1942. április 12. Telt ház a berlini Olimpiai Stadion lelátóin. A Harmadik Birodalom fogadta a francóista Spanyolországot. Németország és Spanyolország nem csupán egy futballmérkőzést játszott egymással: az esemény egyfajta bemutató is volt a világ számára, azt demonstrálva, hogy a második világháború közepette a nemzetiszocialista Németország és a Franco-rezsim még a „normalitás luxusát” is megengedheti magának.

A barátságos mérkőzés egyúttal a Kék Hadosztály, vagyis a keleti fronton a Wehrmacht oldalán harcoló spanyol önkéntesek előtt is tisztelgett.A több mint 90 ezer nézővel megtöltött stadion valóságos horogkereszt-, Franco-féle spanyol zászló- és Mussolini-féle olasz zászlóerdővé változott. A lelátón 5000 helyet különítettek el a spanyol és német katonai szervezetek számára: A Wehrmacht 250. hadosztályának, az „Einheitspanischer Freiwilliger”, vagyis a Kék Hadosztály, sebesült katonái kiemelt helyet kaptak. Sokuk mellett azok az ápolónők is ott ültek, akik a sebesülteket gondozták.

Jegyek

A mérkőzés napján Hitler elrendelte, hogy a Szovjetunió ellen arra a nyárra tervezett német offenzívában Voronyezs legyen az első megtámadandó és elfoglalandó orosz város.

A jegyek elosztása jól érzékelteti, milyen légkör uralkodott azokban a napokban Berlinben: 6000 jegyet a Hitlerjugend számára tartottak fenn, 14 ezret a német hadseregnek, 22 ezret a Birodalom sportegyesületeinek, 5000-et a spanyol szövetségeseknek, 1000-et a háborús rokkantaknak és a díszvendégeknek, valamivel több mint 40 ezret pedig a civil lakosságnak.

A spanyol válogatott Eduardo Teus szövetségi kapitány és Ricardo Zamora vezetésével április 10-én két német Junkers repülőgéppel indult útnak a barcelonai El Prat repülőtérről. Az egyik gépen 21, a másikon öt ember utazott. Este hét órakor a küldöttség megérkezett a Tempelhof repülőtérre. A kifutópálya mellett Alonso Caro, Spanyolország németországi nagykövete, a Birodalmi Sporthivatal képviselői, a Német Labdarúgó Szövetség főtitkára, valamint Mario Gómez Zamalloa alezredes, a Kék Hadosztály 262. ezredének tisztje fogadta őket.

Az esőben megtartott edzés mellett az április 11-i napot számos politikai esemény is meghatározta a spanyol válogatott számára. Délután négy órakor a 18 kiválasztott játékos koszorút helyezett el az Unter den Linden sugárút közepén található, a háború hőseinek emléket állító emlékműnél.

Horogkeresztek

Ezt követően a spanyol küldöttséget és a Berlinbe akkreditált újságírókat meghívták a Wintergartenbe, a Birodalom leghíresebb varietészínházába, amelyet később, 1944. június 21-én a szövetségesek bombázása pusztított el. Vasárnap Berlin Olimpiai Stadionját valóságos emberáradat töltötte meg azzal az eseménnyel, amelyet „az év sporteseményének” neveztek.

A két csapatot röviddel délután négy óra előtt a német haditengerészet zenekara fogadta. A gondosan megkomponált, erősen szimbolikus látványban a pálya közepén a vörös spanyol zászlót vonták fel, két oldalán a horogkeresztes zászlóval és az olasz zászlóval. Elsőként a spanyol himnusz csendült fel, majd a német himnusz következett. Mindkettőt úgy hallgatta végig a stadion közönsége, hogy a tömeg római karlendítést mutatott. A mérkőzés kezdete előtt felhangzott a stadionban a „Heil Hitler!” kiáltás.

A spanyol csapatot könnyű volt felismerni a spanyol zászlókról és a Kék Hadosztály jelvényeiről. A spanyolok nagy pillanata a 76. percben érkezett el, amikor a játékvezető büntetőt ítélt a javukra. Campos értékesítette a tizenegyest, és ezzel kiegyenlítette Decker 58. percben szerzett, 1–0-s vezetést jelentő gólját.

Mindenki elégedett volt

A döntetlen mindenkit elégedettséggel töltött el. A háború ellenére a német szövetségi kapitány, Sepp Herberger szinte valamennyi rendelkezésére álló játékosát pályára küldhette. Spanyolország pedig, a polgárháború óta ez volt az első alkalom, hogy a válogatott az Ibériai-félszigeten kívül lépett pályára, jól futballozott. Egy héttel később azonban már nem tudtak hasonló teljesítményt nyújtani: a spanyolokat Olaszország a San Siróban 4–0-ra legyőzte.

Másnap a spanyol játékosokat a berlini városházán fogadták Hans von Tschammer und Osten jelenlétében. Ő a mérkőzéshez kapcsolódó hivatalos eseménysorozatot egy spanyol kollégájának, Moscardó tábornoknak, a Nemzeti Sportdelegáció vezetőjének és a Spanyol Olimpiai Bizottság (COE) elnökének, küldött távirattal zárta:

„Az itt szerzett tapasztalatok tovább erősítették a két nép közötti szép és hűséges barátságot, amelyet a közös ellenség elleni küzdelem és az oroszországi harctereken vívott csata köt össze.”

Felhasznált forrás:

https://www.marca.com/en/football/spanish-football/2018/03/23/5ab41794e5fdeaa82b8b460e.html#google_vignette (utolsó elérés: 2026. 09. 29.)

Füstös András