Mikor először olvastam, hogy visszavonul, hirtelen elöntöttek az érzések. Tették mindezt olyan változatos formában és intenzitással, hogy hirtelen magam sem tudom mit érzek. Szerettem én ezt a játékost? Gyűlöltem? Halvány lila gőzöm sincs. Hogyan búcsúztatsz egy olyan játékost, aki a klub történetének talán legsikeresebb időszakában kulcsszereplő volt, de végül még a padot is jobban szerette, mint a pályát? Ami biztos, minden idők legsikeresebb walesi focistája Gareth Bale 33 évesen felhagyott a profi futballal.
Gareth Frank Bale 1989 július 16-án született Cardiffban. 9 évesen már szemet vetett rá a Southampton, 1 évvel később pedig le is igazolták. A foci iránti szenvedélye nem volt egyedi, nagybátyja a Cardiff és a Fulham egykori játékosa Chris Pike volt. Bale 16 évesen és 275 naposan, 2006. április 17-én debütált a Southamptonban, ezzel ő lett Theo Walcott után a második legfiatalabb játékos a klub történetében. Első profi játékosként eltöltött szezonjában 2007-ben megválasztották a Football League Év fiatal játékosának. Még abban az évben 5 millió euró(opciókkal 10) ellenében négy évre aláírt a Tottenhamhez. 6 szezont húzott le Észak-Londonban. Ezidő alatt szélső hátvédból szélső támadóvá dolgozta fel magát, köszönhetően elképesztő robbanékonyságának és gólérzékenységének. A Spurs színeiben végül 237 mérkőzésen 72 gólt szerzett és 60 asszisztot osztott ki. Utosó szezonjában 44 meccsen 26 gólt akasztott. Természetesen sorban álltak érte Európa topcsapatai, de köszönhetően Daniel Levy kemény tárgyalási stratégiájának csak pár csapat gondolhatott valós eséllyel a megszerzésére.
2013 szeptember elsején én még javában Özil eladását sirattam, egyre inkább elveszítve a reményt arra vonatkozóan, hogy Perez második eljövetele elhozza a 10. Bajnokok Ligája serleget. Eközben a Real Madrid bejelentette, hogy rekordot jelentő 101 millió euróért leigazolta az akkor 24 éves támadót. Sok mindenre gondoltunk akkor, de arra, hogy Ő kell a tizedikhez, arra biztosan nem. Tipikus, „galaktikus-szagú” Perez igazolásnak tűnt. De rácáfolt mindenkire. Olyan szezon kezdődött el vele, aminek az eredményeire senki sem számított. Bale 44 mérkőzésen 22 gólt szerzett, és nem is akármilyeneket. Az akkoriban magát bucira nyerő Barcelonát sikerült elkapni a Király-kupa döntőjében, ahol Ronaldo sérülése miatt a walesi sprinterre hárult a vezér szerep súlya, és nem is okozott csalódást. Marc Bartra valószínűleg azóta is fut néha utána álmában. Az a gól, ami nem mellesleg a győzelmet is meghozta, mára mondhatni ikonikussá vált, és nem csak reálos körökben.
Emellett a minden madridista fejében a legszebb álomként megélt lisszaboni BL-döntőn Ő szerezte a vezető gólt a hosszabbításban, pedig már igencsak nem arra alkalmas testrészein vette a levegőt. Triója Benzemával és Ronaldoval BBC néven olyan hihetetlen, halálos gépezetet alkotott, amiből keveset lehetne felsorolni. Bár elismerendő tény a barcelonai MSN (Messi-Suarez-Neymar) hasonlóan magas és legendás státuszt érdemel, de Messi puszta jelenléte, Ronaldo személyisége és a Real Madriddal szembeni általános unszimpátia miatt a madridi hármas sosem fogja megkapni a neki kijáró elismertséget. Pontosan úgy, ahogyan ez minden objektíven szemlélő ember számára tetten érhető a CKM (Casemiro-Kroos-Modric) középpályás sor esetében is. Különösen annak fényében sajnálatos a dolog, hogy Bale és a BBC egy évvel a tizedik után zsinórban 3(!) Bajnokok Ligája címet zsebelt be, pedig még csak címvédés sem sikerült soha korábban senkinek.
Ritkán szokott jelentőséggel bírni egy játékos pályafutásának leírása közben, hogy mikor szerette meg a golfot, de ez Bale megítélése esetében kulcsfontosságú, bármilyen abszurd is. Valahol a Zidane-éra közben lehetett felfedezni az addigra „Ibrahimovic-frizurában” feszítő szélső egyre inkább „nemtörődöm” hozzáállását, amit a madridi publikum egyébként sem szokott szimpatikusan kezelni. Konkrétan többször kifütyülték okkal-ok nélkül. Nem segített a helyzeten, hogy Bale a második spanyolországi szezonjától kezdve egyre sérülékenyebbé vált. A felkészülés kezdetén az első edzőtábori képekből mindenkinek feltűnt, hogy az amúgy vékonydongájú játékos szemmel látható izomtömeget szedett magára a nyár során. Sebességéből, robbanékonyságából érezhetően nem veszített, de a plusz cipelendő terhet már nem tolerálta úgy a szervezete. Mindemellett ügynöke, Jonathan Barnett folyamatosan kritizálta a klubot, ha valami nem Bale szájíze szerint történt, ami további feszültségeket szült. Közben a walesi egyre fokozódó golf iránti imádatát nemegyszer ecsetelte a sajtónak, több ízben kifejtve, hogy már jobban szeret golfozni, mint focizni, utóbbira már csak munkaként tekint, s ez sajnos meglátszott a motivációján is. Ezen fejlemények összessége együtt elég toxikus kapcsolatot eredményezett. A nem sokkal korábban meghosszabbított szerződés hirtelen mindkét félnek óriási teherré vált. Bár voltak bíztató fellángolások, állandósítani nem sikerült a formáját.
Tökéletes példa az ezidő táji kettősségére a 2018 Bajnokok Ligája döntő. Ekkora már annyira nem jöttek ki Zidane-al, hogy legtöbbször csak a kispadon kapott helyet. Így volt ez a Liverpool elleni fináléban is, ahol a 61.percben 1-1-es állásnál Iscót váltotta. Aztán jött ez:
Ez egy olyan „felvillanás” volt, amire nehéz azt mondani, hogy jobb lenne, ha most már eligazolnál. A szezon végén Zidane távozott, Bale nimbusza ezzel a két döntős góllal újra egészségessé vált, minden adott volt az újrakezdéshez, azonban a várt hatás már sosem jött el.
Sőt! A szurkolók új okot találtak/kaptak arra, amiért haragudhatnak rá. A Madridban mindig sérült, hullámzóan, de inkább sehogy játszó játékosunk a walesi válogatott mérkőzésein rendre sziporkázott. Joggal érezte becsapva magát minden Real-drukker: ha ott így megy, akkor itt mi a baj? A helyzet a tetőfokára hágott, mikor az egyik válogatott hétvégén a csapattársak viccből készítettek egy walesi zászlót, amire a Wales.Golf.Madrid – Ebben a sorrendben feliratot helyezték.
Az, hogy ez valóban vicces volt, az szerintem nem kérdés, de madridi szimpatizánsként nyilván egyben lesújtó is, különösen, hogy Bale nem is próbált arra utalni, hogy esetleg nem ért egyet a felirattal. Az azt követő időszak már tényleges vegetálással telt számára, utolsó madridi szezonjában már csak 7 mérkőzésen lépett pályára. A vicc az egészben, hogy ebben az évben is Bajnokok Ligáját nyert a csapattal, pedig alig játszott. Az idény végén lejáró szerződését természetesen egyik fél sem szándékozta meghosszabbítani. Bár már évek óta pletykálták, hogy annyira nem akar már focizni, hogy inkább visszavonulna, és a golfpályákon tengetné a napjait, de már csak fél év volt hátra a katari világbajnokságig. Wales 64 év után először sikerrel kvalifikálta magát a mundiálra, méghozzá Bale-el a soraiban. Ezt nem hagyhatta ki. Hogy formában tartsa magát, az MLS-ben még bevállalt egy szerződést a Los Angeles FC-vel, de már szinte akkor borítékolható volt, hogy a torna után visszavonul. Pedig 33 évesen, pláne a mai játékosok hosszúra nyújtott pályafutását tekintve még akár 5 jó év is simán lehetett volna benne.
A felsorolt események jól mutatják, hogy irtózatosan nehéz megítélni Gareth Bale hagyatékát. Pályafutásának jó felében elképesztő teljesítményeket tett le az asztalra, mellé legalább 2 sporttörténelmi jelentőségű góllal. Emellett azonban olyan nem éppen „nemes” erényeket is bemutatott, amit szerencsére nem sokan. A legtöbb játékos a kispadon előbb-utóbb megunja a banánt, és több játéklehetőség reményében távozni próbál. Nyilván egy Bale-éhez hasonló magas szerződést nehezen hagy el az ember, de hogy képes legyen 3-4 évet kvázi kiülni a pénzért, az párját ritkító hozzáállás. Mivel ez elsősorban blog, így talán megengedhető, hogy a saját szemüvegemből is hozzáadjak kicsit: az én tudatomban 2 Gareth Bale van. Az egyik akit leigazoltunk, aki gyalogkakukk módjára sprintelt át a Barca védelmén, akin látszott a játék szeretete. A másik a már nem mosolygó, lélekben máshol levő túlfizetett munkás. Nyilván egyértelmű, melyikre emlékszem majd szebben.
Akárhogy is nézzük, Gareth Bale örökre a Real Madrid legendája lesz. A történelem már csak a győzelmekre és a nagy pillanatokra emlékszik, és nem lesz ez így később sem. Ő lesz az a játékos, aki néhány csapattársával karöltve 5 Bajnokok Ligáját nyert, ebből 3-at zsinórban, történelmi tettet végrehajtva. Se nem több, se nem kevesebb. Én így emlékszem majd rá.