A Facebookon megindított Számadás rovat ezúttal cikk formájában jelentkezik, köszönhetően a címszereplő mérkőzésnek, ami ezúttal több területen is jó alap lett a vizsgálódáshoz. Szokás szerint a makstats Twitter oldala által közzétett adatokból dolgoztunk.
1. Mit mutat a csapatok passzhálója?
Hazai oldalról 2 játékost emelhetünk ki a csapatok támadásépítését illetően. Az egyik Sergio Ramos, aki kvázi egyedüli első pontjaként funkcionál a labdakihozataloknak. Másrészt Soumaré kulcspozíciója is jól kiviláglik. Mindezt jól mutatja, hogy ők ketten passzolták a legtöbbet a Sevillában (62 és 57), tették mindezt kitűnő pontossággal (94-97%). Emellett Acuna és Navas kapott még fontos szerepet, de erről majd később.
Madridi oldalon két fontos tényezőt emelhetünk ki. Az egyik Kepa kiváló használása a támadásépítésnél. A Real Madrid relacionista felfogása ellenére ritkán, de képes trendi dolgok beépítésére is. Már Courtois esetében is nagy szerepe volt a kapusnak a mélységi labdakihozatalokban, a spanyol hálóőr esetében sincs ez másképpen. A kirúgásokat a szokott módon a két belső védő segíti, és csak végső esetben válnak felvágott labdává, ha pedig már játékban van a labda, akkor megfelelő szélességet biztosítanak, míg általában Kroos vagy Tchouámeni adják a középső célpontot. A másik érdekesség, ami ezúttal annyira nem pozitív, az az ismét felbukkanó egyoldalúság. Az előző bajnokin az Osasuna ellen Modric visszavonásával Valverde és Carvajal nagyszerűen kavart a jobb oldalon, azonban most olyannyira eltolódott az egész csapat Rodrygoval kezdve, hogy nem is igazán maradt jobb oldal, ami mind támadásban, mind védekezésben érezhető hátrányára vált a Realnak.
2. Letámadás és az abból fakadó magasan szerzett labdák
Többször is ekéztem már a Real Madridot (az előző szezonban is) a letámadás minősége, és annak hiánya miatt, azonban erre a szezonra sikerült még inkább alulmúlni a dolgot. Benzema kiesésével és a formációváltással még az eddigi rutin is kiveszett a kezdőcsapatból. A letámadási kísérletek szervezetlenek, esetlegesek és teljesen hatástalanok. Mindez alátámasztást nyer, ha összevetjük a csapatok letámadási mutatóit és a magasan szerzett labdákat.
A Real Madrid 12,6-os PPDA-val dolgozott (PPDA röviden: ennyi passzt engedélyezett az ellenfélnek az első védekező akcióig, ami lehet szerelési kísérlet, megelőzés, szabálytalanság), míg a Sevilla 19,4-essel. Ennek ellenére a hazaiak szereztek több labdát az ellenfél támadóharmadában, nem is kevéssel (7-1), ami jól mutatja a madridi presszing és kontrapresszing hatástalanságát.
3.Mi történt a támadóharmadban?
Már említettem az első pontban Navas és Acuna szerepét, nem véletlenül. A Sevilla szélre kitolt támadásainak kulcsszereplői voltak minden értelemben. A legtöbb beívelés Acuna(9), Kroos(7) és Navas(6) nevéhez fűződik. Emellett kiemelkedik még Ivan Rakitic elképesztő pontossága hosszú passzok terén, 13-ból 10 sikeres lett. Kulcspasszok terén szintén az előbbi hármas vezet egyaránt hárommal.
A Realnál már említettük a jobb oldal teljes hiányát, a vonatkozó félterületben ez csúnyán meg is mutatkozott. A Sevilla jól ügyelt az átlövési kísérletekre is, a 14-es zóna erős őrzésével nem igazán sikerült komoly próbálkozásokat elereszteni, pedig ha van erőssége a madridi támadásoknak, az az átlövésekre alkalmas játékosok (Valverde, Tchouámeni, Kroos).
4. Mit mutatnak a progressziós adatok?
Bár Bellingham ezúttal valóban emberére akadt Sergio Ramosban – a spanyol nem kímélte a szó pozitív és negatív értelmében sem -, de a csapatjátékra gyakorolt hatása így is érezhető volt. Övé lett magasan a legtöbb progresszív labdacipelés, míg Kroos vitte ugyanezt passzok terén, de aztán madridi fronton hatalmas szakadék következik, mire jön valaki, azok is belső védők, ahol ugye igen más a mutató játékra gyakorolt hatása.
Ellenben a hazaiak közül bár nem igazán emelkedett ki senki, de egységesen voltak képesek csapat szinten lefedni ez említett feladatokat, amit sokkal nehezebben tudott lereagálni a Real, mint fordítva. Sok esetben fordult elő pánikreakció egy-egy lyukasan maradt emberre/területre, amit nem is sikerült aztán megfelelően leosztani. A Rakitic lövésnél, amit Carvajal hősiesen kifejelt, konkrétan több igazításnyi idő telt el, mire lőtt a horvát, és még ehhez képest is kéve érkezett Mendy, már nem tudott közbeavatkozni. Mindezt a tizenhatoson belül.
Ha nem számítjuk a nyilvánvaló sorozatos bírói tévedéseket, akkor elmondható, hogy a döntetlen igazságos eredmény. Várható gólokban közel végeztek a csapatok (1,54-1,69, ezek már a Sofascore másnapra ellenőrzött adatai), de ugyanez elmondható szinte az összes fontos mutatót illetően, talán a nagy helyzeteket nézve van némi vendég fölény (3-5), de hogy egy klasszikussal éljek, a focit gólra játsszák.