Szombaton a Real Madrid meglehetősen simán verte az őt üldöző Gironát a spanyol bajnokság 24. fordulójában. A meccs után nézzük meg a számok és a taktika szempontjából, hogy mik indukálták ezt a végeredményt.
Előzmények
Carlo Ancelotti legagyobb problémája hetek óta (de szinte egész szezonban) a védelem összeállítása. Mára odáig fajult a dolog, hogy lassan az is kérdés, van-e még épkézláb védőjátékos a keretben. Nacho és Rüdiger is sérülés miatt volt kénytelen kihagyni a mérkőzést, így a CB poszton illusztrisnak nemigen nevezhető Tchouámeni-Carvajal duó állt össze (egyikük sem belső védő). Egészen konkrétan Mendy volt az egyetlen játékos, aki a helyén játszott.
Míchel sem kisebb gondokkal küzdött, amellett, hogy nem lehetett ott a kispadon, Blind és Herrera helyettesítése miatt is főhetett a feje. A két játékos az előző körben szedte be az ötödik sárga lapját, így pihenni kényszerültek. Előbbit Juanpe, utóbbit Ivan Martin helyettesítette. Artem Dovbykot összedrótozták, így tudta vállalni a játékot, amitől különösen félhetett a Real, mivel a 189cm magas támadót a 173cm magas Carvajalnak (és vagy Tchouámeninek) kellett felvennie.
Passzháló
Szokás szerint a markstats Twitteren közzétett adatait használjuk. A Real Madrid részéről jól kivehető, hogy a védekezésben 4-4-2-t játszó hazaiak támadásban sokat használták a felfutó Lucas Vazquezt, labdavesztés esetén többségében Kroos vagy néha Valverde húzódott vissza a rest defencebe. Kroos egyébként szokás szerint nagyot játszott, a kép is arról tanúskodik, hogy a középpálya egyik motorja volt. Ő a négy játékos egyike ezen a meccsen, aki 98%-ban passzolt. Igen, ez nem elütés, négyen is elérték ezt a számot (Kroos, Valverde, Juanpe és Aleix Garcia, utóbbi ráadásul 20-al többet passzolva érte ezt el, mint a többiek). Még a német neve mellé kéretik megemlíteni, hogy 14/14 hosszú átadása volt (!). Real részről még Camavinga magas helyezkedését érdekes megfigyelni, iszonyatos progresszió volt benne tegnap.
A Girona átlagban jóval magasabban és kompaktabban helyezkedett, de különösen a támadóharmadban elfogytak a passzopciók, Portu és Dovbyk szemlátomást ki lett véve a játékból, és Savio is nagyon egydimenziósan működött, főleg az előbbi két játékos elszigetelődése okán. Utólag tudjuk, hogy Couto védekezésben mennyire megégett aznap, de azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a tőle elvárt támadófeladatok miatt nem is lehet mindent az ő nyakába varrni. Arról nem beszélve, hogy a Girona nincs hozzászokva ilyen minőségű kontrákhoz.
A Girona alapjátékának része, hogy néha egészen 2-2-6-ban támadnak, rengeteg felfutó emberrel létrehozva a létszámfölényeket, amit most Míchel nem mert meglépni, inkább 2-3-ban hozta ki a labdát, de az ebből fakadóan elölről hiányzó plusz ember és az említett körülmények miatt teljesen meddővé vált. A másik, hogy a Girona szereti kicsalogatni az ellenfeleit, amit a Real nem igazán tett meg a kedvükért, de erről a letámadás résznél még lesz szó.
Támadóharmad passztérképe
Ahogy az újabb kép mutatja, a két csapat a támadóharmadban hasonló alap számokat hozott mind a félterület támadása, mind a 14-es zóna használatát illetően, de ott dőlt el sok minden, hogy ebből mit hoztak ki. Már a lövések száma sem arányos: a Real 16 lövéséből 6 talált kaput, a Girona ugyanebben 5/0, de ami sokkal beszédesebb, az a büntetőterületen belül leadott lövések száma, ami 12-1-es arányt muatat.
Letámadás, visszatámadás
Egyik csapat se villogott letámadásban, elég gyenge mutatókat hoztak össze a csapatok. A Madrid 16,2-es PPDA-t produkált, a Girona ennél is kicsit rosszabbat, 17,5-öt. Előbbi néggyel, utóbbi hattal marad el a szezonban eddig általa hozott átlagától. Ez nyilván adja magát, mivel mindkét csapat tele van gyors, kontraéhes szélsőkkel, akiknek a megállítására kockázatos lépés a nagylétszámú letámadás.
Kontrapresszingben az Atléti ellen a Real inkább a szélre helyezkedő hátvédekre lépett ki, mikor oda került a labda, itt valószínűleg a kényszerből kezdő Juanpe miatt középen támadtak 3 fővel, a középső egy az egyben Juanpera ment, a másik kettő a szélre menő passzsávokat akarta lezárni, több kevesebb sikerrel. Azonban amint a Girona a szélen ezt kijátszotta, a támadósorba letámadni felfutó középpályás és Bellingham is a legtöbbször azonnal zárt vissza, így nem sikerült a kicsalogatással több embert maguk mögé szorítani, mint amennyit a létszámfölény kialakítása megkövetelet volna.
Labdával való progresszió
Amiért ezúttal nagyon beszédes a progressziót mutató grafikon, az az ebből a legtöbbet összehozott személyek pályán elfoglalt pozíciója. A Girona esetében csupa olyan játékost láthatunk, akik a védősorban, vagy a középpályán helyezkednek el, és abból sem a támadóbb típusból. Ami jól visszaadja, amit a meccsen is láttunk, azaz, hogy a Girona ugyan sokszor fel tudta vinni a labdát a támadóharmadba, de ott a legtöbbször semmit sem tudott kezdeni vele. A meccs előtti Facebook-posztban említettem, hogy a Lucas Vazquez-Savio komoly mismatchnek ígérkezik, ezt Ancelotti egy sima beduplázással könnyedén megoldotta, legtöbbször Fede Valverde húzódott ki rá spanyol csapattársa mellé. A Girona a legprogresszívabb játékosa érdemi hatása nélkül így féllábú lónak tűnt.
A hazai csapatban azonban kiemelhetjük Rodrygo labdacipeléseit, Camavinga vagy Kroos progresszív passzait. A francia ezen a meccsen a legmagasabban játszott a három hátsóbbik középpályásból, így nem meglepő, hogy mindkét tengelyen előrébb tartózkodik, mint Bellingham, aki ugye idő előtt be is kényszerült fejezni a mérkőzést.
Zárszó
Ugyan nem ezt a meccset teszik majd ki a falra a vendégek Katalóniában, de még csak véletlenül se gondoljuk azt, hogy ettől a Girona rosszabb csapat lenne. A hiányzók, a kevésbé tökös taktika, illetve az ellenfél minősége mind-mind olyan dolgok, amik ritkán állnak így össze egy mérkőzésre. Amennyiben nem kerülnek hullámvölgybe (éppenséggel várható, mert még eddig egyszer sem tették a szezonban), akkor ne számítson rá senki, hogy ne működne ugyanaz a játék, ami eddig, főleg a kiscsapatok ellen. A Realnál a hétvége eredményei ismeretében elmondható, hogy ez ugyan tényleg nem volt még bajnoki döntő, de egy nagy lépés volt a végső siker felé.