A Spanyolországban szokásosnak mondható uram-bátyám rendszer és az érdekesen Szaúd-Arábiába vitt szuperkupa nem, egy csók azonban nemcsak Luis Rubiales sportvezetői karrierjét teheti tönkre, de még szabadságát is elveszítheti. Minden, amit tudni érdemes a tárgyalásról, a csókról és a se acabó mozgalomról.
Minden augusztus 20-án kezdődött. Sydneyben is volt tűzijáték. Ott azonban nem az államalapításnak szólt, hanem a spanyol női labdarúgó válogatottnak, akik épp megnyerték a világbajnokságot. A szokásos módon zajlott minden, a másodikok átveszik az ezüstérmeket, jó részük gyorsan le is kapja a nyakából, majd jöhetnek a győztesek. Kézrázás a FIFA, az UEFA és a honi sportvezetőkkel, sőt, a spanyol királyi család tagjaival. Mindenki a hőn áhított éremmel a nyakában nyom egy puszit a trófeára, hogy megvárják a kapitányt és magasba emeljék a trófeát. Volt azonban egy váratlan csók, amely egy igazi lavinát indított. Luis Rubiales a nagy örömmámorban úgy döntött, nyom egy csókot Jenni Hermoso szájára. Így utólag bátran kijelenthetem, ezt nem kellett volna.
A mai világban főleg egy vb-döntőn nincs olyan pillanat, amit ne vennénk észre. És bizony ezt is kiszúrták. Már a nagy ünneplés közepette elterjedt egy videó, amelyen Hermoso az öltözőben annyit mond, „Nem akartam, de mit lehet csinálni?”. Ezzel szinte párhuzamosan Rubiales kihivatta az öltözőből Jennit, majd arra kérte, jelenjenek meg együtt a nyilvánosság előtt és mondják el, hogy ez csupán egy baráti puszi volt, nem kell ezzel foglalkozni. Hermoso nem egyezett bele, Rubiales így a maga stílusában járult az újságírók elé és mondta el a maga verzióját: „Ez két barát puszija volt, akik megünnepelnek valamit. Ne kérdezzetek már hülyeségeket. Vannak bolondok, hadd ragozzák az őrültségeiket. Több a hülye, mint az ablak.”
Mivel Hermoso nyilatkozata mégis jobb színben tüntette volna fel az eseményeket, a spanyol szövetség kommunikációs csapata az EFE ügynökségnek kiküldött egy sajtóközleményt Jenni szavaival. Az apró bibi csak az volt, hogy a leírt gondolatok nem a csatár fejéből pattantak ki, hanem a kommunikációs szakemberek agyszüleménye volt. Persze megpróbálták rávenni Jennit, hogy szignózza a közleményt, ő azonban megtagadta ezt.
Rubiales, akit szexuális zaklatás mellett kényszerítéssel vádolnak, tovább próbálkozott. A Sydney és Spanyolország közötti repülőúton előbb győzködte, hogy készítsen közleményt, amelyben elmondja, hogy beleegyezett, majd mikor a csatár nemleges választ adott, a csapatkapitányhoz, Ivana Andréshez fordult, ugyancsak sikertelenül. A szövetség elnöke, bár társat nem talált magának, csak elkészítette a bocsánatkérő videót. Ebben elnézést kért, ha valakit megbántott volna, többször hangsúlyozta, hogy semmi rossz szándék nem volt a csókban, amely csak az eufória szüleménye volt, amit ők (igen, többes számban) természetesnek véltek.
Itt Rubiales befejezettnek tekintette az ügyet, azonban társai segítségére siettek és mindent megtettek, hogy az elnököt kihúzzák a csávából. Így fordulhat elő, hogy a napokban folyó perben messze nem Rubiales az egyetlen vádlott. Ott van Jorge Vilda, a spanyol válogatott volt szövetségi kapitánya, Rubén Rivera, a szövetség volt marketingmenedzsere, valamint Albert Luque a szövetség volt sportigazgatója. Mindannyiukat kényszerítéssel vádolják.
És, hogy mit is tettek azért, hogy a vádlottak padján üljenek? Vilda Hermoso testvérét kereste meg, hogy győzze meg nővérét egy Rubiales mellett kiálló nyilatkozatról, hangsúlyozva, ha Jenni nem tesz eleget a kérésnek, az következményekkel lehet a játékos karrierje és életére is. Az ügyészség ezért egy év börtönbüntetést szabna ki. Rivera kitartó ember volt, előbb Ibizán próbálta Hermosót meggyőzni, majd mikor nem járt sikerrel, órákon keresztül kérlelte Jenni egyik legjobb barátnőjét, hogy ő győzze meg a csatárt egy videó elkészítéséről. Az utolsó vádlott Luque hasonlókat tett. Miután azonban Jenni az ő kérését is elutasította (milyen meglepő…), Whatsappon kezdett el üzengetni. Ezek a kis szösszenetek már inkább arról szóltak, hogy Hermosónak úgyis csak pár év van a karrierjéből, ha most segít Luquénak, akkor ő majd intéz neki egy szép pozíciót visszavonulása után. Mivel ez sem jött be, következhetett a kígyót, békát dobálás: reméli, Jenni nagyon magányos életet él majd, hiszen a nő rossz ember.
Amikor pedig úgy tűnt, Rubiales lemond tisztségéről a spanyol szövetség gyűlésén, sokak meglepetésére nem tett így. Helyette többször kijelentette, nem szándékozik lemondani, perrel fenyegetőzött azok ellen, akik ellene lejárató kampányt indítottak, valamint további négyéves szerződést ajánlott Vildának. Mindezt az akkori szövetségi kapitány, valamint utódja, Montse Tomé az első sorban ülve tapsolták. Ez indította el a se acabó mozgalmat (magyarul vége van). Hogy honnan jön a név? Alexia Putellas tweetjéből. Ezt írta a Barça kétszeres aranylabdása: „Elfogadhatatlan. Vége van. Veled vagyok, Jenni.” Nem sokkal később pedig jött a játékosok összehangolt közleménye: míg nem lesznek változások a szövetségnél, nem hajlandóak pályára lépni a válogatottban. Ezzel egyébként a játékengedélyük felfüggesztését kockáztatták, Spanyolországban ugyanis nincs lehetőség megtagadni a válogatott meghívót. Végül a FIFA függesztette fel Rubialest, így az ő ügye véget ért, egészen a tárgyalásig.
A tárgyalás
Szép, hosszú előzménytörténettel jutunk el tehát az elmúlt két hét eseményeihez. A vádlottakat már ismerjük, Rubialesnek 2,5 év börtönbüntetéssel kedveskedne az ügyészség. Persze, ha neki és csatlósainak nem sikerül kimagyarázni a csók körülményeit, valamint az utána történteket. Nézzük is hát, a két oldalon kik szólaltak meg és mit is vallottak. A válogatás szubjektív és nem teljes, tekintve, hogy összesen 25 tanút hallgattak meg a bíróságon.
A játékostársak vallomásai
Egy kalap alatt említhetjük a négy a bíróság elé citált játékos, Alexia Putellas, Irene Paredes, Laia Codina és Misa Rodríguez vallomásait, hiszen az ő jelenlétük mind azért volt szükséges, hogy a világbajnoki döntő és az aranyérem ünneplését követő eseményeket rekonstruálják. Amellett, hogy többen is tisztán emlékeztek azokra a pillanatokra, mikor Jorge Vilda megkereste Rafa Hermosót, Jenni testvérét, a véleményük megegyezett: a Jenni, akit az ünneplés idején láttak, akár még a repülőn, akár már Ibizán, nem az a Jenni volt, akit ők ismernek. Az amúgy mindig örömtől kicsattanó, a buli közepén álló Hermoso szomorú volt, láthatóan megviselték a történtek, többször sírt, főleg a szövetség irányából rá helyeződő nyomás miatt.
Luis Rubiales és az általa hívott szakértő
Rubiales, ahogy azt az első pillanattól kezdve tette, egy egészen más történetre emlékezett vissza. Míg Hermoso tagadja, hogy beleegyezett volna a csókba, a szövetség korábbi elnöke úgy idézi vissza az eseményeket, hogy Hermoso megemelte őt, majd a kérdésre, hogy adhat-e neki egy csókot, a játékos azt válaszolta, oké. A történteket úgy írta le, mintha ő egy sportolóként ünnepelt volna, hivatalos személy léte ellenére, amit őszintén sajnál. A csókkal kapcsolatos beleegyezés mellett természetesen felmerült a kérdés: Rubiales kérte a három másik vádlottat, hogy győzködjék Hermosót? Az ex-elnök állítja, nem.
Luis Rubiales legnagyobb fegyvere egyértelműen David Morillo. Lehetett volna. Morillo ugyanis süket-néma, ennek köszönhetően pedig élete során el kellett sajátítania a szájról olvasás művészetét. Bár szakértői papírja nincs erről és gyökerei ugyanúgy granadaiak, mint Rubialesnek, rá esett a választás, mint szakértő. Morillo egyértelműen be tudta azonosítani a pillanatot a neki mutatott videón, mikor Rubiales megkérdezi Hermosót, adhat-e neki egy csókot. A választ azonban már nem látja. Ha ez nem lenne elég, a videó, amelyet kielemzett a TikTokról származik és eredeti forrását nem ismerik, bár nem tűnt manipuláltnak.
Rubiales ügyvédje maga is elég sokat szerepelt a tárgyalás során, de ez ilyen műfaj. Személyes kedvenc kérdésem Olga Tubautól az volt, mikor megkérdezte a vádlottat, amennyiben a férfiak nyertek volna is megcsókolta volna játékosát Rubiales, amelyre igennel válaszolt az ex-elnök. A legmegdöbbentőbb azonban a záróbeszéde volt, amely során Hermoso viselkedését kérdőjelezte meg, mivel véleménye szerint egy áldozat nem így viselkedik. Jenni nem volt tökéletes áldozat, nem vonult egy sarokba sírni, hanem az ünnepléssel próbálta elterelni gondolatait, ebből pedig az ügyvéd messzemenő következtetéseket szeretne levonni.
Jorge Vilda
Vilda természetesen magát védte a vallomása során. Egyértelműen tagadta, hogy Rafa Hermosónak fenyegetően említette volna nővére karrierjére és életére az egész ügy által gyakorolt hatásokat.
Albert Luque és Rubén Rivera
A két vádlott hasonló stratégiát követett, nem válaszoltak csak a saját ügyvédjük kérdéseire. Ehhez joguk van, így lehet elkerülni a nem várt problémaforrásokat, azonban kérdéseket vet fel. Így sok mindent nem is mondtak el, mindketten arra építették a maguk védelmét, hogy korábban jó kapcsolatot ápoltak Jennivel és bármire szüksége volt a játékosnak, ők azt megszerezték neki.
Montse Tomé
Ha már az ex szövetségi kapitányt megszólaltatták, miért is ne kellett volna megjelennie a jelenleginek. Montse Tomé testbeszéde sokatmondó volt. Vallomása során folyamatosan a földet pásztázta, csak akkor nézett fel, mikor kérdezték. A legfontosabb kérdés, amit Toménak szegeztek, az egyik első volt, amelyet szövetségi kapitányként meg kellett hoznia. Behívja a válogatottba Jennit vagy sem. Akkor Montse a nemre voksolt. A kerethirdetést követő sajtótájékoztatón egyértelműen indokolta döntését: így tudja megvédeni a játékost. Persze már az egy jogos felvetés lenne, hogy a spanyol szövetségnél miért nincs biztonságban egy játékos, az igazán nagy problémát azonban Tomé vallomása jelenti. Ma már állítja, sportszakmai szempontokra alapozva nem hívta be az egy hónappal korábban a világbajnokságon kiemelkedő teljesítményt nyújtó Hermosót. A spanyolok egyébként a napokban gyűlnek össze Madridban a válogatott összetartásra, biztos felhőtlen lesz a hangulat.
A végére hagytam Marta Durántez szavait. Durántez helyettes ügyész záróbeszéde természetesen arról szólt, hogy az ügyészség fenntartja a Rubiales ellen kért 2,5 éves börtönbüntetést, hiszen a csók mindegy, hogy milyen szándékkal történt, Hermoso nem egyezett bele.
„Kötelességem, hogy a betartassam a törvényt, és szilárdan hiszek abban, amivel megvádolom a vádlottat, de kénytelen vagyok újra és újra áldozattá tenni azt, aki már áldozat volt. Ezt kellett tennem a tárgyalás előtti, a tárgyalás előtti időszakban a szóbeli tárgyaláson is. Meg kellett kérdeznem tőle, hogy miért nevet, miért iszik pezsgőt, miért ünnepel… Meddig fogunk még hősies viselkedést követelni egy szexuális támadás áldozatától? Nem volt joga ünnepelni egy olyan fontos címet, mint a világbajnokság? Mit követelhetünk tőle? Azt, hogy menjen a sarokba és sírjon? Hogy adjon elő egy műsort? Emiatt kevésbé áldozat? Más viselkedést vagy pluszt kell mutatnia? Miért nem teszik ezt más bűncselekmények esetében? Valaki, akit kirabolnak, és elmegy a barátaival enni, kevésbé áldozat? Minden visszautasításommal együtt fel kellett tennem ezeket a kérdéseket, hogy bebizonyíthassam, hogy nem járult hozzá, és hogy ez természetesen befolyásolta a lelkiállapotát, a méltóságát és a szexuális szabadságát. Nem akartam beárnyékolni az ünneplést. Ő jól akarta érezni magát és azt akarta, a csapattársai is érezzék jól magukat. Nem akarta, hogy ez Jenni Hermoso csókjáról szóljon, hanem arról, hogy Spanyolország megnyerte a világbajnokságot. Úgy fog megmaradni, mint ‘a csókolózó’. Igen, igen, ez ennyire szomorú. Miatta? Nem, nem, nem, annak a személynek a viselkedése miatt, aki ezt a bűncselekményt elkövette.”
Az ügyész és a vádlott ügyvédjének záróbeszédeivel készen áll az ügy a végső döntésre. Ismétlem, Rubialesre 2,5 évet kért az ügyészség, míg három társára egy-egy évet. A verdikt José Manuel Clemente Fernández-Prieto bíró kezében van. A döntés várhatóan a záróbeszédeket követő két hétben érkezhet, ebben azonban a bírónak teljes mértékű szabadsága van. Amennyiben az egyik fél nem elégedett a bíró döntésével, lehetőség nyílik a legfelsőbb bíróságnál fellebbezni.