A mai napon ünnepli 42. születésnapját Carlos Corberán a Valencia tavaly szenteste kinevezett vezetőedzője, amely esemény kitűnő alkalmat teremt arra, hogy megemlékezzünk arról, hogy milyen elképesztő átalakuláson esett át munkájának köszönhetően alig több, mint 3 hónap alatt a Turia-parti együttes.
A Valencia helyzete karácsony előtt borzasztóan festett, még Rubén Barajával a fedélzeten a csapat 17 bajnoki meccsen szerzett 12 pontjával utolsó előtti helyen állt a tabellán és csak a jobb gólkülönbségének köszönhette, hogy megelőzte az azóta sokak által a Liga történetének egyik legrosszabb csapataként aposztrofált Real Valladolidot. A denevérek mindössze 2 meccset tudtak megnyerni, 6 döntetlen mellett ősszel és alig-alig tudtak helyzeteket kialakítani, ellenben – különösen az elmúlt szezonhoz képest – rengeteg gólt kaptak.
Aztán jött karácsonyi ajándékként – az edzők esetében igen magasnak mondható – 3 millió eurós kivásárlási ára kipengetése ellenében Carlos Corberán és szinte varázsütésre minden megváltozott. A debütálása egyből egy Real Madrid elleni hazai elhalasztott meccs volt, melyen néhány edzést követően közel állt a Valencia a győzelemhez, de a hajrában a királyiaknak sikerült megfordítania a mérkőzést, ekkor még…
Az utolsó körből már csak a Sevilla elleni idegenbeli meccs volt hátra a Valenciának, ahol majdnem rögtön összejött egy nehéz pályán, a Sanchez Pizjuanban a csapat első győzelme, de Mamardashvili hibájának köszönhetően a legvégén 1 ponttal be kellett érnie az együttesnek.
A bajnokság második köre viszont egészen félelmetesen sikerült eddig Corberánnal a Valenciának. A csapat 11 meccsen 21 pontot gyűjtött, csak a Barcelona elleni – egyébként csúfosra sikerült és eltaktikázott – idegenbeli és az Atlético Madrid elleni hazai meccsen nem jött össze a pontszerzés.
A Valencia sokkal látványosabb és kreatívabb támadójátékkal rukkol elő és stabilizálta Corberán a védekezést is. Egészen félelmetes milyen hatással van az egyébként jó potenciállal és a Liga 7. legmagasabb értékével rendelkező keretre Corberán, gyakorlatilag valamennyi játékosból élete formáját hozza elő, köztük olyan kiemelkedő teljesítményeket, mint amit Enzo Barrenechea, Diego López, Javi Guerra vagy éppen César Tárrega hétről-hétre kitesznek a pályára.
A Valencia konkrétan Bajnokok Ligája számokat hoz Corberánnal, hiszen a 3. legtöbb egységet gyűjtötték „tavasszal”, csak a bombaformában lévő Barcelona és a Betis rendelkezik többel. Minden kétséget kizáróan a bajnokság második körének egyik legnagyobb szenzációja, hogy 13 mérkőzés alatt a Valencia 5 pontos hátrányából 7 pontos előnyt csinált a kiesőzónával szemben és a dinamikájukat látva sokkal inkább felfelé kell nézelődniük már a tabellán, mintsem lefelé.
Corberán ilyen egy szezonon belüli látványos javulást megcsinált már az első West Brom-os szezonjában is, amikor egy október végén utolsó előtti helyen átvett együttest májusra 3 pont híján bejuttatott a világ egyik legbonyolultabb bajnokságaként számon tartott Championship rájátszásába. Nem csoda tehát, hogy az angol klub szurkolói azóta is csak „King Carlosként”, azaz „Carlos királyként” hivatkoznak rá.
Valenciában a koronázási ceremóniához alighanem a hétvégén tette meg az eddigi legnagyobb lépését, amikor is olyan dolgot tett, amelyre 2008 óta a denevérek egyetlen edzője, köztük Marcelino, Ernesto Valverde vagy Nuno Espirito Santo sem volt képes. Legyőzte a Real Madridot a Santiago Bernabéu stadionban, tette mindezt 3 olyan eltiltott alapembere nélkül, mint José Luis Gayá, Dimitri Foulquier és Luis Rioja.
Sok borús dolog mellett, ami a Valenciával az elmúlt években történt azt kell mondanom, hogy Carlos Corberán érkezése a lehető legjobb dolog volt, ami a klubbal történhetett. A fény az alagút végén, az a fajta alkalmas edző akivel – ha meg tudják tartani – talán a denevér címer megint szép lehet, méltó régi nagy híréhez.