Mint általában a legtöbb dologban, a tegnapi bejelentés utáni edzőkinevezésben is más az első gondolatom, mint az átlag szurkolónak. Xabi Alonso várható érkezése nyomán a legtöbben olyan teljesen jogos és általam is nagyon várt igényeket támasztanak, mint a szervezett támadójáték, talán Mourinho óta nem látott, működő presszing és a fiatalok megfelelő használata.
Amit én viszont leginkább várok a baszk mestertől, vagy talán inkább reménykedek, hogy megtörténik általa, vele kezdve, az a morális megváltás. Ebben a szezonban a Real Madrid (elsősorban Florentino Perez döntései nyomán) mindent megtett önnön lejáratása érdekében. Nem sorolom fel 50. alkalommal is őket, aki nem nyalta be a „mindenki ellenünk” felfogást, és érdekli, milyen a megítélésünk a foci általános közegében, az pontosan látja.
Egy madridista csoportban nem régen megkaptam, hogy az elveim aranyosak, de a lovagi kor óta nem érdekelnek senkit. Számomra ez a hozzáállás a mai társadalom rákfenéje, a „fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok” alaptézis a leglustább és bomlasztóbb dolog, ami elterjedhetett, mert mindenféle jellemfejlődési igényt le lehet zárni vele. Onnatól, hogy nem érdekel, ki mit gondol rólam/rólunk, megszűnik a gondolkodás a következményekről, és elfogadható reakcióvá válik bármi, ha minket „megtámadnak”.
Xabi Alonso nem elnök lesz, így nyilván nem várható el tőle, hogy megreformálja a klub működését, az eleve kérdés lesz, mennyire tud majd hatással lenni esetleges felső döntésekre (pl.: RM TV), talán néhány trófea segít majd ezen, de ezt még nem tudhatjuk. Amire viszont biztosan a legnagyobb befolyással lehet, az a keret és a játékosok által mutatott aura.
És bármilyen fájó ez egy RM drukkernek, a legjobb példa erre az idei Barcelona. Ahogy a Madridnál, úgy ott is megvannak a klubvezetési finomságok és képmutatások, éppen ezért itt is a csapatra értem a párhuzamot. Ha megnézzük a tavalyi, Xavi-féle hisztérikus, szétesős keretet, akkor azt láthatjuk, hogy 1 év alatt Hansi Flick elképesztő változásokat ért el. Számomra a legszimpatikusabb szempont, hogy még edzésen sem tűri el a reklamálást a német mester. Nyilván egyből tudnátok olyan esetet mondani, ahol kilóg ezügyben a lóláb, de ha mindenhol csak ennyire lógna ki, sokkal szebb sport lenne a foci. A Barcelona, mint focicsapat idén nem csak játékban, de eleganciában is úttörő volt.
A Real Madrid ellenben ebben a szezonban rengeteg sárgát és eltiltást gyűjtött be reklamálás miatt, ami megfelelő edzői szigorral és útmutatással javítható (ebben Ancelotti csúnyán megbukott az elmúlt években). Ha Flickről és a hozzáállásáról az úriember szó jut elsőre eszembe, akkor Xabi Alonso nevezhető a terület archetípusának. Első számú feladatának kell éreznie, hogy amennyiben Vinicius marad Madridban, akkor szigorúan meg kell zabolázni. Meg kell értetni vele, hogy a világ egyik legjobbja a posztján, és úgy lehet a legjobb, ha csak és kizárólag a játékra összpontosít.
A keret tele van értelmes, potens, tehetséges fiatal játékossal, akik megfelelő iránymutatással akár azonnal visszatérhetnek a végső esélyesek közé minden szinten. Ehhez a legfontosabb magukra venni az Alonsoból áradó mások iránti tiszteletet, alázatot és egészséges szerénység-önbizalom arányt. A Rüdiger-féle eset egyszerűen nem történhet meg egy ilyen edző irányítása alatt (máskor sem lett volna szabad). Bellingham magasan az egyik legalkalmasabb a vezérszerepre, kicsit több önuralommal nagyon jó hatással lehet a csapatra. A játékosoknak le kell higgadniuk, és csak a célra szabad koncentrálniuk.
Hogy mit áraszt a klub, arra nagy befolyásuk nincsen, de hogy mint csapat hogyan ítéljük meg őket, az nagyban tőlük függ, és ehhez Xabi Alonso a tökéletes edző. Ez lehet az alapja annak, hogy az általa hozott taktikai alapokkal együtt a Real Madrid ne csak egy győztes, de mások számára is példaértékű csapat lehessen (aminek mindig is lennie kellett volna).