Az idei nyáron a Villarreal elképesztő üzleteket kötött: Hiába vesztették el Baenát és Pinot, úgy tudták Veigát, Mikautadzet és példának okán Moleirot leigazolni, hogy plusz három millióval zárták a nyarat! A teljesítmények, a keretminőség és az eredmények alapján biztosan kijelenthetjük, hogy a sárgák a szintlépés határán állnak, hogy betöltsék a Valencia, majd a Sevilla által üresen hagyott, stabil 4. helyes csapat helyét. De a sötét felhők már júliusban elkezdtek gyűlni….

Communicado Official

2025 nyara előtt ritka volt az alcímben látható szöveg a csapat social media felületein, idén viszont nem volt még hónap nélküle. Kezdték ezt Thomas Partey leigazolásával, aki névre nagyszerű opciónak tűnt, nemi erőszak elkövetésével való vádlása pedig igencsak lenyomta a fizetését. Csak éppen a szurkolóknak nem tetszett az ötlet: a csapat be se mutatta a ghánait, csak egy közleményt adtak ki az érkezésével kapcsolatban!
Ugyanígy járt a transzfer szezon végén kölcsönbe érkezett Manor Solomon. Az izraeli játékost a pro-palesztin hangok kezdték ki, ugyanis a Hamász támadása után zsidó barát posztokat és story-kat tett közzé a személyes felületein.
Tehát a nyarat két kétes megítélésű játékos csapathoz való hozatalával zárták Roigék, és habár Partey esetében érthetőek a visszhangok, Solomon esetében nem igazán tudtam mire vélni: nem népirtásról posztolt, szimplán a saját népét ért sérelemről (ami ebben a konfliktusban politikai visszhang nélkül nem megtehető!). Viszont mindkét játékos sportszakmailag teljesen egyértelmű döntésnek látszik: Partey nyáron még mindig top középpályásnak számított, Solomon pedig a Championship egyik legjobb szélsője volt tavaly.

A következő két közlemény a Miami meccshez kötődik: ahhoz, hogy meg lesz tartva és a bérletesek jól járnak, majd a napokban való lemondáshoz és liga bírálathoz. Itt is a sportszakmai kérdések jönnek képbe a morál és erkölcs párosával szemben, és nagyon vékony a mezsgye.
Ugyanis! Mindegyik döntés egy növekedni akaró, szintlépést kívánó csapat motivációit és törekvéseit sejtetik: két top játékos idecsábítása, egy PR meccs és esetleges népszerűsítéssel járó esemény mindent mutat, csak a stagnálást nem.
Sokak mondják, hogy a Villarreal szimpatikus csapatból lett a sátán együttese, de ez merő butaság. Persze, korábban a kis pénzből gazdálkodó, szép focit, de ahhoz nem elég szépet, hogy a nagyokat veszélyeztesse, játszó gárdaként mindenki tudta imádni a „falusiakat”. Most már veszélyeztetnek, és emellett könnyebb a Submarinora mutogatni, mint a saját top csapatok morális mivoltát vizsgálni.

Konklúzió

Mindezek ellenére mégis mi a tanulság? Talán az, hogy a nagyok közé való felnövés a beszűkült tér miatt nem tud megtörténni patyolat tiszta kézzel. Vagy talán az, hogy a Villarreal vezetésének a növekedés fontosabb, mint a szurkolói bázis maradéktalan kiszolgálása. Esetleg az, hogy a számunkra komikusnak és szánalmasnak látszó helyzetet nem tudja egyik oldal se a helyén kezelni: a szurkoló is kritikusabb, mint kéne és a klub is kevésbé foglalkozik a bérletesével, minthogy az megengedhető lehessen.
Ezt a döntést az olvasóra bízom.
Füstös András