A Piros Betűs Meccsek

Avagy hogyan alakultak ki a Derbik?

 Mindig különleges napok, és mindenki kitüntetett figyelemmel követi őket, mi az?- így is szólhatna a találós kérdésem, a válasz viszont egyértelmű, a derbik. Nincs olyan ország, ahol ne lenne legalább egy ilyen mérkőzés, az angoloknak ott van a NLD (North London Derby) az olaszoknál a Derby d’Italia, a németeknek a Der Klassiker, hogy csak párat említsek a sok közül. A spanyoloknak pedig ott van az EL Clasico. Ezek mellett azonban számos olyan párharc van, ami legalább ennyire fontos a két fél szimpatizánsainak, mégsem kap ekkora figyelmet. Ebben a cikkben ezeknek járok utána. A mai cikkben 3 ilyen derbiről fogunk szót ejteni, ezek pedig sorrendben az El Gran Derby, El Derbi Madrileño, és a Derbi Vasco. 3 teljesen más régió, 6 teljesen más csapat, és 3 különböző indok amiért utálják vagy éppen szeretik egymást.

El Gran Derby

El Gran Derby: Sevilla-Real Betis

  1. Találkozó: 1928. Február 19.

Az Örökmérleg: 65-34-40

Következő Meccs: November 12. El Pizjuán

A Kezdetek:

Sevillában a kezdetekkor két egyesület volt, a Sevilla FC (1890) és a Sevilla Balompié (1907), majd előbbiből kivált a Betis Football Club. Amely 1914-ben egyesült a Sevilla Balompiéval, innen is jön a név, Real Betis Balompié. Az első rangadóra azonban még 14 évet várni kellett, de hirtelen egyértelmű lett, hogy a két csapat bizony egy két dudás egy csárdában eset lesz.

A Rivalizálás:

Amikor azt mondjuk hogy a futball több mint sport, akkor valami ilyesmire gondolunk. A legegyszerűbben talán a Copa90 stábja által forgatott „Once in a Lifetime” című dokumentumfilmben elmondottakkal lehetne összefoglalni a két klub közötti különbséget: A Betis mindig is a szívről szólt, a Sevilla FC csak trófeákról-állította egy Real Betis szimpatizáns a filmben. Ez pedig tény, ha a sikerességet nézzük akkor a Sevilla FC egyértelműen eredményesebbnek tekinthető, a helyiek közül ezért is szeretik többen a Verdiblancokat (Zöld-fehérek). Illetve azért mert ők képviselik a túlerőben lévő spanyol középosztályt, a Sevilla pedig a felsőbb réteget, ebből pedig természetesen nem kis feszültség származik. Előbbinek ugyanis ilyenkor lehetősége van megmutatni hogy, mire is képes az emberi összefogás és a feltétlen szeretet a pénzel szemben.


Jelenlegi helyzet:
Ha már az előbb emlegettem a pénzt, akkor kezdjünk a mocskos anyagiakkal: Jelenleg egyik klub sem áll túlságosan fényesen ami a pénzügyeket illeti. A Sevillánál nyáron az egész keret eladó volt, míg a Betis lényegében mindenkit eladott akiért pénzt ajánlottak, azonban a nyár nekik sikerült jobban, elég csak Iscóra vagy Rocára gondolni és még az ősz végén is igazolnak (az hogy ez erősítés lesz-e, az majd kiderül, nem vagyok benne biztos hogy De Gea kell nekik), vagyis igazolnának mert még közel sem biztos, hogy meg tud állapodni a két fél. A Sevilla ezzel ellenben jobb nem lett, maximum gyengébb. Mendilibarnak ez az állásába került és ha Diego Alonso nem tud valami kézzel foghatót felmutatni, amire most meg is van a lehetősége, akkor könnyedén repülhet ő is.

tüzes pillanat Correa és Vini között

El Derbi Madrileño: Real Madrid-Atletico Madrid

  1. Találkozó: 1906. December 2.

Az Örökmérleg: 115-60-58

Következő Meccs: Január 10. Al-Awwal Park

A Kezdetek:

A Real-t 1902-ben, míg az Atleti-t 1903-ban alapították, előbbi ekkoriban arról volt híres, hogy az összes kisebb madridi csapatot bekebelezte. Így jártak volna a Matracosok is, de szerencséjükre nekik már volt egy anyaegyletük az Athletic Bilbao. Emiatt ők túlélhettek, és a két csapat viszonylag békésen megélt egymás mellett a Franco éráig, ahol viszont egyértelműen kijöttek a különbségek, hiszen volt egy rendszer által favorizált klub, és egy kevésbé támogatott (ezek általában a balos klubok voltak) egylet.

A Rivalizálás:

Ahogy korábban említettem, 2 fő ok volt: Az egyik az osztálybéli különbség, a Real a felső réteg, míg az Atleti a munkások csapata volt, innen is ered a Matracosok becenév (bár ez sokak szerint csak kitaláció), de ez mára már eltűnőben van. A másik pedig a politika, hiszen az Atletisek sosem felejtik el a Franco korszakot, ugyanis jelentősen máshogy alakulhatott volna az ő történetük is, ha az nincs. Hátráltatva voltak, így a két klub közötti jelentős különbségek, még nagyobbak lettek, és azóta is az itt összeszedett hátrányán próbál faragni a csapat. A politika másik aspektusa, pedig egy megnemtámadási szerződés, amelyet 15 év után rúgtak fel a felek (a Real). Az egyesség lényege az volt, hogy senki sem igazol a másik akadémiájáról játékosokat, volt pár kivétel azonban, a leghíresebb talán Barrios esete, de róla köztudott hogy Atletico szimpatizáns. Ezt azonban tavaly nyáron a Real megszegte, nem is akárhogyan az Atletitől 7 ifista öltözött habfehérbe, kevesebb mint egy hónap leforgása alatt. Ez pedig nem tett jót a két klub amúgysem rózsás kapcsolatának.

Jelenlegi helyzet:
Ez a rész lesz a legrövidebb, a két csapatról ugyanis heti rendszerességgel beszélünk a Spanalízisben és itt is többször írtam róluk. Az Atletico a legutóbbi bajnoki címe óta, csak árnyéka önmagának, tavaly majdnem összejött a 2. hely, de az inkább a Real szétszórtsága miatt volt opció. Simeonénak van egy plafonja, ami szerintem, főleg ahhoz képest hogy a padlót mennyire magasra tudja húzni, viszonylag alacsonyan van. Idén pedig lesz már komoly riválisuk, ugyanis a 3.-4. helyre 3 csapat pályázik még rajtuk kívül is, szóval újra bizonyítania kell a Cholo-Taka feltalálójának. A Realról, pedig tényleg nem írok sokat, érdemes elolvasni a legutóbbi cikket, abban minden benne van.

A baszk szurkolók csevegnek
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

El Derbi Vasco: Real Sociedad-Athletic Club Bilbao

  1. Találkozó: 1909. Április 4.

Az Örökmérleg: 62-50-78

Következő Meccs: Január 15. San Mames

A Kezdetek:
Az Athletic még a 19. század végén lett alapítva, míg a San Sebastiani egylet csak 1909-ben, az első meccsüket pedig nem sokkal az alapítás után játszották. A két klub a két legfontosabb baszk városban székel, így adott volt hogy ez lesz a Baszk Derbi. A két klub ezen felül az 1980-as évekig (a Bilbao még mindig tartja ezt) csak baszk játékosokat alkalmazott, ami nyilván egy extra motivációt jelentett a játékosoknak.

A Rivalizálás:

Igaz én még nem láttam élőben ezt az összecsapást, de akik már láttak a helyszínen egy meccset is azok ezt tartják a legkülönlegesebb derbinek, hogy miért? A Hangulata miatt, az egész olyan baszkos. A két klubnak utálnia kellene egymást, de mégsem teszik sokkal inkább összetartanak mert ők baszkok, a meccsek alatt is láthatunk nem egy olyan párt, családot ahol az egyik fél szíve kék fehér, míg a másik fél Bilbao szimpatizáns. A meccsek elött van egy barátságos erőpróba, régen ez egy klasszikus Bertsolaritza verseny volt, mind a két féltől énekeltek a felek, és egy zsűri értékelt. Mostanra természetesen ez átalakult, de jó látni hogy egy olyan világban ahol a Real szurkolók utálják a Barcát és vice versa, vannak még olyan klubok, és szurkolók akik ellenfélként tekintenek a másikra, nem ellenségként.

Jelenlegi helyzet:
Kezdjük a Bilbaoval, nyilván mindig is nehéz helyzetben lesz egy olyan klub amely csak egy kis kosárból tud válogatni a játékospiacon. De ők ezt bevállalták, és így is igen sikeresnek nevezhetők. Valverde alatt sokad virágzását éli a klub éppen, és talán az elmúlt években sosem volt ennyire reális az EL hely megszerzése. Ami a Sociedadot illeti, a múlt héten igen hosszasan beszélgettük a Spanalízisben arról, hogy miért is ilyen sikeresek. Röviden van egy projekt, és vannak emberek a vezetőségben akik hisznek az edzőben és türelmesek vele. Idén pedig úgy néz ki szüretelhetnek, ugyanis beérett a termés. De lehet hogy muszáj is lesz, ugyanis Kubo és Zubimendi is most van egy szintlépés előtt, szóval mindent is ki kell hozni belőlük ebben a szezonban. A cél egyértelműen a top 4.


Ez lett volna a 3 derbi és ami mögöttük van, ha tetszett és szeretnél még ilyen cikkeket olvasni azt mindenképpen jelezd a kommentekben!

Köszönöm a figyelmet!

Szólj hozzá!