Vasárnap este a Valencia hazai pályán fogadta a Real Madrid-ot a spanyol bajnokság 35.forulójában. Ezt a mérkőzést korábban simán lehetett komoly derbinek nevezni, és függetlenül a klubok jelen helyzetétől az íze még lehetne ugyanaz. Azonban a második félidőben történtek után legkevésbé a foci miatt fogunk emlékezni rá.
De a cikk megírásának apropója nem is kimondottan az, hogy mi történt tegnap, hanem hogy hogyan jutottunk el idáig. Enrique Ortego véleménycikke a Relevo-ban rámutat egy fontos dologra. A tegnapi események bár mértékében a szezon botrányának is nevezhetőek, valójában csak egy nagyobb lépcső volt abban a szakadékban, amibe a LaLiga halad nagy erőkkel lefelé. A rasszista megnyilvánulások már a szezon eleje óta erősen jelen vannak, több incidens és utólag súlytalannak bizonyult feljelentés is történt az ügyben. Majd jött az Atlético-ultrák által hídra fellógatott Vinicius-próbababa a „Madrid utálja a Realt” felirattal és a mérkőzés előtti rasszista skandálások a stadion mellett.
Az Osasuna elleni El Sadarban rendezett bajnoki gyászszünetében – ismétlem a gyászszünetben – egy szurkoló úgy érezte méltóságteljes bekiabálni, hogy „Vinicius hijo de puta”, amit a jó ízlés miatt nem fordítanék le.
Megemlíthetjük az Alabat ért inzultusokat, amik a saját szurkolótáborától, a madridistáktól kapott, amiért a FIFA év játékosa díjnál Messire mert szavazni, mint az osztrák válogatott csapatkapitánya. Már az érthetetlen, hogy Alabanak miért nem lehetne saját véleménye, de mint kiderült nem is Alaba döntött így. Az válogatott csapatkapitányaként úgy érezte helyesnek, hogy mivel Ő csak képviseli a csapatot, így szavazás útján a többség döntését fogja tolmácsolni.
De kitérhetünk azokra a katalán drukkerekre is, akik a békésen meccset néző idős Atlético drukker zászlóját tépték le „nagy bátorsággal”.
A sor sajnos még közel sem ért véget. Az előző fordulóban a bajnoki címet bebiztosító Barcelona a lefújás után éppen ünnepelni akarta a megszerzett trófeát, mikor az Espanyol szurkolói a pályára rohanva az öltözőfolyosóig kergették a katalán csapatot, holott teljesen megszokott dolog, hogy egy csapat ott ünnepelje a bajnoki címet, ahol azt éppen sikerül bebiztosítani. Nyilván nem kellemes, ha ez pont az egyik rivális pályáján jön össze, de az egész éves kemény munka után joggal elvárható lenne, hogy legalább ezt békésen megtehessék.
Majd jöttek az írás elején említett Valencia – Real Madrid eseményei. Mindezeket felsorolva már az csoda, hogy nem hamarabb történt ekkora botrány. A legtöbb szurkoló abban a hitben ringatja magát, hogy ezek többsége csak az Ő csapatát sújtja, de a lista is jól megmutatja, hogy ez sajnos általános tendencia, minden táborban jelen van. Nyilván Vinicius miatt a Real Madrid valamivel jobban érintett, de ez a lényegen nem változtat. A gyűlölet és a gyűlöletkeltés olyan szintre emelkedett, ami lassan a liga működését is veszélybe sodorhatja. Idő kérdése, hogy mikor történik valós testi sérülés. Aki azt hiszi, ez csak a dolgok felfújása, az keressen rá Szeles Mónika esetére, és az még egy sokkal kevésbé polarizált társadalomban történt eset.
Ez a mérkőzés lehetett volna az a pont, ahol, ha kompetens emberek ülnek a bírói testületekben és a liga vezetői székeiben, akkor félbeszakítják a találkozót, és komoly retorziókkal elejét veszik a történéseknek. Nyilvánvalóan nem szerencsés az sem, amit Vinicius művelt egész szezonban. A Real Madrid ebben szintén sáros, már régen szükség lett volna sportpszichológus és egyéb szakamberek bevonására, mert a folyamatos hiszti és a bírókkal szemben mutatott viselkedés elfogadhatatlan, bármit is művelnek vele az ellenfelek a pályán. A rasszizmust azonban semmivel sem lehet megindokolni, csináljon bármit is Vinicius (és még csak nem is alaptalan a reklamálása: 121-szer szabálytalankodtak ellene, amivel jelenleg vezeti a vonatkozó listát egész Európában). Ha a LaLiga nem áll bele időben a kérdésbe, el fogja veszíteni az egyik legnagyobb sztárját, amiből már így sincs éppen sok.
De egy fontos aspektusa még van a témának, és ez a mi személyes felelősségünk. Mint szurkoló, sok ember azt hiszi, ehhez én személyesen nem járulok hozzá, pedig igenis észre kell vennünk a saját felelősségünket is. Ha végig nézünk a közösségi médiában, akkor látható, hogy honnan ered ez az egész. A különböző oldalakhoz, csoportokhoz csatlakozó emberek folyamatosan csak az őket és a prekoncepcióikat megerősítő információkkal találkoznak, aminek köszönhetően minden eddiginél inkább polarizálódott a társadalom. S bár Spanyolországról beszélünk, ott is ilyen emberek ülnek a stadionokban, mint mi.
A Facebook nagy hátránya, hogy mindenki felelősségérzet nélkül irkálhat bármit, és például egy focicsapat rajongói oldalát szerkesztő személy egyszerre több ezer ember narratíváját irányíthatja.
A következmények szempontjából korábban sem volt tét nélküli az újságírás, de ma már ennek mindenféle morális hozzáértés vagy végzettség nélkül bárki nekiállhat. A károk felbecsülhetetlenek lehetnek, és ha megoldás is születne, évtizedekig tartana a társadalmi gondolkodást helyrehozni. Ezért akár egy oldal szerkesztője vagy, akár egy csoportba írogatsz, vagy csak egy kommentet fogalmazol, gondold át, hogy amit írsz, az mennyire objektív, kelthet-e másban gyűlöletet. Ha csak ezzel hozzájárulunk a helyzet megváltoztatásához, máris sokat tettünk.