint ezt cáfolja, hogy az európai kupák döntőiben továbbra is rendszeresen jelen vannak a spanyol edzők. Szerinte a probléma egyértelműen gazdasági természetű. A Premier League klubjai olyan pénzügyi erőforrásokkal rendelkeznek, amelyekkel a spanyol egyesületek többsége nem tud versenyezni. Példaként említette, hogy a Crystal Palace képes volt megszerezni Yeremy Pinót, miközben a Villarreal nem tudott versenyre kelni az ajánlatával.

A Bajnokok Ligája ligaszakaszában öt angol csapat végzett az első nyolc között, ami jól mutatja az angol klubfutball mélységét és anyagi fölényét. Marcelino szerint ma a világ futballelitjét a Premier League legjobb csapatai, néhány spanyol, olasz, német és francia klub alkotja, miközben a spanyol középmezőny gazdasági ereje jelentősen csökkent az elmúlt években.

Összegzés

Marcelino García Toral második villarreali korszakát eredményesen, ugyanakkor keserédes módon zárta le. A szakember úgy érzi, hogy munkája és eredményei nagyobb bizalmat érdemeltek volna a klub részéről, ugyanakkor nem táplál sértettséget korábbi munkaadója iránt. A következő állomás várhatóan már Spanyolországon kívül lesz. Több ajánlat érkezett hozzá, de egyelőre egyik sem volt elég meggyőző. Pályafutásának ezen szakaszában nem a gyors visszatérés, hanem a megfelelő projekt megtalálása a prioritás. Tizenhárom évnyi folyamatos sikersorozat után Marcelino úgy véli, megengedheti magának, hogy kivárjon és csak akkor térjen vissza a kispadra, amikor valóban a megfelelő lehetőség érkezik.

Füstös András