A Real Zaragoza szurkoló, aki későbbi klubjához úgy kötődött, mintha nem a riválisnál nevelkedett volna. Egy tragikusan korai halál és a Santiago Bernabéu 7. perce. Ez a cikk mindegyik említett dolgot fogja érinteni. Ő Juan Gómez, azaz Juanitóról.
Kis ember, nagy álommal
Juan Gómez 1954-ben született Fuengirolában és először egy helyi klubban, az Aspen csapatában focizott. 14 éves korában csatlakozott az Atlético Madridhoz (ahonnan három év padozás után állt tovább). Az U18-as csapat egyik meccsén csonttörést szenvedett, mely elvette a lehetőségét a nagy csapatban való bemutatkozástól. Az Atlético vezetősége inkább eladta volna Juant a Sevillának, de az átigazolás meghiúsult, így inkább kölcsönadták őt a Burgosnak, ahol Juan segített a csapatnak megnyerni a másodosztályt az 1975–76-os szezonban, második burgosos évében. A rangos Don Balón magazin az „év spanyol játékosának” választották a Burgos LaLigában tartása miatt.
Ekkorra már több nagy spanyol klub, köztük a Barcelona is szerette volna leigazolni Juant, de ő mindegyiküket visszautasította, mert csak egy ajánlatra várt: a Real Madridéra. Bár gyerekkorában még a Real Zaragoza szurkolója volt, az évek múlásával egyre jobban csodálta a Real Madridot, és arról álmodott, hogy egyszer a klub játékosa lehet. Ez az álom 1976. november 19-én vált valóra. Hivatalosan azonban csak egy évvel később, 1977-ben mutatták be játékosként, amit elhíresült mondata koronázott meg: „E klubhoz csatlakozni olyan, mintha megérinteném az eget. Az összes klub közül a Real Madridot, az összes város közül Madridot választanám.”
Egy igazi blanco
A bikaviadalokért is oda és vissza lévő Juanito tíz évet töltött a Real Madridnál, ahol a „Juanito Maravilla”, azaz Juanito, a csoda becenevet kapta. Öt bajnoki cím, két Király Kupa és két UEFA Kupa címekhez segítette a csapatát. Az 1983–84-es idényben elnyerte a Pichichi-trófeát is, pedig sosem volt kimondottan gólérzékeny csatár. Nem volt kreatív, technikás vagy éppen gyors, tulajdonképpen semmi sem indokolta a jelenlétét a királyiaknál. Vagy mégis?
Juanito a hihetetlen fordítások jelképe lett. Gyakran két-három gólos hátrányban volt a Real Madrid az idegenbeli meccsek után (egyszer még 1–5 is volt az eredmény), de a Bernabéuban mindent megfordítottak. A Celtic, a Borussia Mönchengladbach, az Anderlecht: mind elvérzett a hazai feltámadások során. Az Inter elleni 2-0-ás vereség után Juanito újabb örök igazságot lőtt el „90 perc a Bernabéuban nagyon hosszú idő.” A visszavágón a Real Madrid 3–0-ra győzött.
Juanito ezeknek a fordításoknak az egyik kulcsfigurája volt. Minden kieséses meccs számára olyan volt, mintha az lenne az utolsó. Soha nem adta fel, vezéregyéniségként hajtotta csapattársait, és mindig mindent beleadott. Ezt a hozzáállást a szurkolók „Juanito szellemének” nevezték el.
Ugyanakkor Juanito személyiségének volt egy másik oldala is: Ingerlékeny, lobbanékony és időnként teljesen kiszámíthatatlan volt. Csapattársa, Antonio Camacho egyszer így nyilatkozott róla:
„Teljesen felesleges volt mondani neki, hogy ne csináljon valamit, úgysem hallgatott senkire.” Ez a személyiségjegye természetesen sok gondot okozott neki és a klubnak is. Összetűzések a pályán, ellenfelek leköpése, sőt, egy játékvezető meglökése is szerepel a listán. Ezek miatt többször is eltiltották, és még a saját szurkolói is rendre megrovásban részesítették, habár mindig megbocsátottak neki. Más klubok drukkerei kifejezetten gyűlölték. Sok stadionban kifütyülték, és gyakran botrányba fulladt a jelenléte.
Az egyik ilyen botrány akkor történt, amikor Juanito a spanyol válogatottal az argentin világbajnokságra próbált kijutni. Az utolsó selejtezőmeccs Jugoszlávia ellen volt, 1977 novemberében. A találkozó előtt a spanyol játékosok még bemelegíteni sem tudtak, mert a 100 000 jugoszláv szurkoló különféle tárgyakat dobált a pályára. A 76. percben, mikor Spanyolország 1–0-ra vezetett, Juanito lecserélésekor egy sértő gesztust tett a nézőtér felé, mire egy üveges palackot vágtak a fejéhez, amitől elvesztette az eszméletét. Juanito pályafutásának legdrámaibb pillanata 1987 áprilisában jött el, amikor a Real Madrid a Bayern Münchennel játszott az Európa Kupa elődöntőjében az Olimpiai Stadionban. A Madrid 0–3-ra állt, amikor Lothar Matthäus brutálisan rálépett Chendo bokájára. Dulakodás alakult ki, amelybe Juanito is beszállt, és a földön fekvő Matthäusra rátaposott. Juanito ezt a tettét később megbánta, és az ezt követő interjúkban újra és újra bocsánatot kért. Az UEFA pedig öt évre eltiltotta az európai kupasorozatoktól. A Real Madrid megbüntette, majd szerződést bontott vele. Így ért véget drámaian Juanito tízéves, legendás madridi karrierje. A csapat üdvöskéje, a visszatérések nagy mestere saját habitusának áldozata lett….
Nagy ember, nagy álommal
Juanito pályafutása azonban ezzel még nem ért véget, két szezonra még befogadta a Malagá. Később a Mérida edzője lett, mely az első lépés volt egy új cél felé: edzőként térhessen vissza a Real Madridhoz. Juanitónak komoly esélye volt arra, hogy egy nap a Real Madrid edzője legyen. A spanyol futballszakértők rendkívül sikeres edzői karriert jósoltak neki, amely akár túl is szárnyalhatta volna a játékosként elért eredményeit. A kispadon még motiváltabb és kifejezőbb volt, mint a pályán. Sajnos ezt már sosem tudhatjuk meg.
1992. április 2-án, miután a Bernabéuban megnézte a Real Madrid-Torino mérkőzést, hazafelé tartva Méridába közlekedési balesetben életét vesztette. Mindössze 37 éves volt.
A 7. perc
A szurkolók minden haza meccs 7. percében a “Illa, illa, illa, Juanito Maravilla!” skandálásra kezdenek rá négyszer, melyre a többi szurkoló az “Arriba” választ adják. A teljes dal pedig így szól:
Arriba,
Arriba, arriba,
Arriba con este balón,
Que Juanito lo prepara,
Que Juanito lo prepara,
Santillana mete gol!”
Azaz:
Fuss
Fuss, fuss,
Fuss a labdával,
Amit Juanito készít elő,
Amit Juanito készít elő,
Santillana pedig belövi!”
Forrás:
https://www.managingmadrid.com/2018/11/18/18096128/when-the-seventh-minute-starts-the-story-of-juanitos-spirit: (utolsó elérés: 2025. 04. 16.)
Füstös András