A barcelonaiak klubja – Az RCD Espanyol eredete és identitása

Az Espanyol (teljes nevén Reial Club Deportiu Espanyol de Barcelona) egy Barcelonában alapított klub, mégpedig 1900-ban. A klub történetének legelső szakaszában egyértelműen katalán gyökerű volt, hiszen helyi fiatalok alapították (konkrétan egy Ángel Rodríguez nevű barcelonai diák vezetésével), akik sportolni akartak, de nem külföldiek, hanem helyiek körében. Ez szemben állt például a Barcelona FC (azaz a Barça) eredetével, amit egy svájci, Hans Gamper (később Joan Gamper néven ismert) alapított, és kezdetben sok külföldi játszott benne.

Tehát első ránézésre az Espanyol katalánabbnak tűnt, mint a Barça! De itt jön a fordulat!

A „spanyol” identitás hangsúlyozása

Az Espanyol már a nevében is kihangsúlyozta, hogy spanyol (Español = spanyol nyelven spanyol) klub: a névválasztás azt tükrözte, hogy ők büszkén tekintettek a spanyol nemzeti identitásra is, nemcsak a helyi katalán gyökerekre.

Amikor a politikai helyzet Katalóniában egyre feszültebb lett – főleg a 20. század első felében –, az Espanyol egyre inkább a spanyol államhoz való lojalitás szimbólumává vált, míg az FC Barcelona fokozatosan a katalán nemzeti törekvések zászlóvivője lett.

A Franco-diktatúra (1939–1975) alatt különösen felerősödtek ezek az ellentétek. A Franco-rezsim elnyomta a katalán nyelvet és kultúrát, és minden spanyol egységet hangsúlyozó szimbólumot előtérbe helyezett. Az Espanyol, bár nem egyértelműen Franco-barát klub, sokkal kevésbé szenvedett a rezsimtől, mint a Barcelona. Sőt, az Espanyolt néha példaként állították arra, hogyan kellene „spanyolként viselkedni” a katalán régióban. Így alakult ki az az ellentét, hogy a két klub nemcsak sportban, hanem politikai-kulturális értelemben is szemben állt egymással. Egyébként sok játékos is választotta az Espanyol csapatát Madridból karrierje végén, példának okáért Di Stéfano.

A szociológiai vizsgálat. Azaz fontos árnyalatok: katalán gyökerek, spanyol lojalitás

Fontos megérteni, hogy az Espanyol nem „nem katalán”, hiszen katalánok alapították, Barcelonában működik, a szurkolók nagy része is katalán. De a klub filozófiája és üzenete sokáig azt sugallta, hogy a katalánság nem áll szemben a spanyolsággal – sőt, hogy Katalónia része Spanyolországnak, és ezt büszkén kell vállalni.

Ez a különbség a két klub között máig érzékelhető:

• a Barça sokkal aktívabban vállal katalán politikai szimbólumokat (pl. katalán zászlók, függetlenségpárti üzenetek),
• az Espanyol inkább semleges, vagy spanyol-párti pozíciót vesz fel, ha egyáltalán politizál.

Napjainkban

Manapság az Espanyol vezetése nagyon figyel arra, hogy ne politizáljon túl látványosan: a klub egy kínai tulajdonos (Chen Yansheng) kezében van, és inkább egy professzionális futballcsapat képét próbálja mutatni, nem politikai mozgalomét.

Ugyanakkor a szurkolók között még mindig vannak, akik az Espanyolt a „spanyol egység” szimbólumának tekintik Katalóniában, míg mások egyszerűen csak szeretik a klubot a hagyományaiért, függetlenül a politikától.

Mellébeszélés nélkül az Espanyol azért „spanyol” és nem „katalán” a közvélekedésben, mert:

• A kezdetektől hangsúlyozta a spanyolságot a nevében,
• Kevésbé állt szemben a spanyol államhatalommal,
• A Barcelona ellentéteként sokak szemében a spanyol egységet képviselte,
• A történelmi-politikai események (különösen Franco alatt) ezt az ellentétet megerősítették.

A szurkolók társadalmi és politikai különbségei a kezdetekkor

A 20. század első felében Barcelonában (és általában Katalóniában) erősen rétegzett volt a társadalom. Ez természetesen megjelent abban is, hogy ki melyik csapatot támogatja.

• FC Barcelona:
  A Barça a helyi katalán középosztály és értelmiség klubja volt.
  A katalán nacionalista érzelmű emberek, a politikailag tudatos városi lakosság nagy része a Barcelonát érezte magáénak.
  A katalán nyelv, kultúra és függetlenségpárti eszmék képviselete fontos szerepet játszott ebben.
• RCD Espanyol:
  Az Espanyol szurkolóbázisa szélesebb társadalmi rétegekből állt, de különösen két csoport volt jellemző:
  1. A bevándorolt munkásosztály (elsősorban az 1950–60-as években, amikor sok spanyol belső migráns – andalúziai, extremadurai – érkezett Katalóniába).
     Ezek az emberek spanyolul beszéltek, kevésbé kötődtek a katalán identitáshoz, és számukra az Espanyol természetesebb választás volt, mert nem volt tele katalán nacionalista szimbolikával.
  2. Konzervatívabb helyi katalánok:
     Ugyan katalánok voltak, de politikailag kevésbé voltak nacionalisták, vagy inkább a spanyol egységet támogatták.

Franco-diktatúra hatása

Franco uralma alatt (1939–1975) a Barcelona szimbolikus jelentősége még jobban megnőtt:

• Minden katalán identitású törekvést elnyomtak.
• A katalán nyelvet betiltották nyilvános helyeken.
• A Barça meccsei voltak az egyedüli lehetőségek arra, hogy a katalánok valamilyen módon kifejezhessék identitásukat, akár csak azáltal is, hogy kimentek a meccsre.

Az Espanyol eközben nem állt szemben annyira (!) a hatalommal, és így a rezsim barátabb rétegek közül is sokan az Espanyolt támogatták, még ha nem is volt nyílt politikai propagandaeszköz a klub.

Szociológiai különbségek a 20–21. század fordulóján

A modern korban, különösen a 2000-es évektől kezdve, a különbségek némileg halványultak, de még mindig vannak érzékelhető árnyalatok:

• A Barcelona szurkolói:
  Továbbra is inkább a katalán identitástudatot, a helyi büszkeséget tükrözik.
  Nagyon sok külföldi szurkoló is csatlakozott (főleg Messi korszaka alatt), tehát a klub egy globális márkává vált.
  Viszont a helyi keménymag, az ún. culés, továbbra is katalán öntudattal rendelkezik.
• Az Espanyol szurkolói:
  Ma már kevésbé „spanyolosak”, mint egykor voltak, de sok közöttük a spanyol nemzetiségi öntudatú katalán.
  Az Espanyol szurkolók között gyakori az olyan attitűd, hogy „katalán vagyok, de nem hiszem, hogy Katalóniának el kellene szakadnia Spanyolországtól.”
• Helyiek klubja, főleg a globalistává váló városi rivális miatt
  • A Barça meccsein rengeteg a turistákból álló néző, de a Camp Nou mindig tele van katalán zászlókkal, a stadionban gyakran hallani katalánul szóló buzdítást.
  • Az Espanyol új stadionjában (RCDE Stadium, korábban Cornellà-El Prat) jóval családiasabb a hangulat, kisebb az átlagos nézőszám, kevésbé színházi, kevésbé feszült, mint a nagy Barça-meccseken.

Összefoglalásul egy régi barcelonai mondást hoznék:
„Az Espanyol a barcelonaiak klubja, a Barcelona a katalánok klubja.”

Ez azt próbálja kifejezni, hogy az Espanyol mindig inkább városi, helyi, hétköznapi közösség volt, míg a Barcelona egy nagyobb eszmének (a katalán nemzeti identitásnak) a kifejezője.

Füstös András