Avagy az első színesbőrű kapus a spanyol élvonalban és annak cseppet sem vidám sztorija.
Az 1966-ban, Lagos-ban napvilágot látó nigériai kapus 16 évesen mutatkozott be először a pályán, a New Nigerian Bank FC csapatánál. 7 évvel később, 23 évesen miután hazájában elérte a legmagasabb szintet a Rayo Vallecano csapata igazolta le 1990-ben.
A madridi csapatban az első éve nehézkesen indult a Segundában, míg a második évében kirobbanthatatlan lett a villám mezesek kapujából. Ezt meghálálta, és ő is hozzájárult, ahhoz, hogy feljussanak az első osztályba. A Vallecano közössége végleg 1992 december 6-án kedvelte meg, miután az első félidőben 2-0-ára ment a Rayo Vallecano a Real Madrid ellen, és Willy ihletett formában hárította a királyiak próbálkozásait. A Vallecas zengett a „Willy! Willy” skandálástól! Sőt, mi több ebben a szezonban Willy ráadásul a Real Madrid bajnoki címét is elvette, mivel a tavaszi visszavágón tizenegyest hárított, mely által 1 pontot vittek el a Real Madrid otthonából, így a Barcelona 1 pontos előnnyel bajnok lett.
És ez az ihletett teljesítmény volt a kezdete az elkeserítő történetnek: A Real Madrid szurkolók dühökben olyan dolgokat vágtak Willy fejéhez, melyek mellett Vinícius „monozása” eltörpül. “Negro, cabrón, recoge el algodón” (Feka, szedj gyapotot) vagy a „Ku Klux Klan” bekiabálások a meccs alatt csak a kezdetek voltak. Élő adásban egy Real Madrid szurkoló azt nyilatkozta, hogy „A ki*aszott Rayo-s feka a hibás, miatta nem lettünk bajnokok”, míg egy fiatalabb srác azt kiabálta a kamerának, hogy „Vasárnap szétverjük a vallecasi feka srácot, ha más nem, akkor én biztosan!”.
És ezekre, hogyan reagált Agbonavbare? Mint egy úriember! „Ez normális, fekete vagyok, és annyi védést mutattam be, amennyit csak tudtam. Tudtam, hogy kiabálni fognak nekem, de focista vagyok és csak a meccsre fókuszáltam.” – nyilatkozta Willy. Profi és még egyszer hangsúlyozom, úriemberes hozzáállás a javából.
És bár kevesen tudják, de a Rayo ultrák, a Bukaneros csak ezután lett igazán baloldali, igazán anti-fasiszta: eltökélték, hogy minden faji diszkriminációval szemben fel fognak lépni, ezzel is kimutatva imádatukat Willy felé.
1994-ben Nigériával Afrika kupát nyert, és Nigéria első VB-s szereplésén is védett, majd az 1995-’96-os szezonban Abel Resino mögött már csak csere volt. 177 (ebből 76 elsőosztályú) Rayo Vallecano meccsel a háta mögött, a következő szezonban az Écija vitte magával a másodosztályba, de a szezon végén kiestek, és Willy csapat nélkül maradt. Egy évet töltött szabad ügynökként, majd 31 évesen visszavonult. Az 1998-as VB-re Nigéria még visszavonult játékosként is majdnem kivitte magával, de az utolsó keretszűkítés során nem rá esett a választás.
Végül Madrid környékén telepedett le, ahol kapus edzőként és futárként kereste a kenyérre valót. 2011-ben a Rayo elhívta játszani a 15. Anti-rasszizmus hét keretében, amelynek témája az elfogadás, és a faji gyűlölet mérséklése. 2012-ben a feleségénél mellrákot diagnosztizáltak, melyre minden pénzüket ráköltötték, de sajnos nem tudták megmenteni a kedvese életét. A nagyobb fizetés érdekében a Barajas reptérre váltotta az állását, ahogy raktér pakolással foglalkozott.
2014-ben nála is rákot diagnosztizáltak. A gyerekei pénzhiányában nem tudták meglátogatni az elmúlt tíz évben Willyt, így a Bukaneros elkezdett gyűjtést szervezni a nemes cél érdekében. És amilyen sanyarú volt az élete, úgy is végződött: a gyűjtés elérte a célját, meglett a pénz ami kellett az utolsó családi találkozóhoz, de útlevél és vízum problémák következtében a gyerekek nem értek időben az apjukhoz, Willy 2015. január 27-én halt meg. Egyedül.
Az Estadio de Vallecas egyik kapujának neve „Eterno Willy” (Willy mindörökké), ahol a bal felső oszlopon a címer előtt szerepel Willy arca az alábbi szöveggel, melynek szabad fordítása így hangozna: „Amiért megvédted a vörös sávot a címerben és amiért harcoltál a rasszizmus ellen, a Rayo szurkolók sose fognak téged elfelejteni!”
Füstös Andris