Az Atlético Madrid a 2019/20-as szezon óta először lépte át a 100 millió eurós kiadási határt az átigazolási piacon, egyértelműen megerősítve keretét. A csapathoz hat játékos érkezett, akik vagy kezdőként, vagy a kezdőcsapat környékén kaphatnak szerepet. Az elmúlt szezonban sok kritika érte az Atlético keretét, amely nem volt kellően versenyképes a Real Madrid és a Barcelona mellett. Válaszként érkezett a védelembe Le Normand és kölcsönbe Lenglet, a középpályára Conor Gallagher, támadóként pedig Julián Álvarez és Alexander Sørloth.
A kispad szerepe
Simeone kezdetben érezhetően nem találta meg a ideális kezdőt. Figyelemre méltó, hogy a csapat támadó trijója mindössze 278 percet töltött együtt a pályán. Ez arra utal, hogy Simeone sosem akart egyszerre három támadóval felállni. Felmerül a kérdés: akkor az egyik támadót csak a kispadra igazolta?
A válasz Simeone titkos fegyverében rejlik: az öt csere lehetőségében és az Atlético Madrid rendkívül erős cserepadjában. Nem csupán a kezdőcsapat erősödött meg, hanem a kispad és a kezdő közötti szakadék is jelentősen csökkent. Ez azt eredményezte, hogy Simeone valóban erősítéseket tud becserélni a meccsek során. Ennek eredménye, hogy eddig az Atlético szerezte a legtöbb pontot hátrányból (9 pontot), amit az Alavés elleni fordítás is bizonyít. Ezen a meccsen Rodrigo De Paul, Alexander Sørloth, Julián Álvarez és Giuliano Simeone is a padról állt be a 65. perc előtt, és fordították meg a találkozót. Az Atletico padja !30 kanadai pontot (gól+gólpasszt)! hozott össze, amivel a vonatkozó statisztikában vezetik a TOP 5 ligát.
Simeone stratégiája
A Sparta Praha elleni meccs után Simeone ezt nyilatkozta: „Tudjuk, hogy öt változtatással lehetőségünk van arra, hogy változtassunk, javítsunk vagy fenntartsuk a ritmust és az intenzitást.” Egyértelmű tehát, hogy Simeone több stratégiával készül egy-egy meccsre. Ha nem működik az „A-terv”, a cserékkel élénkíti fel a játékot vagy teljesen átalakítja a taktikát.
Az Atlético Madrid játékstílusának egyik különlegessége, hogy Cholo és stábja két külön meccsként tekint az első és második félidőre, aktívan alkalmazkodnak a mérkőzés alakulásához. Míg egy átlagos csapatnál az edző félidőben instrukciókat ad a játékosoknak a javítás érdekében, Simeone és csapata elsősorban a cserékkel reagál. Ha egy játékos teljesítménye nem megfelelő, vagy a profilja nem illeszkedik az ellenfél játékához, azonnal változtatnak, ezzel új lendületet adva a csapatnak és a taktikának. Ezt jól mutatja, hogy átlagosan egy csere játékos náluk tölt legtöbbet a pályán az öt TOP Ligát figyelembe véve, átlagosan 27 percet tölt pályán egy Atleti csere.
Diego Simeone az Alavés elleni mérkőzés utáni sajtótájékoztatón tökéletesen megfogalmazta azt a mentalitást, amely az évek során az Atlético Madrid védjegyévé vált: kitartás, szenvedély és önfeláldozás. Simeone számára a mérkőzés olyan, mint egy kártyajáték – minden játékos egy „kártya”, amely a megfelelő pillanatban kerül kijátszásra. Nála mindenki tudja, hogy a csapat érdekében minden perc számít, legyen az 10, 15, 60 vagy akár 90 perc.
Ez a szemlélet nemcsak versenyhelyzetet teremt a keretben, hanem fenntartja az intenzitást is. Ha valaki nem teljesít a várakozásoknak megfelelően, a friss erő azonnal érkezik a padról. Ez az egészséges versengés biztosítja, hogy minden játékos értékes és fontos szereplővé váljon. Az Atléticónál gyakran fontosabb, hogy ki van a pályán a mérkőzés utolsó negyedórájában, mint hogy ki kezdte a meccset. A csapat soha nem adja fel, és ez a hozzáállás minden pillanatban látszik: nincs pihenőidő a pályán, mindenki hozzájárul a sikerhez.
Diego Simeone a Mallorca elleni mérkőzés utáni nyilatkozatában ismét rámutatott a rotáció fontosságára:
„A kezdőcsapat tagjai fontosak, de azok, akik eldöntik a dolgokat a padról érkeznek. Friss lábakra volt szükségünk és olyan játékosokra, akik minőségi perceket tölthetnek a pályán. A legjobb példa erre a PSG elleni mérkőzés volt – a cserék jobbá tettek minket, új energiát adtak. A második félidőben jobb döntéseket tudtunk hozni az ellentámadásoknál.”
A rotáció hatása
A rotáció nemcsak mentális előnyöket hordoz, hanem fizikális szempontból is kulcsszerepet játszik, különösen a hosszú szezon során. A nagy csapatoknál gyakoriak a fáradtságból fakadó sérülések, de a játékpercek megosztása segíthet ezek megelőzésében – bár természetesen a kontakt sérüléseket nem lehet így elkerülni.
Az Atlético Madrid ennek tökéletes példája, hiszen a La Ligában a legkevésbé terhelik a tíz legfontosabb játékosukat, ők az összjátékidő mindössze 63%-át töltik a pályán. Ennél jobb aránnyal csak a Betis rendelkezik. Összehasonlításképpen a Real Madridnál ez az arány 79%, míg a Barcelonánál 85%. Ez a megközelítés nemcsak frissességet biztosít, hanem hosszú távon csökkentheti a sérülések kockázatát is.
Bajnokesélyes cserék
Van kockázata a rotációnak, hiszen a játékosok elégedetlensége ronthatja a morált, de ebben Simeone kiemelkedő – talán a legjobb a világon. Mentalitását képes átadni a csapatának, akik egy irányba húzzák a szekeret, legyen szó kezdőkről vagy cserejátékosokról. Kulcsfontosságú azonban, hogy a keretet milyen karakterű játékosok alkotják. Az érkezők és távozók listája is mutatja, hogy a megfelelő személyiségű és mentalitású kollektíva kialakítása prioritás volt a kerettervezés során.
Természetesen kell némi szerencse is (lásd a Barcelona elleni mérkőzés), de az Atlético sikerének alapja a szabályok felismerése: a két élcsapattal csak akkor vehetik fel a versenyt, ha mentálisan és fizikálisan is erősek és egészségesek maradnak. Az Atlético minősége most közelebb van a top három másik két tagjához – nemcsak a kezdőcsapatban, hanem a kispadon is.
Kíváncsian várom, hogyan alakul a szezon további része, amikor esetleg kevesebb szerencséjük lesz, vagy a csapat felülteljesítése visszaesik. Mégis, optimista vagyok az Atletico pad, akár bajnokságot is nyerhet.
#balusz