Annó rengetegen meglepődtünk azon, amikor Óscar Chelsea csapatából Kínába igazolt. Egy nemrégiben adott interjúja alapján azért ez nem csoda….

A piszkos anyagiak

Kínában a hatalmas ember mennyiség ellenére egyáltalán nem népszerű a futball, és nagyon alacsony szinten űzik is azt. Nem csoda tehát, amikor a 2010-es évek második fejében akár az állam, akár a tulajdonosi kör által megjött az igény arra, hogy felkarolják a sportágat. Ehhez a külföldi sztárok leigazolását kulcsfontosságúnak vélték, melyre egyféleképpen volt lehetőségük: neves kupák és gyenge ligameccsek miatt csak a fizetéssel tudták elcsábítani a játékosokat. Ebben pedig nem is volt nehézsége a kínai csapatoknak: alkudozás nélkül pengették ki a játékosok szerződésében szereplő árakat, és adtak akkora fizetéseket, amekkoráról SEHOL sem álmodhattak a játékosok.

Óscarnál konkrétan rákérdezett az interjúztató arra, hogy igaz-e, hogy 150 millió eurót keresett Kínában, mire azt a választ kapta, hogy minden fizetését amit kapott egy számlára félretette, és nem nyúlt hozzá, már a mérkőzés bónuszok akkorák voltak, amiből ő és a családja megtudott élni. „Amikor meghallottam a fizetést nem hittem a füleimnek. Elmondtam a feleségemnek és nem volt kérdés, hogy Kínába igazolok.”-mondta Óscar.

Spanyolországra gyakorolt hatás

A kínai labdarúgás aranykora 2016 és 2019 között számos olyan átigazolást hozott, amelyek néhány évvel korábban még elképzelhetetlennek tűntek. A kínai klubok hatalmas fizetésekkel csábították magukhoz az európai topligák ismert játékosait, és különösen a LaLiga vált az egyik legfontosabb célpontjukká. Több spanyolországi sztár is a Távol-Kelet mellett döntött, még akkor is, amikor pályafutása csúcsán járt.

Az egyik legnagyobb meglepetést Yannick Carrasco okozta, aki 2018-ban, mindössze 24 évesen hagyta el az Atlético Madridot a Dalian Yifang kedvéért. A belga válogatott alapembere Diego Simeone csapatának is fontos játékosa volt, így sokakat sokkolt a döntése. A háttérben elsősorban a pénzügyi szempontok álltak, hiszen a kínai klub olyan fizetést kínált számára, amelyet az Atlético nem tudott megközelíteni. Carrasco később maga is elismerte, hogy szakmailag nem feltétlenül ez volt a legjobb lépés, ezért néhány évvel később visszatért az európai futballba.

Hasonló utat járt be Cédric Bakambu is, aki a Villarreal egyik legveszélyesebb támadójaként érkezett Kínába. A kongói csatár két és fél szezon alatt több mint negyven gólt szerzett a sárga tengeralattjárónál, mielőtt a Beijing Guoan körülbelül 40 millió eurót fizetett érte. Fizetése többszörösére emelkedett, de Bakambu bebizonyította, hogy nem pusztán a pénzért igazolt Ázsiába, hiszen Kínában is kiváló gólszerző formát mutatott, és az egyik legeredményesebb támadóvá vált a bajnokságban.

Jackson Martínez története egészen másképp alakult. A kolumbiai csatár 2015 nyarán nagy reményekkel szerződött az Atlético Madridhoz, ám Diego Simeone rendszerében nem találta a helyét. Alig fél évvel később a Guangzhou Evergrande 42 millió eurót fizetett érte, ami akkoriban ázsiai rekordösszegnek számított. Az Atlético pénzügyileg kiváló üzletet kötött, Martínez pedig olyan fizetést kapott, amelyet Európában aligha érhetett volna el. Pályafutását azonban súlyos bokasérülések törték derékba, így Kínában már nem tudta megközelíteni korábbi önmagát.

Az Atlético Madrid 2018-ban Nico Gaitánt is elengedte Kínába. Az argentin támadó ugyan Benficában klasszis teljesítményt nyújtott, Madridban nem tudott meghatározó játékossá válni. A Dalian Yifang ajánlatára az Atlético azonnal rábólintott, Gaitán számára pedig nemcsak a kiemelkedő fizetés volt vonzó, hanem az is, hogy Carrascóval együtt kezdhetett új fejezetet ugyanannál a klubnál.

A Barcelona legendás középpályása, Javier Mascherano szintén 2018-ban választotta Kínát, amikor a Hebei China Fortune játékosa lett. Harminchárom évesen úgy érezte, lezárult pályafutásának katalán időszaka, és a kínai szerződés egyszerre jelentette számára az utolsó igazán nagy anyagi lehetőséget, valamint egy új kulturális és szakmai kihívást. Mascherano később is hangsúlyozta, hogy nem kizárólag a pénz motiválta, hanem az is, hogy teljesen más futballközegben próbálhassa ki magát karrierje utolsó éveiben.

Jonathan Viera története különlegesebb volt, hiszen ő a Las Palmas saját nevelésű játékosaként és igazi klubikonként távozott a Beijing Guoanhoz. A kiesés ellen küzdő kanári-szigeteki klub számára jelentős bevételt jelentett az átigazolás, Viera pedig olyan szerződést kapott, amelyet szülővárosa csapata képtelen lett volna finanszírozni. Bár elfogadta a kínai kihívást, később visszatért szeretett klubjához, és ismét a Las Palmas egyik vezéralakja lett.

Augusto Fernández szintén az Atlético Madridból igazolt Kínába, amikor 2018-ban a Beijing Renhe játékosa lett. Az argentin középpályás sorozatos sérülései miatt már kiszorult Simeone elképzeléseiből, így számára a kínai ajánlat egyszerre jelentett új szakmai lehetőséget és komoly pénzügyi előrelépést pályafutása késői szakaszában.

Leo Baptistão 2019-ben hagyta el az Espanyolt, ahol három stabil idényt töltött. A Wuhan Zall ajánlata elsősorban a jelentősen magasabb fizetés miatt volt vonzó számára, azonban kínai időszaka váratlan fordulatot vett. A brazil támadó éppen Vuhanban tartózkodott, amikor kitört a koronavírus-járvány, így testközelből élte át a világot megrázó események kezdetét. Később több interjúban is beszélt arról, milyen bizonytalan és nehéz időszak volt ez számára és családja számára, ami végül pályafutásának egyik legemlékezetesebb, ugyanakkor legnehezebb fejezetévé vált.

A vég – korai kimúlás

Bár Kína célja az volt, hogy 2050-re futball nagyhatalommá váljon, a „kínai aranyláz” viszonylag gyorsan véget ért. A kínai szövetség 2017-től különadókat és szigorúbb szabályokat vezetett be a drága igazolásokra, majd fizetési plafont is bevezetett. A járvány és több klub pénzügyi összeomlása után a legtöbb sztár visszatért Európába vagy más bajnokságba, így ez az időszak alig néhány évig tartott. Az elmúlt években ráadásul klubok tucatjait sújtják pontlevonással és egyéb büntetésekkel pénzmosás, korrupció és minden egyéb vád miatt.

Füstös András