Kevés olyan figura akad a spanyol futball történetében, aki annyira megosztó, szórakoztató és kiszámíthatatlan lett volna, mint Jesús Gil, az Atlético Madrid 1987 és 2003 közötti elnöke. Hatalmas termetével, harsány személyiségével és végtelennek tűnő ötlettárával teljesen új értelmet adott annak, mit jelent egy klubot vezetni. Az Atléticót egyszerre vitte sikerre és botrányba, miközben minden mozdulatával, kijelentésével és gesztusával színt vitt a spanyol futballba. Gil számára a futball soha nem csupán játék volt: színház, politika, üzlet és cirkusz keveréke, amelyben ő játszotta a főszerepet.

Már az első pillanattól világossá tette, hogy más elnök lesz, mint a többiek. 1987-ben kampányígéreteivel sokkolta a közvéleményt: azt ígérte, hogy a Manzanares folyót átalakítja, és hajóétteremként kizárólag az Atlético-szurkolók használhatják majd meccsnapokon. Bár ez soha nem valósult meg, a gesztus jól mutatta, hogyan gondolkodik – grandiózus, sokszor megvalósíthatatlan tervekkel állt elő, amelyek azonban elnyerték a szurkolók képzeletét. Ugyanekkor futópályát is ígért a Vicente Calderón köré, de ebből sem lett semmi. Gilnek azonban nem is feltétlenül az ígéretei teljesítése volt a fontos, hanem az, hogy állandóan beszéljenek róla.

Az egyik legnagyobb dobása rögtön az elején az volt, amikor Paulo Futrét helikopterrel hozatta Madridba, majd nem a klubházban, hanem egy divatos éjszakai klubban, a Jacarában mutatta be a szurkolóknak és a sajtónak. Futre érkezése az Atlético történetének egyik ikonikus pillanata lett, amely tökéletesen illett Gil stílusához: a futballt és a show-bizniszt nála nem lehetett különválasztani.

Gil mindennapjaihoz hozzátartozott a szórakozás is. Szenvedélyesen szeretett Ki nevet a végén?-t játszani, és nem akármilyen társaságban: gyakran ült le a Real Madrid akkori elnökével, Lorenzo Sanzzal, sőt más futballvezetőkkel is. Ezek a játékok különösen felfokozottak voltak a madridi derbik előtt, hiszen ilyenkor a tábla mellett is folyt a pszichológiai hadviselés.

Ellenségeivel szemben Gil sosem fogta vissza magát. A Real Madrid egy másik elnökét, Ramón Mendozát például úgy gúnyolta ki, hogy Racer órákat ajándékozott, mellé üzenettel: „Elég jó ahhoz, hogy egy Racer óráért elcseréljék. Ajándékozta Ramón.” Ez a fajta teátrális gúnyolódás tipikus Gil-féle provokáció volt: egyszerre sértő és szórakoztató.

Állatszeretete is különc módon jelent meg. Lova, Imperioso országos hírnévre tett szert, ám nem elégedett meg ennyivel: egyszer egy edzésen egy gyíkkal jelent meg, amelyet Fury-nak nevezett. Emellett egy farmon madárvédelmi központot is fenntartott, ahol a világ minden tájáról gyűjtött madarakat. Ez is jól mutatta: Gil szerette a feltűnést, és mindig kereste a módját, hogyan legyen középpontban.

Nemzetközi fellépései sem múltak el botrány nélkül. Athénban például egy sajtóeseményen felborított egy görög joghurtpiramist, amit a helyiek sértésként éltek meg, és bocsánatkérésre kényszerült. Mégis, ezek a helyzetek csak növelték a hírnevét: Gil mindig az a figura maradt, aki bármit megtehet.

Kapcsolata az újságírókkal szintén viharfelhős volt. José María García, a híres riporter és rádiós, gyakran került vele összetűzésbe. Gil „King Kong Goyitónak” csúfolta, García viszont „a hullámok pónijának” nevezte őt. Kettejük szócsatái a spanyol közvélemény számára igazi show-t jelentettek.

Még az utolsó napjaiban sem veszített lendületéből. 2004 májusában, egy nappal halála előtt a Bernabéuban nézte végig, ahogy Samuel Eto’o két gólt lő a Real Madridnak. Gil azonnal kijelentette: „Jövőre ő és Torres lesznek az Atlético csatárpárosa.” Ez is mutatta, hogy még a végsőkig is tele volt tervekkel és álmokkal.

Gil folyamatosan harcban állt a Real Madriddal, és 1995-ben odáig ment, hogy bojkottot hirdetett a Bernabéuba: inkább a Calderónban vetítette kivetítőn a derbit, minthogy a szurkolói a rivális stadionjába menjenek. Amikor pedig a klub 1996-ban megnyerte a bajnokságot és a kupát is, az ünneplést egy igazi karnevállá változtatta: 16 hintó, közel 50 ló és a teljes keret vonult végig Madrid utcáin.

Összegzés

Jesús Gil alakja egyszerre megmosolyogtató és vitatott, de kétségtelen, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyott a spanyol futballban. Ő volt az az elnök, aki mindig valami újat, valami meghökkentőt akart adni a közönségnek. Bár sokszor túlzásokba esett, és gyakran botrányok övezték, az Atlético Madrid történetének egyik legemlékezetesebb korszakát az ő extravagáns vezetése alatt élte meg. Gil a futball színpadán nem csupán szereplő volt, hanem maga a rendező és a főszereplő is.

Forrás:

https://www.marca.com/en/football/spanish-football/2020/03/31/5e835bebca4741482c8b461f.html (utolsó elérés: 2025. 09. 02.)

Füstös András