A Liverpoollal 2005-ben, talán a 2000-es évek egyik legemlékezetesebb mérkőzésén Bajnokok Ligáját nyerő mester sok helyen megfordult, az elmúlt 25 év egyik legjobb menedzserei között van számontartva. Idén márciusban rúgták ki utolsó állomáshelyétől, a Celta Vigotól, miután az eredmény a sok kialakított és kihagyott helyzet ellenére sem akart jönni. A szurkolók elsősorban a gyávának tartott játéka miatt akarták elküldeni, amelynek ellentéte Claudio Giráldez kinevezésével megérkezett. Ezen helyzetben, már munkanélküliként adott interjút a Sky Sports Stick to football című műsorában, ahol sok érdekes mondat hangzott el a múltjáról, a Celtáról, és a jövőjéről is.
A podcast jó hangulatban zajlott, a műsorvezetők közül elsősorban Rafa volt játékosa, Jamie Carragher, valamint Gary Neville kérdeztek tőle, de Jill Scott, Ian Wright és Roy Keane is hozzászóltak a beszélgetéshez. Benitez jókedvűnek tűnt, sokat sztorizott, látszott rajta, hogy szereti hallgatni a saját hangját. Sok közös emléket hoztak fel, majd komolyabbra fordult a téma, amikor Neville megkérdezte, hogy szerinte mi az, ami miatt a spanyol edzők jóval sikeresebbek, mint az angolok.
A Valencia bukott edzője, Gary Neville kérdésében szerepelt az is, hogy miért nincs angol edzői stílus, iskola, ellenben a szakmát az olaszokkal és a németekkel uraló spanyolokkal. Válaszában Benitez kitért arra, hogy míg Angliában nagyon sokáig a kick and rush stílus dominált, azaz, hogy felívelik a labdát, aztán futnak utána. Az edzők még nem idomultak hozzá az egyébként már a Premier League-ben, külföldi edzők által behozott, modernebb játékfelfogáshoz. Nagy a hangsúly az erőnléten, a testi erőn, a sok futáson.
A spanyolok, ezzel szemben, utánpótlástól kezdve a technikás, sokpasszos játékra építenek, a hangsúly sokkal inkább a technikai képzésen van. Rafa meglátása szerint az igazság valahol a kettő között van, nem szereti a túlzott labdatartást (látszott a Celtán…), de az ívelgetést sem preferálja. Abból a statisztikából indul ki, hogy átlagban a topbajnokságokban egy gólhoz 6 passz szükséges, tehát ennél több felesleges is. Említi továbbá azt is, hogy a spanyol edzőképzésben rengeteg meccset elemeztek, hogy abból tanuljanak. Arról is beszél, hogy az angol rendszerhez képest Spanyolországban minden játékos a pozíciójának, skillsetjének megfelelő módon edz, míg a szigetországban sokkolta őt az, hogy amikor a West Ham és a Tottenham edzéseit figyelte meg egy útja során, minden játékos ugyanolyan súlyokkal edzett, semmi nem volt specifikálva.
Ezután hosszan beszélgetnek a liverpooli időszakról, ahol a célja az volt, hogy a meccseket kontroll alatt tudják tartani, akár labdával, akár anélkül, agresszívak legyenek és jól szervezettek. Ennek eredményeképpen mindenki utált ellenük játszani, abban az időszakban amikor a Liverpool költségvetésben, és ezáltal játékosminőségben sem tudott az Abramovics féle Chelsea, a Sir Alex Ferguson féle Manchester United és a Wenger féle Arsenal fölé kerekedni. Több játékost is azért buktak el, mert a riválisok túllicitálták őket, Gareth Bale, Aaron Ramsey, és Stefan Jovetic neve hangzott el. Erre a témára később visszatértek, azt is a bajnoki sikertelenségnek okai közé sorolta, hogy volt olyan, hogy míg a Manchester United sok hazai meccset, ők sok vendégmeccset játszottak egyhuzamban, és a mérkőzések kezdőidőpontjait, valamint a játékvezetők ténykedését sem tartotta megfelelőnek. Mindenki hibás volt, őt kivéve, de ez abban az időszakban számomra még hihető is.
Az egyik legfontosabb játékosa Xabi Alonso volt, aki, amikor 2009-ben távozni akart, Benitez igyekezett magas áron eladni, 34,5 millió Eurót kaptak végül a Real Madridtól, és a legjobb játékosnak, akit valaha edzett, Steven Gerrardot tartotta. Itt kicsit felhúztam a szemöldököm, ugyanis a Real Madridnál később dolgozott együtt Cristiano Ronaldoval is, de a vendéglátói nem akadtak fenn ezen a témán.
Ezután szóba került a híres BL döntő, az Isztambuli Csoda, ahol, a beszélgetés során először, és utoljára, Benitez beismerte, hogy hibázott, méghozzá abban, hogy egyedül hagyta Alonsot Kakával szemben. Szerinte ennek volt köszönhető, hogy a féidőben 3-0-ra vezetett a Milan, és Dietmann Hamann becserélésével, és egy szerkezetváltással sikerült egyenlíteni, és végül nyerni. Legfontosabb tulajdonságának, Carragherrel egyetértésben, a nyugodtságát tartja, azt, hogy folyamatosan analizálja az aktuális meccsszituációt, a megoldáson gondolkodik. Az edző legfontosabb erényeinek a jó döntéshozó képességet, a bátorságot, a szakmai tudást és a változtatási képességet jelenti. Majd arról is beszélt, hogy nem szereti ezt az új, 5 cserés szabályt. Ez a Celtának egy 2-0-s, agyonnyert 80 perc után bukást jelentett a Barcelona ellen tavaly szeptemberben.
Ezek után röviden arról beszélgetnek, hogy miért nem jött össze a Real Madridnál, vagy az Internél, itt az ok a nagy nyomás, valamint a sok 30 év feletti játékos volt. Szerinte a Real Madrid sokat hibázott ebben az időszakban, és vendéglátói szerint az is benne lehetett a pakliban, hogy jobban fekszik neki az, amikor egy gyengébb csapatként kell erősebbek ellen játszani. Erről nagyon keveset beszélgetnek, a kínai kiruccanásáról szó sem esik.
Olyan helyen szeretett volna edzősködni, ahol időt adnak neki, hogy tudjon emelni a csapat szintjén, így érkezett Vigoba. Vonzónak tartotta a projektet több szempontból is, a felesége vigoi, szimpatikusnak találta Carlos majd Marian Mourinot is, az elnököket, illetve Luis Campos (na ő is megérne egy cikket…) tanácsadói tevékenységét is. 3 évre szerződött, második évben európai porond lett volna a cél, majd az, hogy ezzel újra eladhassa magát Angliába. Utána szembejött a valóság, az, hogy a Celtának tizedannyi pénzből kell gazdálkodnia, mint a Real Madridnak, és az FFP sem kedvezett a terveinek.
Szerinte az, hogy Giraldez most sikeres, az amiatt van, mert neki megadták, amit kért, elküldték azokat a játékosokat, akiket ő is el akart küldeni, ha ezeket megadják neki, akkor mindenkivel felveszi a versenyt. Ez engem kicsit Pintér Attila híres 2016-os nyilatkozatára emlékeztetett, és az is kissé visszás, hogy Giraldez ugyanazzal a játékosállománnyal volt sikeresebb, mint ő. A menesztését a szurkolók, a vezetőség türelmetlenségének, illetve a közösségi médiás nyomásnak tudta be. Az egész művelet nagyjából 20 millió euróba, és egy újabb kiesésközeli élménybe fájt az égszínkék alakulatnak.
A jövőjével kapcsolatosan azt mondta, hogy mindenképp a Premier League-be szeretne visszatérni, ismeri a realitásait, tehát igazán top klub ajánlatára nem számít onnan, de úgy látja, hogy még megvan benne a tudás, a motiváció és a szenvedély, hogy változást hozzon egy 11-20. csapat életébe. Volt megkeresése szövetségi kapitányi pozícióra, amit túl egyszerűnek tart, illetve sok gyengébb ligás csapattól is, többek között Magyarországról is, minden bizonnyal Sztankovics helyére jött volna a Ferencvárosba. Szerintem jól jártak azzal a zöld-fehérek, hogy nemet mondott az ajánlatra.
Összegezve, egy vidám hangulatú, sok nevetéssel tarkított beszélgetést láttunk, amit mindenkinek ajánlok megtekintésre, hiszen nem mindenről ejtettem szót, ami elhangzott. Benitez nagyon sokat beszél benne, poénkodik, kissé fényezi magát, tényleg jó személyes sztorikat közölt, jó volt hallgatni. Talán jobban tenné, ha visszavonulna, és a tudását máshogy adná át.