Habár az U23-as B csapatok nem indulhatnak az A csapattal azonos osztályban és a nemzeti kupa sorozatban ez nem mindig volt így, ugyanis 1991 előtt a Copa del Rey az utánpótlás csapatoknak is lehetőséget nyújtott. Emiatt jött össze 1980-ban a legbizarrabb párosítás a döntőben, a Real Madrid játszott a Real Madrid Castillával.
A Castilla helyzete
A nagy csapatra ebben a cikkben nem sok szót fecsérelnék, ugyanakkor a Boskov edző menedzselte klub útját megemlíteném: Logroñés, Betis és a városi rivális Atlético Madrid állta a királyiak útját.
Ami érdekesebb az a Castilla útja, és maga a párosítás létrejöttének oka. Azt mindenképpen le kell, hogy szögezzem, a kupa párosítások kialakításánál nem játszhatott az A csapat a B-vel, amennyiben összesorsolták őket, úgy újra kellett húzni, csak a döntőben volt lehetséges, hogy egy A és B csapat szembe nézzel egymással. Emiatt se beszélhetünk arról, hogy gyakori lett volna a kupákban az azonos csapatok párharca: a B gárdák a 23 éven aluli játékosaikkal (csakúgy, mint a Real Madrid Castilla a vizsgált 1979/1980-as kiírásban, az átlag életkora a csapatnak 20 év volt!) általában korán elvéreztek. A csapatok edzői se voltak korosok, és itt térnék rá ténylegesen a Castillára, ugyanis a maga 34 évével Juanjo García Santos akár még játékos is lehetett volna!
Maga a gárda egy elképesztően tehetséges generációt foglalt magába, a teljesség igénye nélkül a csapat tagja volt Ricardo Gallego (250 nagy csapatos meccsel vonult vissza), Francisco Pineda, Agustín Rodríguez és Javier Castañeda (a későbbiekben 350, klub rekordot jelentő meccset hozott össze az Osasuna mezében). Gallego úgy emlékszik vissza a ’79/80-as kupa menetelésre, mint egy csapat sikerére, akik úgy passzoltak, úgy futottak és úgy harcoltak, mint azok a csapatok akikkel szembe kerültek, nem úgy, mint egy B csapat.
Út a döntőbe
Az első három fordulót simán vette a Castilla: az Extramadurát 10-2-vel ütötték ki összesítésben, az Alcorcónt 5-1-el, míg a már nagyobb falatnak tartott Racing Santandert 3-1-es összesítéssel gyűrték le.
Talán a Herculés könnyelműsége is kellet az első nagyobb akadály legyűrésében: az első osztályú csapat az első meccsen 4-1-re nyert otthon, már megnyertnek titulálva a párharcot. A februári visszavágón ugyanakkor 9000 madridi szurkoló gyűlt össze, akik nem is csalódtak a látottakban: félóra alatt már 2-0-ra vezettek a kicsik, de a harmadik gól sehogy se akart össze jönni. Hihette már több haza távozó hazai szurkoló is, mivel az utolsó percekben a már említett Gallego fejelt a kapuba, így hosszabbításra mentve a párharcot (ekkor nem számított az idegenben szerzett gól, mint előnyt képező tényező). A 103. percben Cidón nyerte meg végül 4-0-ra a meccset a Realnak.
A legjobb 16 között az Athletic Bilbao volt García Santos mester növendékei számára az ellenfél és itt már senki se várt egyáltalán továbbjutást az U23-as brigádtól. Az otthoni 0-0 után a San Mamés egy kiütéses győzelmet várt a Bilbaotól, de a 2-1-es vereség során a góljukra is a ráadásig kellett várniuk. A baszkok maradék becsülete a legjobb 8 között a Real Sociedad volt. Az ekkori LaLiga vezető csapat volt az első ami nem becsülte le a Castillát, akik ha itt nyernek, akkor történelmük során először jutnak az elődöntőbe. Hazai pályán ugyanakkor 2-1-re kikaptak a kék-fehér baszkoktól, így ez az álom elég távolinak látszott ekkor. A visszavágón aztán olyat tettek, amit a felnőtt csapatuk se tudott meglépni ebben a szezonban (4-0-ás vereség, és 2-2-es döntetlen a Sociedad ellen): nyertek. Ráadásul nem is az utolsó percekben, mivel 2-0-ás vendég siker mindkét gólja az első félidőben esett.
A madridi nagyok hiába lettek bajnokok a szezon végén, elég hektikus szezont produkáltak ebben az évben, míg a kicsik sziporkáztak. Nem csoda, hogy a Bernabéuban 100.000 szurkoló gyűlt össze a kicsik meccsére a Sociedad legyőzése után! Ráadásul a Sporting Gijón (szezonbeli 3. helyezett) elleni elődöntőben igazi remontadát láthattak, mivel vendégben 2-0-ár kapott ki a Castilla. Otthon a félidő előtt már 3-0-ára vezettek, míg végül Cidón góljával nyertek 4-0-ára.
Real Madrid Real Madridnak farkasa
Az első B csapatként, és csupán a 3. másodosztályú csapatként ott volt a kupa megnyerésétől 90 percre a Castilla. Az A csapat ekkor még nem játszotta le az Atlético ellen a mérkőzését, és a szégyen elkerülése végett győzelmi kényszerben is játszottak. A győzelmükkel Európa szerte nem látott kupa finálét hoztak össze, melyhez közel csak az Ajax és az Austria Vienna járt, bár ott az elődöntőben elvérzett B csapatok miatt nem jött össze a házi döntő. 1980 június 4-én a helyszín kiválasztása így igen egyszerűre sikeredett: a Bernabéura esett a választás, ahol igazi foci ünnep várt a Real Madrid szurkolókra.
Talán a fárasztó szezon miatt, vagy az idősebbek iránti tisztelet okán, de a lilába játszó kicsik bántóan sima, 6-1-es vereséget szenvedtek. „Már csak amiatt a tény miatt is komolyan vett minket a fő csapatunk, hogy mi voltunk a döntőben az ellenfelük. Szó sem volt feladott meccsről, akartuk a kupát. Ez az eredmény hűen tükrözi a két csapat közti távolságot.”-vallotta Gallego. A Castilla ezen generációja évekig formálta a Real Madrid csapatát, a Galáctico-éráig nem használtak annyi játékost a nagy csapatban, mint a ’80-as évek elején!
A Castilla a döntőbe jutással még egy rekordot állított fel: indulhattak a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK)! Ez azóta is példa nélküli.
Ez a kupa sorozat amennyire jól indult, annyira hamar vége is lett a királyiak számára. Az első körben a West Hamet kapták, akiket az első meccsen 3-1-re elvertek, de a visszavágón ugyanennyire ki is kaptak, így jöhetett a hosszabbítás, ahol David Cross kétszer is betalált. A hosszú álomnak ez volt a végállomás.
Végezetül…
Az esetek nagy részében szoktam a cikk mondandóját egy-két mondatban összefoglalni, de esetben ez nehezemre esne, és nem azért, mert ne lehetne. A Castilla olyan tettet hajtott végre a Copa del Rey 1979-1980-as kiírásában, melyre már biztosan nem fogunk újabb precedenst látni. Így talán azzal teszem a legnagyobb tiszteletem a csapat előtt, ha a kezdőket és a gólszerzőket itt hagyom az utókornak, a Real Madrid nagy csapatával együtt. Mert 1980 június 4-én egyenlő félként néztek szembe egymással a királyi csapatok. És, hogy mennyire volt ez a meccs a foci ünnepe Madridban? A cikk végén található képen a kupát a két csapat egyszerre emeli fel. Mindenki döntse el a képre nézve.
Real Madrid kezdő: García Remón, Sabido, Pirri, Benito, Camacho, Ángel, Del Bosque, Stielike (García Hernández cserélte a 63. percben), Juanito, Santillana, Cunningham (Roberto Martínez cserélte a 82. percben).
Castilla kezdő: Agustín, Juanito, Herrero, Castañeda, Casimiro, Álvarez, Gallego, Bernal, Pineda, Paco Sánchez (Lorenzo cserélte a 45. percben), Cidón (Balín cserélte a 73. percben).
Gólok:
1-0 (20′): Juanito.
2-0 (41′): Santillana.
3-0 (59′): Sabido.
4-0 (62′): Del Bosque.
4-1 (80′): Álvarez.
5-1 (82′): García Hernández.
6-1 (89′): Juanito.
Források:
https://thesefootballtimes.co/2018/09/05/when-real-madrid-castilla-reached-the-copa-del-rey-final-and-played-in-europe/ (utolsó elérés: 2025. 02. 21)
https://www.realmadrid.com/en-US/news/club/latest-news/se-cumplen-44-anos-de-la-final-de-copa-entre-el-real-madrid-y-el-castilla-04-06-2024 (utolsó elérés: 2025. 02. 21)
Füstös András