A Sevilla jelen pillanatban a La Liga 13. helyén áll annak ellenére, hogy bérekre az andalúz csapat költi az 5. legtöbbet. Hogyan jutott el a Sevilla 3 év alatt a dobogóért folyó harctól a kiesés elöli meneküléshez? Erre a kérdésre próbálok választ adni ebben a cikkben.
A Sevillát 1890-ben alapították, ezzel Spanyolország első profi focicsapata lett. A La Ligát az andalúz csapatnak mindössze egyszer, az 1945/46-os idénybe sikerült nyerniük. Az 1990-es évek elején nagy költekezésbe kezdett a Sevilla, ebben az időben játszott náluk többek között Diego Maradona vagy Davor Suker. A cél egyértelmű volt, megnyerni a klub 2. La Liga trófeáját, a biztató jelek ellenére nem jött össze a projekt, Maradona 1 szezon után távozott is, Sukert pár évvel később a Real Madrid igazolta le. A nagy költekezések után a klub pénzügyi gondokkal kezdett el küzdeni.
Az 1997/98-as szezonban a Segundát is megjárták, 1996 és 2000 között 10 edzőt és 4 sportigazgatót használtak el, nekem az akkori helyzet kísértetiesen hasonlít a mostanira, reméljük most nem a másodosztály lesz a vége. 2000-ben egy volt Sevilla játékost, Ramón Rodríguez Verdejot, ismertebb nevén Monchit nevezték ki a Sevilla sportigazgatójának, feladata az volt, hogy stabilizálja a csapatot, ezt pedig rendkívül jól meg is csinálta. Monchi által bevezetésre került egy játékospolitika, mely a fiatal tehetségekre épít, terve az volt, hogy a csapat fele akadémiáról jövő játékosokból álljon, a másik fele pedig valahonnan olcsón igazolt szintén fiatalokból, akik nagy potenciállal rendelkeznek. Értelemszerűen nem akarta örökre megtartani a játékosokat, pár évig fejlesztették őket, majd nagy profittal továbbadták, ezzel is segítve a Sevilla pénzügyi helyzetén. A projekt tökéletesen indult, hiszen Monchi első szezonjában egyből össze is jött a feljutás, újra a La Ligában szerepelhetett a Sevilla. A 2003/04-es szezonban már a 6. helyen végzett az andalúz csapat, ezzel kvalifikálta magát az Európa-ligába. 2006-ban a Sevilla megnyerte története első Európa-ligáját, ekkor olyan játékosok játszottak ott, mint Dani Alves, Jesus Navas vagy éppen Enzo Maresca. 2007-ben összejött a címvédés, a Spanyol Szuperkupát is behúzták, majd egy Copa del Rey trófeával koronázták meg a szezonjukat.
Monchi terve beteljesedni látszott, hiszen 2017-re már 9-szer kvalifikálta magát a Sevilla az El-be, ebből 5-ször is ők emelhették magasba a trófeát. Ebben az időszakban virágzott a csapat, 2-szer is harmadik helyen végeztek a La Ligában, akadémiájuk szállította a tehetségeket, Sergi Ramos is ekkortájt tűnt fel, igazolásaik is ültek, Ivan Rakiticot és Dani Alvest is nagy profittal adták tovább. Monchi 2017 nyarán a Roma sportigazgatója lett, sevillai időszaka alatt 11 kupát nyert a csapat. Az olaszországi kaland nem jött össze Monchinak, a keret fiatalításába beletört a bicskája, több drága igazolása is besült. Kevesebb, mint 2 év után távozott is az olasz fővárosból, hogy visszatérjen Sevillába. Monchi távolléte alatt mindhárom nagy eladott egy kulcsjátékost, szóval számára egyértelmű volt a cél: bajnokságot akart nyerni. Ennek megfelelően alakította az igazolásokat is, főként a rövid távú célokat helyezte előtérbe, olyan játékosokat szerződtetett, mint Luuk de Jong, Chicharito vagy Fernando. A fiatalok szerződtetése sem maradt el, ekkor érkezett Jules Kounde, Ronny Lopes és Youssef En-Nesyri. Összesen a Sevilla 2019 nyarán 188 millió eurót költött, ez ma elképzelhetetlen egy csapattól, ha kivesszük a 3 nagyot. Bejönni látszott az új transzferpolitika, hiszen a Sevilla egyből a 4. helyen végzett és az Európa-ligát is újra megnyerte. A 2020/21-es szezonban több, a primejukon már túllevő játékost igazolt Monchi. Gondolok itt Rakitic visszatérésére, Papu Gomez és Marcos Acuna leigazolására. Ezt az évet is több, mint -50 millió euróval zárta a Sevilla, ami az átigazolásokat tekinti, de a terv sikeresnek bizonyult, ugyanis a 2021/22-es szezon felénél a Sevilla a 2. helyen állt, mindössze 2 ponttal a Real Madrid mögött. A szezon második fele elég rosszul sikerült az andalúzok számára, az utolsó 17 meccsükből csak 5-öt tudtak megnyerni, így „csak” a 4. helyen végeztek.
2022 nyarán a pénzügyi -és a covid helyzet miatt el kellett adniuk Jules Koundét és Diego Carlost, így a védelem közepe távozott, pótlásukra igazolták Nianzout és Marcaot, de ők soha nem értek fel elődjeik szintjére. Sok idő után először zárta profittal az átigazolási ablakot a Sevilla, ez a pályán is meglátszott, hiszen az új szezon rajtjánál eléggé beragadtak, ez Julien Lopetegui állásába is került, helyére Jorge Sampaolit nevezték ki, de a helyzet nem változott. Sevillában a kiesés szele fújt, hiszen március végén ugyanannyi ponttal álltak, mint a már kieső helyen álló Almeria. José Luis Mendilibar személyében úgy tűnt, hogy megtalálták a megfelelő opciót, hiszen 12. helyre felhozta a csapatot és ismét behúzta a Sevilla az Európa-ligát, immár hetedszer. 2023 nyarán Monchi az Aston Villának igent mondott, így távozott pozíciójából, az ő helyét Victor Orta vette át. Az új sportigazgatónak nem volt egyszerű dolga, hiszen ekkor a Sevillának közel 220 millió euró adóssága volt, így átigazolási listára tette az egész csapatot, de így is -5 millió euróval zárták a 2023 nyári átigazolási ablakot, Papu Gomez és Idrissi szerződését pedig felbontották. A Sevilla fizetésekre költött összege továbbra is nagyon magas volt, 4. helyen álltak ekkor e tekintetben, de ezt a pályára nem sikerült kivinni. A 2023/24-es idény alatt 3 edzőt is kirúgtak, Mendilibar volt az első a sorban, majd következett Diego Alonso és Sánches Flores zárta a sort.
2024 nyarán Garcia Pimientát nevezték ki a Sevilla élére, aki egy új stílust hozott a csapat életébe. Az idei szezonban az andalúz csapat próbál domináns focit játszani, 6. legtöbbet náluk van a labda a La Ligát tekintve. Eddig az áttörés még nem jött meg, az alapozó számaik se a legjobbak, de ez szerintem legkevésbé az edző hibája. Sokkal inkább ludas az egész vezetőség, az elnöktől kezdve a sportigazgatóig. Az én véleményem szerint Pimientát nem szabad kirúgni (sajnos hallani olyan híreket, hogy nem a legstabilabb alatta a kispad), hagyni kell dolgozni és játékosokat hozni a rendszerébe.
Összességében ide a sok éven át tartó élj a mának stílus vezetett, legfőképp az, hogy Monchi minden áron bajnokságot akart nyerni és a rövid távú célok érdekébe feladta a biztos jövőt, ez pedig a mai La Liga rendszerben nagyon kevés csapatnak fér bele. Szerencsére a Sevilla akadémiája továbbra is nagyon jól működik, a csapat átlagéletkora is alacsony, szóval a jövőben még sülhetnek ki szép dolgok az andalúz csapatnak, a szurkolóik ezt mindenféleképp megérdemelnék.