A fiatal, 40 felé még csak közeledő Borja Jiménez a Deportivo La Coruna harmadosztályú kalandja után a CD Leganés felé vette az irányt, ahol kiemelkedő védelmével és támadójátékával messze a vetélytársak felé kerekedett. Ezen sikeren felbuzdulva tartaná benn az uborkásokat az ifjú titán, és a szezon felénél ehhez reális esélyei is vannak a madridi kicsiknek.
A Leganés védelemben Borja Jiménez alatt
Alapvetően Jiménez szereti az ellenfél erősségéhez viszonyítani saját védelmét, attól függően, hogy kivel játszanak mély védekezést vagy középmagas védekezést alkalmaz.
A mély védekezésben:
–A csapat a saját térfelének mélyén helyezkedik el, gyakran a saját 16-os vonalához közel.
-A stratégia célja, hogy minimalizálja az ellenfél területeit a kapu előtt, és megakadályozza a helyzetek kialakítását.
-Erősebb ellenfelek ellen alkalmazzák, amikor az a cél, hogy az ellenfél ne tudjon rést találni a védelmen.
A középmagas védekezésben:
-A csapat védekezési vonalai magasabban helyezkednek el, általában a középpályán.
-Lehetővé teszi, hogy a csapat jobban kontrollálja a játékot, és középtávolságon akadályozza meg az ellenfél támadásait.
-Kiegyensúlyozottabb védekezési forma, amely lehetővé teszi az esetleges kontratámadásokat is.
Három középső védővel és két szélső hátvéddel állítja fel a kezdő tizenegyet általában a mester, a szélsők az átmenet során visszaállnak a két középpályás mellé ezáltal a csatárt (pl. De La Fuente) egyedül hagyják, aki próbál nyomást helyezni az ellenfél labdajáratására az első vonalban.
A Leganés szervezet védekezése nem teszi lehetővé a magas presszinget, inkább hátrébb felállva várnak az ellenfél labdajáratásában bekövetkező hibára, melyből gyors kontrát tudnak vezetni. Ennek ellenére gyakran látható a 4-4-2-es védekező felállás, amikor a csatárt egy szélső egészíti ki a nyomás fokozására, mely sokszor a három emberrel építkező ellenfél támadásvezetésére adott dinamikus válasz Jiméneztől. A fegyelmezett, koherens csapat felállás tökéletes lehetőséget nyújt a vonalak feljebb, illetve lejjebb tolására is, mely kritikus fontossággal bír az ellentámadások során, ezáltal kontrollálják az átmeneteket. Ezen pillanatok uralása végett érdekes megfigyelni, hogy a szélsők beljebb helyezkednek el, mint a szélső hátvédek, így labdaszerzés során belülről tudnak kifelé támadni, vagy nagy hézagok esetén a szélsők az ellentámadások során is beljebb húzódnak, ezáltal a területeket átadva teljesen a szélső hátvédeknek (pl. Altimirának).
A védelem egy érdekes pontja a sokszor szabad területek meghagyása, melynek oka a középső hátvédek ember követése. Ennek a következménye, hogy a védelem mögé adott labdák lefülelése a középpályás feladata lesz:
Már az előző mondat és kép alapján se meglepő, de a középső hátvédek emberfogásának egyik kulcsfeladata a középpálya és a védelem közötti távolság csökkentése. A támadók követésének oka a három belső védős felállás is, mivel az aktív mozgás többször is embercserét, konstans mozgást jelent. Ez némileg módosul, mikor az ellenfél a támadásait a széleken szereti vezetni: két védő marad a csatár követésére és a középpálya támogatására, míg a harmadik szabadabb szerepet kap: a szél megsegítése vagy egy fokkal feljebb lépése által egy úgymond Joker kártyaként fog működni. Az alábbi képen például a harmadik középpályás szerepét látja el a hátvéd:
A taktikai elemek mellett nem mehetünk el a Leganés mentális egysége mellett sem. Borja Jimenéz megköveteli játékosaitól a védekezésbe történő átmeneteinek gyors befejezését, mely a szélsőktől és a szélső hátvédektől intenzív igénybevételt vár el:
A CD Leganés támadásban Borja Jimenéz alatt
A három belső védős rendszer alapvetően csökkenti a támadószekciók hatékonyságát, mely ugyanakkor az ellenfél ellentámadásainak nagy százalékban történő megakadályozásával kompenzálja a fővárosi csapatot. Emellett megjegyezném, hogy ebben a rendszerben a szélső hátvédek az angolban megfelelő „full back” funkcionálnak, szerepük a támadásokban legalább annyira fontos, mint a védelemben a szélek lezárásában.
De hogyan néz ki a csapat a támadások vezetésében?
Vegyünk alapul egy kirúgást. A három középső hátvéd képzi az első vonalat, míg a szélső védők a középpályán veszik fel a harmadik vonalat. Attól függően, hogy mennyire mély az ellenfél pressingje, a szélső védők mélyebben is elhelyezkedhetnek, de mindkét esetben ők adják meg a támadások szélességét.
A második vonalat középen a két középpályás képezi, melyek feladata az elvesztett labdák során való dinamikus visszarendezésben, valamint a középen vezetett támadások irányításában és a szélsőknek közvetített labdákban rejlik. Azt is mondhatnánk, hogy ők a „habarcs” a védelem és a szélsők között. A két szélső a szélső védőkkel egy vonalban helyezkedik el, a pályán belül, így a széleket átadva a védőknek. Az utolsó negyedik vonal a csatáré, aki szabadon fickándozhat a szabad zónák felé. Gyengébb ellenfelek ellen ez egy 3-2-4-1-es, míg egy erősebb ellen a szélsők második vonalba való visszaállásával 3-4-2-1-es felállást ad ki.
A szélsők és szélső védőknek tökéletes összhangban kell lenniük, ez a kulcsa a Leganés sikeres támadásainak. A támadásokat nem sietik el, komótosan járatják a labdát a tizenhatos sarkáig, ahonnan a szélsők általában ívelnek a csatárnak, vagy a tisztázást követően a következő vonalban érkező középpályának teremtenek lehetőséget. Érdekes, hogy a keveset kockáztató Leganés az ívelések során gyakran küldi be a szélsőit is a tizenhatoson belülre, így a szélső védőkre hagyva az ívelés feladatát, ezáltal a középső hátvédekre hagyva a potenciális átmenetekből való veszélyek kezelését.
Amikor középen vezetik a támadásokat, akkor a középpályásak mély passzokat adnak többnyire a szélsőknek, akik gyors sprintekkel próbálnak a védőiktől ilyenkor elszabadulni, és a labda felé törni:
Az átmeneteket sikeresen fordítja a Leganés a javára: meccsenként átlagban két ellentámadást vezettek a tavalyi évben, melyek 55%-a végződött lövéssel. Ilyenkor lép elő a csatár, akinek nincs fixált helye, oda fut és oda kapja a labdát, ahol helyet talál. Ez a kiszámíthatatlanság a Leganés egyke csatárjainak a legnagyobb fegyvere.
A rögzített szituációknál, főleg a szögleteknél is érdekes megoldással operál Borja Jiménez. A legjobban fejelő támadóit, tehát a csatárt és két egyéb játékost például, a közelebbi kapufához helyezi el, ott túltelítve a tizenhatost. Ezek a játékosok igyekeznek a labdát a túloldalra fejelni, így a térrel rendelkező uborkás zavartalanul fejelhet az ellenfél kapujára. Ez a taktika több helyen is elcsúszhat: pontos szögletrugó játékost igényel, és a továbbított fejeseknek nem elég pontosnak lenni, a játékosoknak el is kell terelni a védők figyelmét. Az alábbi kép egy ilyen szöglet szituációt mutat be:
Összefoglalás
Borja Jiménez addig finomított a taktikáján, amíg a Leganésből a másodosztályból kiemelkedő, az első osztályban a lábát megvetni igyekvő csapatot csinált. A masszív, fegyelmezett védelem a hiányosságai ellenére a gyengébb ellenfelek ellen kiválóan funkcionál, ugyanakkor a tabella elején elhelyezkedő csapatok a védelemben hagyott területeket könyörtelenül tudják kihasználni. A szélső védőket csapágyasra járatja, mely a modern foci világában nem ismeretlen fogalom, ugyanakkor a támadó szélsők középre tolása meglepő, főleg a Leganés erejének tudatában: a gyengébb csapatok a széleken próbálnak elfutni és beívelni a tizenhatoson belülre. Jiménez támadásban bemutatott érett felfogása magasabb szintekre predesztinálja magát a jövőben, főleg az átmenetek kezelését illetően.
Ugyanakkor Borja Jiménez tudománya JELEN pillanatban itt is áll meg jelenleg: mindent az 5 védős, stabil játékra épített fel a csapatánál, mellyel többször szeretne többet játszani, mint amit tudnak. Úgy érzem, hogy a védelemben kialakuló hézagok ennek a következményei és, hogy az edzőnek csapatot kell nyáron váltania. Egy Leganés szintű csapat bentartása az élvonalban tökéletes ajánlólevél lehetne egy bennmaradást könnyen abszolváló, de a tabella első felébe nehezen bejutó csapathoz. És itt jön a következő probléma: nincs olyan csapat aminek edző kéne hosszútávon, vagy aminek a kerete megfelelő lenne hozzá és a tabella felső felébe jutással küszködik.
Minden esetre érdemes lesz a fiatal edző karrierjét figyelemmel tartani, mert felüdülést nyújt a taktikája a sablon 4-4-2-k világában.
Forrás:
https://totalfootballanalysis.com/article/borja-jimenez-leganes-scout-report-tactics (utolsó elérés: 2025. 01. 20)
Füstös András