Ez most kicsit személyesebb hangvételű poszt lesz, helyenként szurkolói felhangokkal, eképp kéretik kezelni! Köszönöm
Három dolgot szeretnék megemlíteni, ami érthető okokból viszonylag kevés területet kap a médiában az elmúlt napokban:
1. A Real Madrid ebben a naptári évben 18 nap alatt 6 mérkőzést játszott, amiben benne van egy szaúdi kirándulás is, ami szintén nem pihentető. A 6 mérkőzésből 3 a legnagyobb riválisok ellen 8 nap alatt. Ezen elképesztő tempó után a tökutolsó Almeria ellen Carlo Ancelotti kiküldte kis híján a gálakezdőt (utólag maga is bevallotta, hogy ez az ő sara volt). Az első félidőben borzalmasan festett a játék képe, jöttek is a cserék. A második félidőre egy olyan Real Madrid jött ki, mint akik minimum „vért ittak” a szünetben, még Farkas Norbi is megemlítette pár perccel a folytatás után, hogy micsoda meccs lehet ebből.
A sajnálatos bírói hibák és az azóta ezt övező elképesztő médiahisztéria okán teljesen elterelődik a figyelem a pályán valósan látható teljesítményről. Tegnap a podcastban is elmondtam a véleményemet az eseményekről, s bár tartom, hogy nem kellett volna befújni a büntetőt, nem értem, ebből miért következik az sokaknál, hogy ettől ne lehetett volna megnyerie a meccset a Realnak, pláne látva a felfokozott hangulatot és mentalitást, ami a második félidő focis részét jellemezte.
2. Az Almeria megérdemelte volna a győzelmet (?)
Ha pusztán azt nézzük, hogy jól használták ki a helyzeteiket, akkor igen, jogos, és valószínűleg a belüket is kifutották a meccsen, mert a labdát nem igazán látták ezeken kívül. 26%-os labdabirtoklással és 230 sikeres passzal nem nevezném abszolút partnernek az Almeriát, arról nem beszélve, hogy a két érvényes góljaikat Nacho „passzaiból” szerezték, azaz mégcsak nem is a saját akcióik voltak. Persze ebből nem kötelező akkora gólt verni, mint például Edgaré, ezt nem lehet elvenni tőlük. A lényeg az egészben, hogy bár a focit gólra játsszák, de a megérdemelt jelzőt teljesítményre osztjuk.
3. Jude Bellingham
Már kikívánkozott egy poszt belőlem korábban is, ahol Bellinghamet és Vinit hasonlítom össze a pályán mutatott viselkedés terén, de engem jellemben is megnyert a srác teljes mértékben. Az Atlético elleni kupameccsen rengeteget faragták (nem, nem favágózok, minden sztárt farag az ellenfél), mégsem csapott akkora ordenáré hisztiket, mint a brazil. Persze, néha mutogatott erre-arra, de az esetek nagy többségében egy hitetlenkedő fejrándítással kocogott felvenni a pozícióját. A Sofascorenál magasan a legjobb értékelést kapta az Almeria ellen, pedig sérült a válla, Ancelotti még a meccs után sem szívesen engedi lejönni a pályáról, az első félidőben kis híján szétrugták a bokáját (se szabadrúgás, se lap) és így is összerakott:
41 sikeres passzt
26 támadóharmadba juttatott passzt
12 boxon belüli labdaérintést
8 sikeres párharcot
5/5 pontos hosszú passzt
4 kiharcolt faultot
3 visszaszerzett labdát
3 lövést
2 kialakított helyzetet
1 kialakított nagy helyzetet (big chances)
1 gólt
1 gólpasszt.
A srác egy gép, talán a legnagyobb esélyese a következő Aranylabdának (már ha tulajdonítunk értelmet a díjnak), és alig várom, hogy lássam a remélhetőleg végig a klubbnál töltött pályafutását!