Avagy Realos vélemény a Klasszikusról
A cím sokaknak ismerős lehet, ez nem is véletlen, hiszen az októberi meccs után is hasonló címmel jelentkeztem. Most mindössze egy „Again” szócskát kellett hozzáfűznöm, de egy ilyen ziccert hiba lett volna kihagyni, én pedig Jude-hoz hasonlóan szeretem az ilyet kihasználni. Az elemzés megkezdése előtt szeretném megjegyezni, hogy ez a cikk kifejezetten a Real Madridra lesz kihegyezve, de Bence révén jön majd egy írás a Barcelona szemszögéből is. Most, hogy letudtuk a kötelező köröket elkezdeném az elemzés részét is.
Legutóbb azzal kezdtem, hogy a meccs kicsit sem emlékeztetett egy klasszikusra, na most ez a találkozó kárpótolt mindenkit. Az izgalom végig érződött, és a kapu előtt is sorjáztak a helyzetek. A csapatok együttesen 3.71-es xG-t alakítottak ki, mindezt 29 lövésből, ami 0.12 xG/lövést jelentett, ez nagyjából a liga átlaga felett van egy picivel. Tehát egy igen szórakoztató és változatos meccset láthattak a nézők. Na, és akkor most érkeztünk el a 2. pontunkra: A jobb csapat nyert? Ha engem kérdeznek akkor a jobb, de nem a dominánsabb. A Barcelona szokásosan több időt töltött el a labda dédelgetésével, míg a Real a kulcs pillanatokban tudott felülkerekedni, és kihasználni a helyzeteit. Ezt jól mutatja az is, hogy 5 nagy helyzetet tudtak kialakítani a hazaiak (ebben benne vannak a gólok is). Na de bontsuk ki egy kicsit a meccset, amihez először csapategységekre osztom az együttest:
A Védelem:
Luninnal érdemes kezdeni megint, aki hétközben hőssé vált, így hiába hibázott egy nagyot, a szurkolók kegyesek voltak vele szemben. Egyébként egy teljesen átlagos meccset hozott az ukrán, aki nehéz helyzetben volt, hiszen a Barca alapvetően ziccerekre játszott, sok volt a cutback és a közvetlen közeli lövés is. Arról a (nem)gólról nem szeretnék itt sem beszélni, hisz szerintem ember nem tud döntést hozni ennél az esetnél. Na de jöjjenek a védők: Ancelotti, itt most inkább Davide, hiszen ő hozza meg a taktikai döntéseket, váltott, ez az építkezés sokkal inkább volt egy 3-2, mintsem 2-3. Két variációt láthattunk, az egyikre találtam is egy tökéletes példát, ezt láthatjátok lejjebb is. A képen tökéletesen kivehető, hogy Camavinga sokkal mélyebben helyezkedik, mint a túloldalt Lucas, míg Kroos és Valverde is sokkal centrálisabb pozíciókat vesz fel. Szervezett építkezést azonban most sem láthatott a nagyérdemű, a Realt ugyanúgy megzavarta az, hogyha a katalánok kitámadtak. Bár fontos hozzátenni azt is, hogy a Barca presszingje eléggé könnyen átjátszható volt, főleg hosszabb indításokkal. Ilyesmi érdekességekkel tele volt egyébként a meccs:
Egy ilyen kuriózum volt Lucas Vazquez, és az ő szerepköre: A spanyol bekk a múlt héten szintén kulcsszereplő volt, hiszen a City ellen a higgadtságával emelkedett ki, az El Clásico-n pedig mind 3 gólban kulcsszerepet játszott. Vazquez feltolásával Rodrygo is előnyösebb helyzetbe került, hiszen beljebb helyezkedhetett el a brazil. Ezen felül pedig Cancelo figyelmét is megosztották, aki ugye híresen nem jól oldja meg ezeket a helyzeteket. Lucas gólja erre tökéletes példa volt, de a tizenegyesnél is csúnyán megverték 1v1-ben a portugált. Azzal, hogy Vazquez a szélességet folyamatosan tartotta teret adott az íveléseknek, és a forgatásoknak is, a Barca pedig amúgy is szűken védekezik, így ezek jelentős veszélyt tartogattak magukban.
Egy picit azonban szeretnék visszatérni Camavingára, aki sok kritikát kapott a meccs után. Távol álljon tőlem, hogy egy rosszul játszó játékost védjek, de most mégis megteszem. Azt alapvetően kár lenne tagadni, hogy rossz teljesítményt nyújtott: 9-ből mindössze 5 párharcot nyert meg, 5x vesztett labdát és 2x cselezték ki. Azonban ő nem egy bekk, neki nem ez az eredeti pozíciója, amit eddig láttunk tőle itt, az inkább túlteljesítés volt. Lamine Yamal pedig idén az egyik legjobb szélső a La Ligában, tehát extra nehéz helyzetben volt a francia, hiszen segítsége sem nagyon volt, max. Jude lépkedett hátra.
A Középpálya:
Ahogy már írtam, a csapat egy 3-2-2-3-at játszott leginkább, így a box vagy gyémánt középpálya volt jellemző a csapatra. Kroos és Fede megint zseniális meccset hozott le, róluk már nagyon sokszor beszéltünk és most sem nyújtottak újat. Annyi azért kiemelendő, hogy Fede megint előrébb került, de erről Jude kapcsán beszélek még. Modric mondjuk annál inkább meglepett engem, a horvátot kicsit leraktam a találkozó előtt, de ebben a dupla 10-es szerepkörben tökéletesen egészítették ki egymást Jude-al. 0.15 xA, 2 kulcspassz és 1 teremtett nagy helyzet állt Lukíta statjai között. Védekezésben kicsi hátrányt jelentett a csapatnak, hiszen nagyon sok ívelés érkezett a Barca 6-osaitól is.
Na, és akkor itt van a főszereplőnk: Jude Bellingham. Az angol megint megmentette a csapatot, most a 90+1-ben szerezte a győztes gólt. Mostanában megszokhattuk, hogy inkább a mezőny munkájával emelkedik ki, és ez ezen a találkozón is így volt. A 10 párharcából 8-at megnyert, de volt 5 szerelése is a 2 kulcspassza mellett. Ezek a statok is alátámasztják azt, amit én, és más elemzők is mondanak: Ő inkább egy 8-as, mintsem egy 10-es. A Real azonban egy olyan helyzetben van, amivel kevés csapat büszkélkedhet: Nagyon változatos profilokkal van tele a középpálya. Pontosan ezért is volt olyan nehéz eldönteni most is, hogy ez most 2-2 vagy 1-2-1 inkább, építkezésben és a labdakihozatali fázisban inkább egy dupla 6-ost láthattunk, azonban Fede sokszor érkezett a boxon bellülre is, Modric pedig gyakran csillogott a klasszikus 10-es szerepkörben. Hosszútávon is ez a gyémánt az elképzelhetőbb, de akkor Tchouameni lesz majd a pivot és Wirtz a 10-es. (utóbbira azért mérget ne vegyünk, de Xabi Alonso érkezésével jöhetne ő is)
A Támadók:
A legutóbbi Klasszikuson negatív hősnek neveztem őket, és most se szolgáltak túlságosan lehengerlő teljesítménnyel: Vinicíus volt most a jobb játékos, de ő sem tudott túlságosan érvényesülni, mondjuk 2 pillanata azért neki is volt, és legalább nem balhézott. Ezzel szemben Rodrygo egy igen csöndes meccset hozott, még lövése sem volt. A két brazi, pontosabban Vini egyedül 1.07 xG-t hozott össze, ezt 6 lövésből tette. A csatárokról egyébként már írtunk korábban azt itt tudjátok elolvasni.
Summa Summarum: Ez már egy sokkal jobb, és szervezettebb játék volt a Madridtól az őszihez képest, azonban még mindig csak az út elején tartunk, és Carlo sem lesz holnapra Pep Guardiola. A csapat azonban még a nemzetközi porondon is áll, így leírni semmiképpen nem lenne célszerű az olasz mestert. Illetve mindenképp szüksége van a csapatnak egy gólvágóra!
Ezzel pedig elérkeztünk az elemzésünk végéhez, én szeretném megköszönni a figyelmet, illetve várom a véleményeteket a kommentek között!