Mint ismeretes, a DVSC támadója, Brandon Domingues a spanyol élvonalba huszonnégy év után visszatérő Real Oviedo csapatához szerződött. Ez a transzfer véleményem szerint nem csak azért lehet különleges számunkra magyar embereknek, mert egy nagy szurkoló táborral rendelkező magyar klub értékesített játékost top ligába, hanem azért, mert Domingues olyan izgalmas és karakteres futballista, aki a La Ligában is megmutathatja ezt – az Oviedo lehet egy lépcsőfok is.

Na de, ne szaladjunk ennyire előre, ízlelgessük picit ezt a transzfert, azt, hogy milyen játékos is a francia-portugál:
Brandon Domingues 2022 nyarán érkezett kishazánkba, ekkor a Budapest Honvéd csapata igazolta le az Estac Troyes csapatától, ahol azt megelőzően már játszott a francia élvonalban és a másodosztályban is. Az már hamar kiderülhetett a kispesti szimpatizánsok számára, hogy “gyöngyszemre” találtak, hiszen egészen másképp nyúlt a labdához, mint az NB1 legtöbb játékosa. A Honvéddal végül búcsúzott a magyar élvonaltól, de az biztosra vehető volt, hogy lesz érte érdeklődés.

A budapesti kitérőt követően a Szrdjan Blagojevics által trenírozott DVSC igazolta le, ahol egy nagyon kimunkált pozíciós játékban mutathatta meg leginkább az egy az egy elleni képességeit. A szerb mester csapata 4-2-3-1-es játékrendszerben játszott, a csapat játékszervezése pedig aszimmetrikussá tette ezt, tehát az erőket egyenlőtlenül osztották el a pályán – Domingues leginkább a baloldalon játszott (olykor jobbszélsőként is), ahonnan befelé cselezhetett. Az idényben 7 gólt szerzett és 4 gólpasszt adott.

A 2024-2025-ös szezon kezdete nem is alakulhatott volna jobban a Loki kilencvenkilecese számára: az első két bajnokiján betalált, nem is akárhogy. Távoli lövései, kreatív húzásai a kapu előtt igazolták: van benne több is, mint egy jól cselező szélső. Előbbi állításom indoklásaként azt ki kell emelnem, hogy a korábbi szezonokban a konzisztencia nem feltétlenül jellemezte Domingues játékát. Hajlamos volt mérkőzéseken belül is elhalványulni, ami az új idényben (24/25) ritkábban fordult elő.

Erények

Nem elhanyagolható, hogy Domingues a mögöttünk hagyott NB1-es szezonban szenvedő DVSC legfontosabb játékosa volt. A 31 mérkőzésen szerzett 12 gólja és 3 gólpassza mutatja meg ezt legkevésbé. Domingues mondhatni stílust teremtett az NB1-ben – ilyen támadót én speciel nem láttam még, akinek cselezése repertoárja ilyen széles. Jellemző rá, hogy sokáig lassítja védőjét, majd hirtelen átlós irányban vált ritmust. Alacsony termetével és azzal, hogy mindkét lábát használja, könnyedén tud olyan megoldást választani, ami a televízió előtt sem tűnik egyértelműnek. Az összekötő területekbe mozogva, megállva, szkennelve olyan testpozíciokat választ célirányos labdafogadásra, hogy az átlós összjátékot eredményez, ha összjátékról beszélünk. Testpozíciója lehetővé tesz egyéni játékmegoldást is (pl: 180 fokos fordulat labdaátvétel közben, majd a védő reakcióját illetően cselezésbe kezd). Utóbbi a spanyol bajnokságban nagyon fontos lehet egy fríssen feljutó csapatnál.
Kiválóan érzékeli, hogy mi történik körülötte és anticipálja, hogy mi fog történni. Az anticipácios képességének igazolása: 8 fejes gólt szerzett három éves magyarországi karrierje alatt – 170 cm.

Védekezésben kimondottan intenzív, jó sávokat zár le jókor. Egy hatékony letámadásba is bevonható intenzitástól függetlenül. Hozzátesz az értékéhez, hogy játszott bal- és jobbszélen is, de baloldali nyolcas és második csatár pozícióban is megfordult – univerzális. Ha a játékosprofilját kellene meghatározni, akkor a kreatív szélső és a játékmester áll a legközelebb hozzá, de a befejező sem jelent tévedést. A labdacipelésben is egészen jó számokat hozott. A játékának irányelve labdavezetés után egy az egy elleni szituáció létrehozása, majd annak megoldása.

Mi menthető át a La Ligába?

Áprilisban volt egy olyan megfogalmazásom, miszerint Brandon Domingues az NB1 legjobb játékosa, ami azt is magában foglalta értelmezés szintjén, hogy a top 5 liga valamelyikében is tudna játszani, sőt ott meghatározó játékos lenni. Az a skillset, amivel rendelkezik a Real Oviedo játékát képes izgalmasabbá tenni. Veljko Paunovics együtte 4-4-2-es vagy 4-2-3-1-es rendszerben játszik. Jellemző rájuk, hogy szélen (főleg a baloldalon) alakítanak ki kombinációkat, miután kreáltak egy létszámelőnyt. Ennek legfőbb oka az Oviedo alfája és omegája: a 40 éves Santi Cazorla. A napokban feljutást ünneplő veterán klasszis minden futballszerető ember reményei szerint marad még egy évet szeretett csapata színeiben. A kardinális kérdés: milyen szerepet fog vállalni a pályán? Cazorla játéktudása révén még mindig klasszis futballista. Domingues leginkább az ő helyén tud játszani, így ha a helyi legenda a padról beszálva tudna segíteni csapatán, a franciát válthatja. A kérdés hipotetikus, hisz két csatáros rendszerben (erre kevesebb esélyt látok) Domingues egyfajta második csatár is lehet, de a nagyobb sansz arra van, hogy baloldali középpályásként számolnak majd vele.