A La Liga 2023/24-es idényéből már csak 5 forduló maradt hátra és a bajnokság véghajrájához közeledve az olyan fontos kérdések, mint a bajnoki cím, a BL helyezések és a kiesés már most eldőlni látszanak.
Van azonban egy igazán izgalmasnak ígérkező csatatérmező, ha a tabellára vetünk egy pillantást, ez pedig az Európa Liga, illetve Európai Konferencia Ligát érő 6. és 7. pozícióért való küzdelem, melyben megítélésünk szerint négy csapat küzd, nevezetesen a Real Sociedad, a Real Betis, a Valencia, valamint a Villarreal.
Ebben a cikkben Füstös Andris szerzőtársammal (Betis, Villarreal részek szerzője) a fenti együttesek szezonját, jelenleg helyzetét, sorsolását és esélyeit vesszük górcső alá a jelenlegi helyezésük sorrendjében a 6. helyezett baszkoktól a 9. Sárga Tengeralattjáróig bezárólag.
Real Sociedad (Dani)
Nagy volt az idén a kék-fehér mezes baszk klubbal szemben a várakozás azok után, hogy a tavalyi szezonban némi meglepetésre, de a mutatott játék alapján teljesen megérdemelten sikerült odaérniük a BL indulást jelentő 4. helyre a Ligában.
Ezzel szemben a most futó bajnokság finoman szólva is döcögősen indult a Socideadnak, a csapat az első 3 meccsén egyaránt döntetetlent játszott a Girona, a Celta, illetve a Las Palmas csapatával szemben. Az első győzelmükre pedig a 4. fordulóig kellett várni, akkor a Granada csapatát sikerült legyőzniük egy elég gólzáporos meccsen, 5-3 arányban.
Ezt követően a baszk királyi gárda megkezdte menetelését a Bajnokok Ligájában, amely sorozat csoportkörének D jelű kvartettjét hatalmas meglepetésre meg is nyerte, megelőzve a tavalyi döntős Inter, a Benfica és az RB Salzburg csapatát, hogy aztán végül a nyolcaddöntőben a PSG-vel szemben búcsúzzanak. A sorozatos kettős terhelés azonban nem volt jó hatással az együttes bajnokságbéli formájára, ugyanis ott az egész szezon során nem tudtak igazán kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Néha voltak jobb szériáik, de aztán azokat megint nem várt eredmények követték.
A san sebastian-i klub teljesítményére egyértelműen rányomta a bélyegét, hogy az idény előtt sérülés miatt visszavonuló karmesterüket, David Silvát nem tudták megfelelően pótolni nyáron továbbá, hogy a tavalyi szezonhoz hasonlóan idén sem kerülték el őket a sérülések. Take Kubo a tavalyi számai és teljesítménye a tavalyi szezonhoz képest pedig, ha nem is jelentős mértékben, de azért érzékelhető módon visszaestek.
Pedig az összképet vizsgálva a Sociedad támadószámai nem olyan rosszak idén sem, hiszen 5 fordulóval a vége előtt már közel annyi gólt rúgtak (46), mint tavaly összesen (51). A védekezésében ugyanakkor érzékelhető visszaesés, hiszen már most ugyanannyi bekapott gólnál tartanak, mint az ezt megelőző szezonban. Ahogy szembetűnő az is, hogy a nagy rangadókon nem igazán jönnek ki nekik az eredmények.
Ez pedig komoly hátrányt jelenthet a „Txuri-urdin” (a klub egyik beceneve, ami fehér-kékek-et jelent baszkul – a szerk.) csapatnak, lévén a hátralévő öt körben egy talán valamivel könnyebnek ígérkező Las Palmas elleni hazai meccset követően, mennek még a Barcelonához és a közvetlen rivális Betishez és fogadják a szintén ellenlábas Valenciát, illetve az Atlético Madridot. Nem könnyíti meg a Sociedad helyzetét az sem, hogy a legfrissebb hírek szerint a csapat az elkövetkező meccseken (de lehet az egész szezonban már) sérülés miatt nélkülözni kénytelen idei talán legjobbját, Martín Zubimendit.
A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy noha a Sociedad áll legjobban a négy versengő csapat közül a jelenlegi 51 pontjával és 6. helyével, ugyanakkor ők rendelkeznek egyértelműen a legkényelemtelenebb sorsolással és a legrosszabb dinamikával (3 meccs óta nem nyertek) is. Mindezek ismeretében engem meglepne, ha 5-6 pontnál többet szereznének a hátralévő fordulókban, amivel még az európai kupainduló helyezésük is erősen kérdőjeles lehet. Az elmúlt öt szezon átlagát figyelembe véve ugyanis 56 pontra volt szükség a 7. hely eléréséhez a La Ligában, ami viszont a szoros csatát látva, idén nem biztos, hogy elégséges lesz a Konferenciát Ligát érő 7. helyezéshez sem.
Real Betis (Andris)
A szezon tetemes részét Európai kupaindulást érő helyen töltötte a csapat, melyben kulcsfontosságú szerepet vállalt a nyári szerzemény, Isco. A veterán spanyol az első fordulókban (és azóta is) rendre a meccs legjobbja díját zsebelte be és ezzel Fekir helyébe lépett (írom mindezt úgy, hogy Fekir még mindig Betis játékos). Ez a függőség Isco sérülésekor vissza is ütött, így a Betis egyre inkább lecsúszott a komolyabb helyekért való küzdelemben.
Taktikailag szemlélve Pellegrini 4-2-3-1-es felállásban küldi fel a fiait, ez által élesen ketté bontva a védelmet a támadó szekciótól. A tengelyt két védekező középpályás szilárdítja, miközben elől a már említett Isco-n kívül főleg Pablo Fornals és Ayoze Pérez próbál gólt szerezni, vagy éppen kiszolgálni Willian José-t, illetve a télen érkezett Chimy Àvila-t vagy Bakambu-t attól függően, hogy melyikük kezd.
Az idei kiírás első felében még szilárdan működő felállás legutoljára február 18-án nem kapott gólt (egy Alavés elleni 0-0 során), habár ugyanezen periódusban csak egy Rayo Vallecano elleni 2-0-ás vereség során nem lőttek gólt. Egyébként a meccsek xG-éit figyelve az elmúlt 8 fordulóban reális az átlagban kapott 1 gól és az erre válaszul adott gól.
Nem lesz egyszerű a sevillai gárda dolga, ugyanis megy az Osasuna-hoz, a Las Palmas csapatához és az akkor már valószínűleg bajnok Real Madrid-hoz, valamint fogadja a már kiesett Almería-t és a Real Sociedad-ot. A most 49 ponttal rendelkező csapatnak 56-57 pontot jósolok, amely elég lehet már a kupa induláshoz, mivel pl. a Villarreal-al szemben 4, a Valencia-val szemben 2 pontos előnnyel kezdik meg az utolsó sprintjüket.
Azt azért itt megjegyezném, hogy a Betis 4 meccset vesztett zsinórban nem is oly régen, és úgy néz ki, hogy a szezon hajrájára sikeresen összekapta Pellegrini a csapatát, mivel az elmúlt három mérkőzés mérlege 7 pont a zöld-fehérek javára.
Valencia CF (Dani)
A denevérek az idei szezonban jóval nagyobb magasságokban repülnek, ha a táblázatra pillantunk, mint ahogy azt a közvélemény, vagy akár csak a saját klubvezetése gondolta. Azok után, hogy a csapatnak a tavalyi szezonban – hosszas szenvedést követően – végül csak az utolsó pillanatban sikerült bebiztosítani a bentmaradását, vezetősége az idény elején az általában a tagság megváltásához elégséges 40 pont mielőbbi elérését és a fejlődést tűzte ki célul.
Ezzel szemben Baraja „baby Valenciája” saját szurkolóikat is jelentősen meglepve, gyakorlatilag a teljes szezont a felsőházban, a középmezőny elején – közepén töltötték. Mindezt egy idénre még jobban megfiatalított kerettel, hiszen a nyáron a szingapúri tulajdonos, Peter Lim a megszokott módon kiárusítást tartott. Olyan alapemberek távoztak, mint a csapat három házi gólkirálya Justin Kluivert, Samu Lino és Edinson Cavani, valamint fiatal tehetsége Yunus Musah.
A nem túl bíztató, de sajnálatos módon a Lim-érában már megszokottá vált előzmények ellenére a Valencia zsinórban 2 győzelemmel kezdte a bajnokságot, ami közül az egyik a Sánchez Pizujanban – sok év után – szerzett győzelem volt rögtön az első fordulóban a Sevilla vendégeként. A Denevérek első vereségére éppen hazai pályán az Osasuna ellen került sor a 3. fordulóban, ami azért is érdekes, mert azóta ilyen, vagyis hazai vereség mindössze kétszer fordult elő.
A Mestalla népét nem túlzás kijelenteni, hogy ismét tűzbe hozta Rubén Baraja, hiszen hétről-hétre gyakorlatilag teltház előtt fantasztikus hangulatban játszhatnak otthon a hazai fehér-feketék. A három nagy egyike sem tudta legyőzni a Valenciát saját otthonában, a jó otthoni szereplés eredménye pedig egy jelenlegi 7. hely a La Liga hazai táblázatán.
Baraja eredményességének legjelentősebb ismérve, hogy sikerült megszilárdítania a csapat védekezését, aminek ékes bizonyítéka, hogy 33 mérkőzésen mindösszesen 38 gólt kaptak (és ebből 4-et a legutóbbi Barca elleni jórészt emberhátrányban lejátszott meccsen), ami a Real Madrid (22), az Athletic (33) és a Real Sociedad (35) mögött a 4. legkevesebb a bajnokságban. A védekezés több, mint rendben, ugyanakkor apró szépséghiba és mindenképp hosszútávon (ki)javítandó, hogy a Valencia támadójátékát viszont még nem igazán találta meg, mert abból mindössze 37-et szereztek, ami a klub történetében példátlanul kevés.
A jó szereplésben ismét oroszlánrészt vállaltak a Valencia akadémiájáról az idei szezonban valósággal berobbanó ifjú titánok, a mindössze 19 éves Christian Mosquera, valamint a már tavaly is tudásukat megvillantó játékosok, mint Javi Guerra, Diego Lopez és Fran Perez. Mellettük pedig hibátlan szezont fut a már 13 gólos csatár Hugo Duro, a télen a Levantétól érkező, „két tüdejű” Pepelu és az MVP, a grúz óriás Giorgi Mamardashvili.
A Turia-partiak sorsolása a 4. csapat közül talán a legkedvezőbb, ugyanis otthon fogadják a következő két fordulóban a már a „senkiföldjén” tanyázó Alavést és Rayot, majd egy igazi derbi keretében az Anoetaba látogatnak egy „6 pontos csatára” és fogadják a Gironát, végül a Celta ellen idegenben fejezik be a szezont. Bár úgy tűnhet, hogy a Valencia nincs a legjobb formában, hiszen elbukták legutóbbi két meccsüket, de a mutatott játékkal és az akarással nem volt gond igazán. Én emiatt – lehet némileg elfogultan úgy tippelem, hogy a csapat akár 10 pontot is szerezni fog még és 57 ponttal megcsípi legalább a 7. helyet.
Villarreal CF (Andris)
A jelenleg 45 ponttal rendelkező csapat elképesztően hektikus szezont tudhat maga mögött, a négy kupa indulásért küzdő gárda közül ők pályáznak „last minute” jeggyel – leginkább – az EKL indulást érő 7. helyre. A Sétien-nel a kispadon a sárgák játékának képe nem nézett ki rosszul, de a pocsék védelem és a sorozatos balszerencse az öltözői krízist felerősítve Pacheta karjaiba sodorta a Sárga Tengeralattjáró legénységét.
Az Elche és a Real Valladolid csapatát többször is már megmentő tréner tudása kevésnek bizonyult, hiába próbálta ki a 4-4-2 mellett a 3-5-2, 5-3-2 és 5-2-2-1 felállásokat is. A védelem továbbra is gyenge volt, cserébe a játék képe se nézett ki jól, de ez Pacheta mellett a játékosok sara is volt.
Novemberben aztán jött a 4-4-2 nagy mestere, egy régi ismerős, Marcelino, aki hosszútávon minimálisan javított a védelmen, valamint rendbe tette a játékosok önbizalmát is, így visszatért a Ceramica stadionba a magabiztos, Emery alapokhoz is visszakacsintó támadó foci. Marcelino érkezése mellett a téli erősítések (Bailly, Mosquera, Guedes, Mosquera) is hozzájárultak a formajavuláshoz.
Taktikailag egy klasszikus 4-4-2-t kell elképzelni, mely védekezéskor 5-4-1-be, támadáskor pedig 2-2-3-3-ba vált, így dinamikusan változtatva a 11 játékos pozícióját és játékfelfogását az aktuális helyzethez a pályán. Kulcsfontosságú változtatás volt Coquelin priorizálása Capoue-val szemben Marcelino-tól a középpálya megerősítésében, valamint Comesana aktív játszatása, ezzel a védelmet inkább támogatja a középpálya, melyet a kapuban a szezon legtöbb védését bemutató Jörgensen képes megtámogatni.
Dani Parejo formajavulása Baena-val, a szélen Akhomach-al és Gerard-dal megerősítve szinte minden meccsen tálcán kínálja a lehetőségeket a norvég óriásnak, Sorloth-nak. Érdemes megemlíteni ugyanakkor a norvég csatár brutális felülteljesítését is, mivel a várható xG-jét majdhogynem 7-el (!) lövi túl, ami akár már az utolsó meccsekre is kiegyenlítődhet, melyet Baena kimagasló formája hozhat egyensúlyba. Hozzáteszem, hogy Sorloth és Álex Baena a csapatérdek mellett a legjobb góllövő (Sorloth jelenleg 17 góllal áll a góllövőlistán) és a legtöbb asszisztot kiosztó (Baena neve mellett 12 gólpassz található) játékos díjáért is harcban állnak még.
A négy csapat közül a Villarreal van a legjobb formában és talán ők is képviselik a legnagyobb erőt jelenleg. Ugyanakkor egyszerű meccseik nekik se lesznek, és 45 pontjukkal még a meglévő hátrányt is le kell küzdeniük a többi riválissal szemben. Mennek a Celta Vigo-hoz, a Girona-hoz és az Osasuna gárdájához, valamint fogadják a Sánchez Flores edzővel stabilabb játékot mutató Sevilla és az akkor már feltehetőleg bajnok Real Madrid-ot.
Tippelni nagyon nehéz a sárgák esetében a formájuk miatt, de nem lesz egyszerű dolguk. 60 pontot azért akármennyire is szubjektíven szemlélem a Submarino helyzetét nem mondanék, de egy 57 pontot betippelek, habár inkább tartok reálisnak 54-55 pontot a sorsolást figyelembe véve. És ezzel együtt ki merem jelenteni, hogy a Villarreal valószínűleg az idén végül le is fog maradni Európáról.