Bár sokan ebben is csalást kiáltanak, jó a számok mögé nézni. A CIES Football Observatory kimutatása alapján a vizsgált 2014-2023-ig terjedő időszakban a katalán klub bukta a legnagyobbat az átigazolási piacon a nem akadémiai játékosok kereskedelmét illetően. Ennek elsősorban José Maria Bartomeu munkálkodása az oka, másodsorban az, hogy az UEFA hagyta elszabadulni az átigazolási poklot a Neymar-deal idején. Ez a szám már Joan Laporta második regnálását is magába foglalja, ami azért kozmetikázott valamit, mivel több játékost is igazoltak ingyen, vagy olcsón, akiket aztán gyorsan pénzzé is tettek (anno a FIFA-ban ezzel szénné kerestem magam). Persze ez csak még rosszabbnak tünteti fel a Bartomeu-érát.
A LaLiga pénzügyi szabályzata valóban feleslegesen szigorú (bár már kétszer is enyhítettek rajta), de nem véletlenül az. Már százszor leírtam, hogy főleg a Barca és a Real tulajok nélkül éli világát, azaz ha kell valami, azt saját, piacon kitermelt pénzből, vagy hitelből lehet csak megoldani. Emellett az egész liga irdatlanul el volt/van adósodva. Mikor Laporta elkezdte eladni az egyes kiegészítő elemeket (Barca Studios, közvetítési jogok egy-egy része), akkor bevételi forrásokat adott el, azaz amivel pénzt csinált igazolásokra, az ha nem is teljes részt, de az, amiből fedeznie kellene a létét. Megértem, ha sokan úgy élték meg Tebas erre adott szigorítási rekcióját, mint ami a klub elleni szemétség, de ezesetben inkább arról van szó, hogy a Barca talált egy olyan kiskaput, amit a liga nem vett észre, és emiatt utólag bezárta azt. Ha más találja meg, valószínűleg akkor is ezt teszi, mert ezzel értelmét vesztené a rendszer. A liga szándéka a pénzügyileg stabil klubok elérése, amit nem lehet megoldani, ha a csapatok kiskapukon tovább szórják a pénzt.
Persze a legtávolabb essen tőlem Javier „példamutató” Tebas bármilyen jellegű védelme, de ez legalább egy számokkal és pénzügyi ismeretekkel igazolható terület, amiről le lehet söpörni az összeesküvések tengerét.