Nem vagyok nagy politológus, de mindig is úgy gondoltam, hogy egy egészséges demokráciában a legfelső vezető maximum két ciklusban töltheti be az adott tisztséget. Nyilván ez a berendezkedés sajnálatos is lehet, ha egy elnökkel elégedett a nép, de lássuk be, ez meglehetősen ritka, és ha nincs ez a gát, akkor gyakori jelenség, hogy a 8 évnyi produktivitást a hatalom megtartására célzott megoldások váltják fel. Emellett önhittség, tévedhetetlenségbe vetett meggyőződés alakul ki, a fontos pozíciókba talpnyalók kerülnek, és a végére már a saját hazugságát is elhiszi az ember. S ha ezek nem is alakulnak ki, annyira egy főre összpontosul a felelősség, hogy maga a szervezet életképtelenné válik a vezető távozása után.
Ennek nem minden szélsőségével, de a futballban is láttunk már hasonló jelenségeket. Sir Alex Ferguson ugyan nem volt diktátor, de a Manchester United annyira köré fonódott, hogy azóta sem találja a helyes működési struktúrát. Uli Hoeneß-ék távozása óta a Bayern is átment kisebb poklokon, Wenger és az Arsenal is jó példa, és még számtalan hasonlót sorolhatnánk. A rosszabb példákhoz Barcelonába is elnézhetünk, Bartomeu egészen odáig ment a hatalma megtartása érdekében, hogy egy külsős céggel lejárató médiatartalmakat gyártott a saját klubja azon játékosaival szemben, akik neki nem tetsző módon nyilatkoztak.
Florentino Perez a Real Madridnál a múlt héten kezdte meg újabb elnöki ciklusát. Első ízben 2000 és 2006 között töltötte be a posztot, majd 2009-ben visszatért, azóta megszakítás nélkül számít a „királyi gárda” első emberének. 16 éve. Jelenleg 77 éves, sokak és a józan ész szerint is ez lesz az utolsó ciklusa.
Hosszan lehetne arról írni, hogy miért van ebben a pozícióban ilyen régóta. Nyilvánvalóan zseniális gazdasági szakemberről beszélünk, neki köszönhetően a Real Madrid ma a világ legértékesebb futballklubjának számít, elsőként érték el az 1 milliárd eurós éves bevételt és kiváló stabilitásnak örvendenek. Futballszakmai dolgokban már bele lehetne kötni nem egy dologba, de a trófeák gyűjtésében már Santiago Bernabéut is lekörözte, amivel sok mindent el lehet takarni.
De nem mindent. A vesszőparipámnak számító utánpótláshoz való hozzáállás mellett vannak sötétebb aspektusok is, kezdve azzal, hogy olyan szabályokat alakított ki, amik kvázi ellehetetlenítik mások számára az indulást az elnöki székért, de szóba hozhatnánk a saját építőipari vállalkozásánál alkalmazott fél-maffiózó jellegű ügyleteket is. Persze ez az egyszeri drukkert sehol sem érdekli.
Ami viszont minden jó érzésű embert kellene, hogy érdekeljen, az az, hogy a kedvenc klubja milyen képet fest magáról azzal, ahogyan kommunikál, reagál dolgokra. Ebben a Real Madrid az elmúlt 1 évben a béka valagát se nézhetné meg. És ez az a mondat, amitől egyből falra mászok, ha meghallom. Mert nem a Real Madrid teszi ezeket. A Real Madrid minden más klubhoz hasonlóan áll az elnökön kívül, az edzőből, a játékosokból, a takarítókból, a szertárostól a gyepmesteren át mindenkiből, akik nem tehetnek arról, mit csinál a főnök. Éppen ezért súlyos felelősség az, ami az elnök vállát nyomja minden döntés alkalmával.
Florentino Pereznek sikerült összehoznia (nem védőt nem sikerült neki egyet sem) egy év alatt azt a nem túl dicsőséges rekordot, hogy Vinicius klub-imázs romboló viselkedését támogatva leállította a teljes utazó-stábot, nem engedte őket megjelenni az Aranylabda gálán, szégyent hozva a klub önmagáról vallott értékeire és belerúgva a klub többi díj-várományosába. Ebben az évben is folytatta a játékvezetők lejáratását (mintha ezt nem oldanák meg maguktól is hétről-hétre) a Real Madrid TV-n keresztül, pedig ahogy az eredményből látható, full kontraproduktív az egész. Az előző szezonban a játékosok már kérték a vezetőséget, hogy állítsák le mindezt, hiába.
Ezt sikerült megfejelni a mostani kiakadással, fenyegetőzéssel és közleménnyel, ami több fronton is érthetetlen. Miért baj ez:
- A játékvezetők minden második LaLiga-mérkőzésen csinálnak olyat, amiért ki lehetne verni a balhét.
- Mikor a Madrid javára tévednek, arról nem készít riportot a klub tv.
- Fenyegetőzéssel érdemi megoldást még nem nagyon sikerült elérnie senkinek.
- A lejáratott játékvezetők biztosan nem fognak jó érzéseket táplálni a klub iránt, mikor abból áll a sajtó, hogy hülyézed őket, aminek a levét sajnos a játékosaidnak kell meginni a pályán.
- Etikátlan bunkó dolog, amit azután is felrónak majd a klubnak, hogy te már alulról szagolod az ibolyát.
Ráadásul a játékvezetői döntések javítására összehívott megbeszélésen csak a Real Madrid nem képviselte magát. A helyzet mostanra odáig fajult, hogy a CTA, a szövetség, a liga és a klubok is szankcionálni szeretnék a klubot, aminek az előbb írtakkal párhuzamosan, nem az ezt kiváltó intézkedésekről döntő elnök issza meg a levét, hanem a játékosok, a stáb és a szurkolók. Azt mindenképpen remélem, hogy a Real Madrid TV lejárató videóit sikerül leállíttatni, ahogy az igazság kedvéért azt is hozzáteszem, hogy ugyan ezt várom el a Simeone és Laporta féle „100 éve ez megy” stílusú kijelentésekkel, mert az sem különb semmivel sem, ugyanúgy a játékvezetők integritását támadja, csak erről sokan szeretnek elfeledkezni.
Perez megalomániája mellett önelégültsége is az egekbe szökött, tökéletesen produkálja az autoriter vezetők legfőbb vonásait. Nagyon sajnálom a dolgot, gazdasági alelnökként minden idők szakembere lett volna. Akit foglalkoztatnak az ilyen dolgok, mást nem tehetnek, minthogy kivárják, míg ez a ciklusa véget ér, és reménykednek abban, hogy addig nem csinál az öreg még nagyobb bajt, és nem omlik össze a nem létező struktúra, mikor végre visszavonul.