Rengeteg kutatás született arról, hogy általánosságban két ismeretlen csapat meccsén az esélytelenebbnek szeretünk szurkolni. Tesszük ezt a káröröm miatt, a hősies történetek miatt és a regnáló bajnok szériájának megtörésének reménye miatt. Ugyanakkor ha a pénz bejön a képbe senkit nem érdekel, ha a gazdagabb csapat a gyengébb, akkor már nem kedveljük őket, hiszen a váratlan győzelmek a váratlan vereségekkel szemben népszerűbbek. És mi van akkor ha érintettek vagyunk ebben a tematikában?
A „Los Tres” és az eltérő szintek viszonya
Nos, amint a saját csapatom is érdekelt minden előbbi felsorolt tényezőt dobhatunk a kukába. Itthon, a nagy világban és Spanyolországban is messze a legtöbb ember a Real Madridnak vagy a Barcelonának szurkol, még talán-talán az Atlético Madrid van a népszerűbb klubok között, nagyban lemaradva ők is. Amennyire a két gigász rengeteg szurkolót vonzott be a Messi és Ronaldo érában, úgy lett a Manchester City vagy éppen a PSG sok ezer gyermek kedvence, míg az idősebbek megvetik az „olajosokat”. Pedig ugyanúgy megvetették annó őket is….
Azt leszögezném, hogy senki se különb, mint az előbb felsorolt csapatok szurkolói: aki nem tradíció miatt lesz szurkoló az mind a szép játék, a sikeresség vagy éppen valami kapocs miatt lett az adott csapat szurkolója (pl. Fifában sok játszott velük). De mint spanyol focival foglalkozó oldal, a három nagynál maradnék, ugyanis alig van itthon Bilbao szurkoló, pedig a modelljüket csodáljuk. Nem találunk mindenhol Leicester szurkolót, pedig mindenki imádta a történetüket. A pénzzel kitömött, sztárokkal felálló Real és Barca ugyanakkor csak úgy gyűjti az embereket. Miért?
Szeretném itt is jelezni, hogy a Real Madrid szurkolónak a bajnokság és a BL ugyanannyira elvárt cél, mint a Villarrealnál a BL indulás, a Levanténál a feljutás, vagy a Tatabányánál az NB2-ben maradás. Az adott szinteken elköltött pénz és a célok ugyanazok, csak másik horizonton mozogva. Amíg a Villarreal szurkoló fogat összeszorítva fogja azt mondani a nagyokra, hogy pénzes gazdagok, mindent megtehetnek, addig ugyan ez lesz a szomszédos Castellón szurkoló reakciója is a Villarrealra. Ez a lánc nagyon hosszan folytatódik, és a vége a világ legamatőrebb csapatainál található meg. Ugyanakkor a klubok 99%-a nem elit top klub, mégis a rajongók száma messze az 1%-ot szereti a magáénak vallani. Ha nem is elsődleges csapatként, másodlagosként mindenképpen.
A nagyok vonzereje
A fociban is, csak úgy, mint az iskolában, társadalomban stb., tartozni szeretnénk valahová. Az átlag foci szurkolónak előbb vagy utóbb lesz csapata: minél nagyobb a csapat, annál mélyebb a szociális identitás, melyet a szurkoló kaphat, és annál nagyobb a büszkeség, melyet ebből nyerhet (röviden BIRG, azaz Basking in reflected glory effektnek hívjuk ezt, melynek nagyon rövid lényege, hogy az egyén személyiség jegyévé válik a csoport). Sokan a szurkolásba fektetett időt, energiát, pénzt és érzelmeket is szeretnék, ha valamilyen módon visszakapnák. Ennek egyértelmű eredménye a csapat részéről a kupa és a címek. Ezt a társadalom is kollektíven elismeri. Pszichológiai aspektusokat szemlélve az átlag dolgozó ember szeret elmenekülni a világ elől, szereti a személyét a csapatéval azonosítani, így felértékelni magát. „Győztes csapat vagyunk, ti pedig vesztesek”. Igen gyakori érv ez a zrikálások során. A vereség okozta szomorúság és csalódottság érzését is szívesebben cseréljük a győzelmi mámoréra, nem véletlen hogy míg a Valencia esetében egy szezonba belefér 10 vereség, addig a Barcelonánál már 6 is egyenesen tragikus.
Mégis mi a fenéért szurkolnak akkor egyesek a kisebb csapatoknak?
Tradíció, hagyomány, családi kapocs, szép emlékek és lojalitás. Tömören, röviden. A nagy csapat szurkolóknál felsorolt tényezők ugyanúgy megvannak, némi kiegészítéssel. Például egy kevésbé népszerűbb csapatnak szurkolni különlegesség érzetet ad, mely azt sugallja, hogy más vagyok mint a többiek, egyenesen egyedi. Az érzelmi aspektus erősebbé válik, sokkal többet jelent egy győzelem vagy kupa az adott szurkolónak. A csapata is jobban fogja értékelni. Egy Real Madrid vagy Barca szurkolót bármelyik magyar faluból is össze lehet szedni, de egy Villarreal, Celta Vigo vagy Osasuna szurkoló ritka kincs itthon. Sokszor a kisebb csapat szurkolói egy dicső korszak lenyomatai: a Borussia Mönchengladbach a ’70-es évek legjobb német csapata volt, melynek eredménye volt a későbbiekben berobbanó szurkolók száma.
Konklúzió
Az empirikus érvek mellett természetesen a szép foci, a sztárok, a csillogás és a média, főleg a közösségi média ereje is elengedhetetlen a téma vizsgálatakor. Ha meglátom 10 évesen Messit, persze hogy Barcelona szurkoló leszek, mely a világ legtetszetősebb focija mellett tonna számra lőtte a gólokat. Emellett a Fabrizio Romano jelenséget is ki kell emelni: amíg a pénzes klubok és játékosok nyomják magukat a sokakat elérő oldalakon, addig a sikeres és nagy csak gyarapszik, a kicsik pedig zsugorodnak. A méretük miatt kevésbé népszerű focit játszó csapatok utálat tárgyává válnak, miközben csak szeretnének túlélni. A suli kezdés előtt a top 10-20 csapat által fémjelzett füzetek és egyéb írószerek azt erősítik a gyerekekben is, a jövő szurkolóiban, hogy ha nem ilyenem van, ha nem nekik szurkolok akkor különc leszek és kiközösítenek.
Nem célom senkinek megmondani kinek szurkoljon a cikkel, szimplán szerettem volna kicsit a dolgok mögé kukkantani. Szerettem volna megvilágítani, hogy a Getafe miért nem maga az ördög, hogy a sablon sztár posztok mellett miért lehet érdemes más csapatokról szólókat is elolvasni, vagy más csapatok meccseit nézni. Hagyjuk, hogy a csapat válasszon ki minket, ne mi a csapatot!
Források:
https://index.hu/tudomany/til/2019/11/11/sport_szurkolas_eselytelen_csapat/?utm_source=chatgpt.com (utolsó elérés: 2025. 02. 21)
https://www.yellowbrick.co/blog/sports/the-power-of-sports-fandom-exploring-the-psychology?utm_source=chatgpt.com (utolsó elérés: 2025. 02. 21)
Füstös András