Habár idén csak a meccs végén mentett a Celta Vigo egy pontot a Villarreal ellen, a vendégek nem nyerni járnak északra, és kifejezetten semlegesítve van a játékuk Vigoban, mióta Giráldez az égszínkék mezesek edzője. Az idei 1-1-re végződő 3. fordulós meccset elemezve mutatom be azt, hogy mivel lehet ezt a támadó gépezetet semlegesíteni.

1. Letámadás

A Celta Vigo végig hat a hat elleni letámadást alkalmazott két vonalban: 2 ék és 4 feltolt középpályás támadta aktívan a sárgák védelmét. A védelem is némileg feltolva, idomul az ellenfél támadójának pozíciójához, így viszonylag magasnak mondható az utolsó vonal felállása is, így a zóna védekezés helyett teljes emberfogást láthatunk. A két támadó nyomás helyezéssel a szélekre kényszerítették a Villarreal támadás építéseit, amely hozzájárult a hosszú indítások lefülelésére, illetve tisztázására.

2. Rövid passztávolságok

Mikor a hazaiak támadtak, próbálták a szűrő pozícióját kezdetben játékosokkal elárasztani, ezáltal őt kijátszani. A rövid passztávolságok lassú, de biztos progresszivitást biztosítottak. Tökéletes alkalom egy-egy ilyen kijátszott játékos mélységből való megverése az első passzt indító játékos által.

3. Mozgás, mozgás, mozgás

Giráldez fiai a ligában az egyik legtöbb beindulással és dinamikával rendelkező csapata. A hat fő elől nem csak letámadáskor, hanem kontrák során is együtt mozog. A négy középpályás végig ott van a két csatár mögött, támadáskor 3-4-3-ba vált a csapat, melynek legfőbb oka a négy belső védő lefoglalása és a felállt védelemben szereplő egy-egy védővel szembeni kettő az egy elleni szituáció kialakítása.

4. Ellentétező pozíciók építkezés során

Itt konkrétan a két csatár mozgására gondolok. A statikus építkezésből az egyik csatár visszább lép a labdát kérve, mire a másik átlósan beindul mögé, kihasználva a fellépő belső védő helyén kialakult rést.

Füstös András