Amikor a futballrajongók a sportmédiára gondolnak, többségük a taktikáról, statisztikákról és megalapozott elemzésekről szóló műsorokat képzeli maga elé. A spanyol El Chiringuito de Jugones azonban egészen más utat választott. Ez a jelenség szerű, éjszakai focishow a sportot, a reality tévét és a kocsmai vitákat keveri össze, miközben milliókat ültet a képernyők elé, és legalább ugyanennyit felbőszít.

Egy műsor, amely nem is akar hagyományos lenni

Az El Chiringuito vasárnaptól csütörtökig éjfél után kerül adásba, de stílusa minden, csak nem álmoskás. A műsorvezető, Josep Pedrerol karizmatikus, provokatív személyiség; szakértői pedig gyakran csapnak össze ordibálásig fajuló vitákban. A díszletben filmszerű közelképek, teátrális fények, hangeffektek és drámai zenei aláfestés teremtenek feszültséget, néha szándékosan túltolva.

Rik Sharma, Barcelonában élő futballújságíró szerint a műsor „inkább egy kocsmai beszélgetés, amelyben egy csapat határvonalas őrült mindent túljátszik”. Nem is véletlen maga az elnevezés, chiringuito, egy tengerparti bárt jelent, és a műsor hangulata pontosan ezt tükrözi.

A trash és a profizmus különös keveréke

Bár a műsor gyakran bulvár elemekkel operál, a stábban számos elismert újságíró és korábbi profi labdarúgó kap helyet. Jorge D’Alessandro vagy Alfredo Duro neve például évek óta ismert a sportmédia világában. Ennek is köszönhető, hogy időnként valódi nagy híreket is ők robbantanak:

– Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke itt jelentette be a hírhedt Európai Szuperliga indulását,
– máskor exkluzív interjúk vagy kulisszatitkok kerülnek elő éjfél után.

Mindez azonban csupán csak az alapréteg: a műsort a dráma tartja életben.

Az átigazolási időszak showműsorrá válása

Amikor Lionel Messi és Cristiano Ronaldo klubot váltottak, az El Chiringuito minden eddiginél látványosabb, szinte szürreális szegmensekkel reagált. Külön műsorblokkok szólaltak meg Messi távozásáról, a stúdió egyes szereplői tüntetést követeltek, máshol már-már színházi jelenetek zajlottak. A csúcspont azonban a Kylian Mbappé-saga volt. A műsor:

• újságkihordókat üldözött Franciaországban friss hírekért,
• testbeszéd-szakértőt hívott, hogy megfejtse a játékos mozdulatait,
• zenés klipet készített Mbappéról,
• és egy óriási visszaszámláló órát állított fel a stúdióban, amelyen
  Mbappé feje volt az óramutató.

Pedrerol órákon át ismételgette kultikussá vált mondatát: „Tic tac, tic tac.” Ezen jellegzetes meme csatlakozott azon tömkelegnyi írásos, illetve audiovizuális memehez, mely élteti a mai napig a spanyol futball közösséget. Mémelési szemszögből a teljes műsor egy aranybánya!

Sharma szerint a jelenet „olyan volt, mint egy Super Bowl félidei show”, és talán még annál is őrültebb.

A siker másik oldala: botrányok, kritikák és etikai dilemmák

Ahogy nőtt a műsor népszerűsége, úgy szaporodtak a kritikák is. Az El Chiringuito mára nemcsak televíziós jelenség, hanem társadalmi viták kiindulópontja lett. Példának okán az elfogultság és a manipuláció vádja a vezető vádpontok ellenük.

A kritikusok szerint a műsor nem törekszik objektív sportújságírásra: gyakran vádolják „madridizmussal” vagy épp Barcelonát támadó narratívákkal. Pedrerol maga mondta: „Nem bánom, ha azt mondják, mi vagyunk a sport Sálvaméje”, utalva a spanyol bulvárvalóságshowra. Ehhez híven az extrém stúdióhangulat, személyeskedés és agresszió elmaradhatatlan elemek a műsor alakításában. A műsor történetében előfordult már élő adásban kiabálás, mikrofonok földhöz vágása, stúdióból való kiviharzás és tettlegesség közeli helyzetek.

És emiatt is ez már inkább reality, mint sportmédia. Egyes pletykák szerint a műsor készítői megpróbáltak befolyást gyakorolni játékosokra és ügynökökre; ezt minden érintett tagadta, de a közvélemény számára újabb kérdéseket vetett fel a műsor etikai határairól.

Rasszizmusbotrány – a Vinícius-ügy

2022-ben Pedro Bravo sértő, rasszista metaforát használt Vinícius Júnior táncos gólörömére utalva („majomként táncolás”). A nemzetközi felháborodás miatt a műsor és Pedrerol később bocsánatot kért, de sokan úgy vélik: az El Chiringuito hangulata évek óta teret ad az ilyen szintű támadásoknak.

Ex-vendégek botrányai, hitelességi problémák

A műsor korábbi állandó szereplője, François Gallardo hamisan adta ki magát FIFA-ügynöknek, később csalás miatt elítélték. Mások kábítószer-vádakkal kerültek reflektorfénybe, ezek ugyan nem bizonyítottak, de a műsor körüli légkört tovább terhelték.

Miért nézik mégis milliók?

Mert az El Chiringuito szórakoztat.

Túlzó reakciók, dráma, botrány, erős vélemények, mindaz, amit a modern közönség gyakran keres. A spanyol futballkultúra szenvedélyessége pedig tökéletes táptalaj a késő éjszakai, feszült vitáknak. A nézők egy része rajong érte, mert „őszinte”, „emberi” és „szórakoztató”. Mások azért nézik, mert dühíti őket. A műsor pedig pontosan ezt a kettősséget használja: a futball mély érzelmeket mozgat meg, és az El Chiringuito ebből épít birodalmat.

Mit mond el a modern sportmédiáról?

Az El Chiringuito tökéletes lenyomata annak, hogyan alakul át a sportújságírás a 21. században. A tények mellett ott a látvány, a dráma, a szórakoztatás. A show gyakran túllép az objektivitás határain, de ezzel egy időben új közönséget is bevonz.

A kérdés inkább az:
meddig mehet el egy sportműsor a szórakoztatás érdekében, és mikor válik veszélyessé a befolyása?

Az El Chiringuito sikere és botrányai alapján a válasz korántsem egyszerű. De egy biztos: aki ma érteni szeretné a spanyol futballkultúrát, annak előbb-utóbb szembe kell néznie ezzel a bizarr, egyszerre lenyűgöző és elrettentő médiavilággal.

Füstös András