Hogy lehet, hogy egy regionális központ, egy olyan klub, melyben játszott Vicente del Bosque példának okán, és egy olyan egyesület, ami egész Spanyolországban a 25. legtöbb bérletesével (!) rendelkezik egy csupán 50.000 fős település, már-már „falu” mellett alárendelt szerepben létezik? Természetesen a válasz a pénz. Ez a cikk a Castellón, azaz az Albinegros rövid történetét mutatja be.
Göröngyös utak
Castellón de la Plana majdhogynem 200.000 embernek ad otthont, míg a mellette 8 percre lévő Vila-real 50.000-nek. Az egyik csapata két rövidebb aranykoron kívül ugyanakkor főleg a másodosztályban, annak is az alján senyved, míg az egyik 1997 óta az európai top futball vérkeringésének aktív tagja. Az első a Castellón, míg a második a Villarreal, pedig nem volt ez mindig így….
A cestellóni városban már 1911 óta volt foci, de a Club Deportivo Castellón alapításáig 1922 július 22-éig kellett várni. A szomszédos sárgák egy évvel később alakultak meg.
A gyorsan profivá váló klub a harmincas éveket főleg a második vonalban tartotta, majd 1941-ben feljutottak az első osztályba, ezzel megkezdték az első aranykorukat: egészen 1947-ig tagjai is maradtak az élvonalnak, sőt, még egy 4. helyet is begyűjtöttek, ugyanakkor három szezonnal a kiesés után már a harmadik vonalt erősítették. A sok-sok éves liftezés után (a harmadik és a második versenykiírás között) jött a második, ámbár sokkal rövidebb aranykorszak a fekete-fehéreknél: 1972-ben feljutottak a LaLigába, és rögtön az 5. helyet szerezték meg Del Bosque-ék, sőt, még a Copa döntőjébe is bejutottak, de a Real Madrid már túl nagy falat volt nekik. Két szezon után kiestek, csakhogy 1981-ben egy szezonra visszatérjenek. Az utolsó első osztályú időszakuk két évig tartott: 1989-ben a 14. helyet, míg 1991-ben a 19.-et szerezték meg, ezzel lezárva az eddigi LaLigás történetüket.
Lesüllyedés
Az 1991-es kieséssel a hosszú pénzügyi vívódás is kezdetét vette, főleg hogy ismét a liftezés vette kezdetét. 1994 után egészen 2005-ig kellett várni arra, hogy a csapat visszajusson a másodosztályba. Habár képesek voltak stabil teljesítményre, a 2010-es kiesés során totálisan megsemmisült a csapat, sőt, egy évvel később pénzügyileg is kuka lett a projekt: a csapat nem tudta fizetni a játékosait, így egy osztállyal lejjebb sorolta őket a szövetség. 2017 júniusában egy korábbi játékos, Pablo Hernández, Angel Dealbert és Vicente Montesinos hármasa adott némi reményt, ugyanis ők lettek a tulajdonosok. Az Orelluts (a castellóni szurkolók beceneve) pedig sose pártolt el a csapattól: 2018 márciusában a Real Oviedo korábbi rekordját tudták megdönteni, ugyanis a Nou Estádi Castália stadionjának 12.867 bérletese volt, úgy, hogy a csapat a negyed osztályban játszott!
És úgy néz ki valami újra elkezdődött, ugyanis a szezon végén feljutottak a harmadosztályba, 2020-ban a másodikba, majd 2024-ben újra sikerült a második vonalba feljutni. És úgy néz ki, hogy idén képesek is lesznek a bennmaradásra!
Füstös András