Meg akartam tartani ezt a bejegyzést akkorra, ha már hivatalos lesz a deal, de az internetet elárasztó szurkolói kezdőcsapat-összeállítás-szörnyek olyannyira irritálnak, hogy muszáj volt kiadnom magamból.
Az nem kérdés, hogy Kylian Mbappé adhat a Real Madridnak játékban (hol ne lenne ez igaz ugyebár), a kérdés az, hogy hogyan. A 2023/24-es szezon kezdete előtt is hasonló kérdéseink lehettek, mikor kilences nélkül, de egy pótkocsinyi középpályással megrakott keretből kellett Carlo Ancelottinak kiokoskodni valamit. Ha valamiben pedig jó az öreg, az pont ez a fajta legózás, és bár az alap 4-4-2 gyémánt végül nem maradt sokáig, de az abból kiforró 4-2-2-2 adja jelenleg is a csapat játékának alapját, és elmondható, hogy egy igen jól működő támadószisztémát hozott ki belőle. Ehhez a játékrendszerhez a keret egészen kiegyensúlyozottnak mondható, ha nincs a sok sérülés, akkor a védelemben se lenne ennyi gond.
Egyetlen dolgot nevezhettünk meg panasznak (a jobbhátvéd kérdése mellett), a már említett üresen tátongó kilences posztját. Az erre szerződtetett pótlék, Joselu több, mint bevált, kiváló számokat hoz, de abban ahogy akkor, úgy most is biztos lehet mindenki, hogy a spanyol játékos se nem nevezhető hosszú távú megoldásnak, se BL-esélyes fix támadónak egy Real Madridban. Ahogy azt anno elsírdogáltam (meg a nálam szakmaibbnak mondható közösség nagy része), erre a célra Harry Kane a tökéletes megoldás lehetett volna, pláne a nyáron érkező Endricket figyelembe véve, akinek az angol mögött lett volna ideje kényelmesen beépülni.
Viszont Florentino Perez ezt máshogy gondolta. Ugyan a galaktikus-mániája alábbhagyott, de arról, hogy a világ aktuálisan két legjobbja közül az egyiknek Madridban kell játszania, már nem tud lemondani. Nézzük meg, hogy a teknős érkezése hogyan alakíthatja a kezdőt a realitások talaján. Vizsgáljunk meg három lehetséges hadrendet annak minden előnyével s hátrányával. Mivel a cikk kizárólag az Mbappé-transzfer miatt keletkezett, így olyan sajtóinfós igazolásokat nem helyezek be a képletbe, mint Alphonso Davis vagy Leny Yoro.
4-2-2-2
Mi az alap probléma nemcsak Mbappé, de az egész Real Madrid támadóit illetően? Ha a most fixen kezdőnek gondolt három játékosról beszélünk (Mbappé, Rodrygo és Vinicius), elmondható, hogy gyárilag mindhárman jobb lábas balszélsők. Ennek apropóján ebben a felállásban max ketten játszhatnak a támadó-kettesben és csak egyikük a saját posztján. Ki szorul ki? Státusz és formaingadozás okán is Rodrygot nevezhetjük meg. A kis brazil akár egy kis erőszakkal még a középpályás négyes felső vonalába is behelyezhető volna, de ott már így is túljelentkezés van, másrészt Bellinghammel együtt már túl sok random módon védekező játékos lenne a pályán. A csereszerep valószínűleg már megfeküdné a gyomrát, így ez a felállás könnyen a távozásához vezetne.
Vagy nem. Mert hogy az még nem dőlt el, hogy ki játszik a bal oldalon. Vinicius kivívta magának a jogot rá, így mondhatnánk, hogy majd Mbappé megy át jobbra, de ezt már kimondani is nevetséges. Ha meg Vinit kéred meg, hogy menjen át jobbra, ugyanúgy bajban vagy. Ebből kifolyólag adja magát, hogy Rodrygo, aki már megszokta a kényszer-jobbszélső szerepét, marad a helyén, és Mbappéval alkotnak duót. Viszont így Vini szorul ki a kezdőből, és más pozícióban őt nehéz elképzelni. A cserék helyzetéről ne is beszéljünk… A jövő kérdése: hova rakod Endrickit, ha belenő a kezdő szerepbe???
Előnyök: Megmarad a középpálya idén tapasztalt súlya és aránya, ami a védekezésben nagyon is sokat nyom a latba.
Hátrányok: Valaki/valakik elégedetlen lesz, és távozni fog, támadásban túl sok a játékos kevés posztra.
4-3-3
Ha csak a játék minőségét nézzük, elmondható, hogy az elmúlt években az idei Real Madrid a legélvezhetőbb, szórakoztatóbb, és az eredmények sem maradnak el. A 4-3-3 szerintem ilyen formán visszalépés lenne, persze a szerepkörökkel sokat lehet ezen is alakítani, így adjuk meg neki az esélyt. Csakhogy ezen esetben a középpályához is hozzá kell nyúlni. Bellingham pozíciója adja magát (kicsit mélyebbre kerülne az ideinél, de az is nagyon jól áll neki, max nem lő annyi gólt), így a mögötte játszó játékos/játékosok kiléte maradhat kérdés. A Kroos-Tchouámeni-Camavinga-Valverde négyes gyönyörűen szétrotálhatná ezt a két helyet, csakhogy ez már az a mennyiségű játékos, ami biztosan elégedetlenséget szülne. Már Ceballos sem szívesen vállalja fel a „negyedik” szerepét, de a nála tehetségesebb és fiatalabb kiadások biztosan nem fognak sokáig Madridban maradni, ha legalább a játékpercek 70%-ában nincsenek pályán. Valverde ezesetben játszhat jobbhátvédet vagy jobbszélsőt is, talán ő még el is viselné, de előbbi védekezésben azért nem életbiztosítás, utóbbi esetében pedig a támadási sémák kerülnek valamelyest korlát alá.
A támadósor itt talán jobban adná magát: Vini bal oldalon, Rodrygo jobbra, a teknős pedig középen. Ha azt a nem elhanyagolható tényt figyelembe vesszük, hogy Mbappé már több edzőnél is kifogásolta ezt a posztot, akkor ez a megoldás már okoz problémát. De ha hőtérképileg összevetjük Benzema és Mbappé általános pozícióját, akkor ismételten adja magát, hogy Vini és a francia rotálják a posztot (kérdés a Vinis középső periódusok mennyire lennének hatékonyak). Ez a megoldás igazából Mbappén múlik, hogy hajlandó-e erre a talán nem túl nagy áldozatra, a múlt héten felröppent sajtóhírek szerint igen.
Az egyetlen bajom ezzel az, hogy azért veszel egy olyan játékost, mint Mbappé és fizeted meg nagyon, mert egy árnyalattal mindenki felett van abban, amiben a legjobb. Ez viszont nála is a bal szélről való területbe/középre indulások alatt csúcsosodik ki, amit ezzel a felállással elveszel tőle. Így is világklasszis játékos, de ép attól fosztjuk meg, amiben meg tudja különböztetni magát a többeiktől, s ha így használod, akkor meg már nem kapsz annyival többet, mint amennyivel többet fizetsz neki.
Ennél a felállásnál pedig valakinek a háromból az eddiginél érezhetően többet kellene védekeznie. Endrick pozíciója itt már meglenne, csak épp Mbappét kellene kiszorítania belőle. Presszing és kontrapresszing ellen a legsebezhetőbb a három opció közül.
Előnyök: Talán nem menne el senki kevés játékpercre hivatkozva a támadósorból.
Hátrányok: Cserébe a középpályán lenne elégedetlenség és fájdalams távozó, és a jelen ismeretek szerint (!) visszalépés lenne mind taktikai, mind élvezeti faktor tekintetében.
4-2-3-1
Minden nem létező edzői papíromat és tapasztalatomat összerakva ez a kedvenc felállási formám, és talán ez feküdne legjobban erre a keretre. Az Ancelotti által alapjáraton nem túl kimunkált védekezésnek a duplaszűrő már sokszor jelentett kiutat, az idei védelem is azért lehet képes ezekre a statisztikákra, mert 1. piszok szerencsés és 2. a jelenleg használt felállásban is két védekező középpályás játszik. A posztot több játékos is magas szinten képes hozni, és legtöbbjük a támadásokban is nagy szerepet tud vállalni. Tchouámeni elsősorban a védekezés részért felel, ahogy Kroos is, aki maximum a mélységi indításokban tevékeny ezen kívül, de Valverde és Camavinga is otthonosan játszik itt és előrefelé is rendkívül hatékonyak. Négyükből három kiválóan rotálhatja ezt a két helyet, Valverde pedig a jobb oldalon igazából bárhol tud játszani. Azért jegyezzük meg, itt is kicsit sokan vannak, azonban Kroos nem lesz itt örökre, így ez talán ez a probléma rövid ideig elviselhető. A hármas vonalban Bellingham hele adott középen, a két szélén a két brazillal, nekik Brahim és Güler bőven adhat rotációs lehetőséget, Mbappé pedig Endrickivel megoldják a center pozícióját.
Ha a támadónégyesnél maradunk, akkor ismét el kell mondani, hogy a forgásokra ez a felállás szintén sok lehetőséget nyújt, bármelyik játékos felbukkanhat bármelyik másik helyén. A probléma itt a védekezéssel van. Bellingham szerepköre jóval visszavontabb lenne ebben az esetben, és lássuk be, ahogy más európai topcsapat, úgy a Real Madrid sem bír el 2-nél több védekezésben haszontalan játékost. Ami azt jelenti, hogy Jude-ot kiegészítve valakinek még hátra kell jönnie rendszeresen. És ezt a szót nem véletlenül emeltem ki. A legoptimálisabb az lenne, ha egymást figyelve váltva mozognának vissza, így elosztva a terhelést. Viniről tudjuk, hogy képes védekezni, és Rodrygo sem esélytelen.
Előnyök: Szinte minden csapatrészben kivihető lenne az arányosan elosztott játéklehetőség, szabad mozgási lehetőségek a támadók között.
Hátrányok: Nem tudni, hogy egy egész szezonon át mennyire lennének képesek védekezni a brazilok.
Azt már nem kell ragoznom, melyiket részesíteném előnyben, de nem vagyok Carlo Ancelotti (ahogy azt sokan szeretik éreztetni a gondolkodni próbálkozó emberrel). Ezen túl is vannak még lehetőségek, de azok realitását nem éreztem túlságosan erősnek. Egy három védős felállás alapjaiban változtatná meg a csapatot, a többi pedig túlságosan kiemelné a csapat védekezési hiányosságait, amiket éppen lefedni szükségeltetik. Bár ez a cikk addig biztosan ködszurkálás, míg nem lesz meg a véglegesen nevezett keret a szezonra, de remélem jó szolgálatot tesz azon irányba, hogy a realitások talaján maradjunk.