Bordalás, habár nem csak a Getafe csapatát edzette karrierje során, mégis főleg a Madrid közeli csapatnál tette le a névjegyét leginkább. Egy Real Madrid, Barcelona, Liverpool vagy Bayern München szurkoló szemében megvetendő az, amit a kis spanyol csapat nevez taktikának, de ez nem ennyire könnyen értelmezhető problematika, sőt, sokkal komplexebb dilemma, mint az elsőnek tűnik.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy mégis mi Bordalás taktikája. Ehhez, a totalfootballanalysis.com által készített grafikonokat és képeket fogom a vizuális bemutatás segítségéül hívni. Mivel ezen képek a tavalyi szezon első 13 meccsére készültek, így én is rájuk viszonyítom a szám adataimat a cikkben.
A Getafe játéka Bordalás kezei alatt
Ha röviden szeretnénk leírni a Getafe-t, akkor egy klasszikus 4-4-2-t játszó csapatot kellene elképzelnünk, mely a labda nélkül próbálja az ellenfelét a kapujától távol tartani, akár a szélekre kényszerítve az ellenfél támadásait, melyek megakadályozása után főleg középen, hosszú passzokkal indított ellentámadásokkal operálnának. Ennél ugyanakkor többet lehet elmondani a kék mezesekről.
Kicsit jobban kibontva, a direkt játékot valóban hosszú indításokkal és ellentámadásokkal képzeli el Bordalás, melyek során az alábbi átmenetekkel találkozhatunk általában: a 4-4-2 legtöbbször 4-2-3-1, 4-5-1, 5-4-1, 4-4-1-1 és 4-3-2-1-be vált, természetesen ez az ellenfél képességeihez idomul, valamint az ellenfél pressziójának függvényében tud változni. Az mindenképpen látható már ennyiből is, hogy a támadók száma kifejezetten alacsony a Getafe-nél, ezzel tulajdonképpen a kezdeményezést teljesen átadják az ellenfélnek, hogy a kontráikat végig tudják vezetni. Ha valami oknál fogva felállt védelem ellen vezetnének támadást, akkor a középpálya túl töltésével teremtik meg a védelmi stabilitást, oly módon, hogy a szélső középpályások beadásokra készülve feljebb, illetve kijjebb tolódnak, helyüket a szélső védők foglalják el. A kapura lövéseket szemlélve tökéletesen látható, hogy mennyire a beadásokra, illetve a távoli lövésekre koncentrálódik a csapat támadójátéka az első ábrán. Az ellenfél 16-osán belül átlagosan 11.86 érintést átlagolnak meccsenként a kékek, mely a liga utolsó helyére volt elég, ugyanakkor nem is hordozzák ott a játékszert magukkal, mivel az érintések legnagyobb hányada a beadások kapura térítésére irányul. Félelmetesen magas arányban találnak embert a beadásaik (40% feletti siker ráta!), ezzel minden egyes kontrát veszélyes támadássá varázsolva.
Meccsenként 9.06 kapura lövést átlagoltak a 2023/2024-es szezon vizsgált periódusában, mely a 14. helyre elég ebben az aspektusban, ugyanakkor 37 fejes próbálkozásuk volt, melyek a rögzített helyzetekből és beadásokból születtek és ez a liga második helyére volt elég ebben a kategóriában! Az ábrán hozott 13 gólból 9 volt fejes gól! Ezt azzal tudnák variálni, ha használnának második hullámokat a támadásokban, ugyanakkor ezzel a direktivításuk csorbulna, melyet nem tud a Getafe az idei keretével megengedni magának, így a taktikájuk legjobb esetben is stagnálni tud (arról nem is beszélve, hogy ez csorbítaná a védekezési képességeiket, mivel a belső középpályások tudnának oda érni a középre ért labdákhoz, valamint a második szándékból elvállalt lövéseket is jó eséllyel rájuk hegyeznék ki).
Természetesen ez a játékstílus nem eredményez sok labdabirtoklást: átlagosan a liga 19. csapatáról van szó a labdabirtoklás tekintetében, igaz, a védelmük ezzel arányosan stabilan funkcionál. A labda megszerzése után gyorsan vesztik el a játékszert, melynek oka a már említett direkt hosszú passzok, amennyiben építkezésre szorulnak, akkor a szélsők próbálják széthúzni az ellenfél védelmét, mellyel próbálnak a támadószekcióba kerülni a labdával amilyen gyorsan csak lehet, így a liga legdirektebb csapatáról beszélünk, akiknek a meccsein a labda tényleges játékban átlagban 43 (!) percet van. A direkt játékstílus a gyors átmenetek mellett még egy másodlagos szereppel is bír, mivel így elvesztett labdák során a védelem időt kap a rendeződésre. Emellett a durva és agresszív védekezés szerepe döntő még, de erről kicsit később még szót ejtek.
A már említett szélső középpályások fontossága mellett elképesztően fontos feladatot kapnak a csatárok, és az általuk vállalt fizikális játék felvállalása: a védők elvonása, a labda megtartása, valamint a levegőben való párharcok megnyerése maga után vonzza, hogy azon kevés akcióban, amikor a Getafe támad, nem lazsálhat egyetlen egy csatár sem. Természetesen a rögzített helyzeteknél is kulcsszerepbe kerülnek a csatárok, akár a labda nélküli játék során való védők elvonásakor, akár a légi harcok megvívásakor. A taktika következtében minden egyes szöglet vagy közeli szabadrúgás egy potenciális gólhelyzet a Getafe számára, melyek elpuskázása felér egy tudatosan kialakított helyzet kihagyásával számukra.
A védekezésükről már nem lehet ilyen hosszan írni. a Stabil, legalább négy védős rendszert gyakran támogatja meg Bordalás a két belső középpályással, ezáltal teljesen lezárva a belső területeket az ellenfelet így beadásra kényszerítve. A már említett szívós védelem szokatlan agresszivitással párosul, mely nem indokolatlan: célja a játék tördelése, ezáltal a saját védelmi hiányosságok javítása, rendeződése és az ellenfél lendületének letörése. A támadójáték nem sok gólos meccsekre van optimalizálva, így minden egyes bekapott góllal csökkennek a Getafe esélyei a győzelemre, ezáltal a hangsúly inkább azon van, hogy ne kapjon a csapat gólt, minthogy hogyan lőhetne minden áron. A lapok tekintetében így elmondható, hogy a Getafe gyakran játszott sok sárga lap kiosztásával járó mérkőzést, de ez vállalt kockázat náluk. Amennyiben a védelem labdát szerez, úgy azt 2-3 passz után már a szélre szándékozzák juttatni egy ellentámadásba átváltva a már említett dinamikus felállás változtatások gyors véghez vitelével. Ez a játék komoly állóképességet igényel, mivel a kontaktokat tudatosan vállalja a védelem, valamint Bordalás elvárja, hogy a felfutó játékosok minden esetben érjenek vissza a helyükre és emberükre.
A Bordalás dilemma feloldása
A részletes taktikai kifejtés után feldobom az ikonikussá vált Bordalás mondat kérdését: Esto es fútbol papá? A Getafe játéka híresen visszataszító sok foci szerető ember körében és ezt az undort már-már nem is fogja vissza sok drukker. Természetesen ez a Getafe szurkolók esetében nem így csapódik le.
A Netflix LaLiga: All Access című sorozatban a Getafe és Bordalás többször is előkerül, mely során Mayoral szerint az undor nem más, minthogy jó helyen szerepel a csapatuk, melyet többen nem néznek jó szemmel, míg Bordalás azt fejti ki, hogy ilyen anyagi lehetőségekkel és játékosokkal csak ezt a játékot tudja effektíven játszani. Melyet nem is vitat senki. Az én kérdésem csak az: Feláldozható a mai világban a játék az eredményesség oltárán?
Az idei Barcelona elleni 1-0-ás vereség során a Getafe nem érte el egész mérkőzésen a 100 passzt. Ez még a tavalyi évhez képest is nagyon szelíd szám, ugyanakkor a keret nem hogy gyengült, de csökevényesen csonka is lett, így hatványozottan igaz rájuk, hogy direkt focit kell játszaniuk, ha pontokat akarnak szerezni.
A mai fociban a Cruyff hatás igen közkedvelt sok rajongó között, mi szerint sok gólos, „ha kikapok akkor az legyen 5-3 nem 1-0” meccsek és mentalitás az elvárás az adott szurkoló csapata felé. Ezt könnyű abból a pozícióból mondani, amibe a mainstream drukker van, ez az európai elit 10, csúcson 20 csapata. Ha csak a ligát nézzük a három nagy drukkerei a korlátlannak tűnő fizetési keretek és játékosokra szánt pénzek mellett könnyen vethetik a Getafe drukkerek szemére a stílusukat, csak éppen elfelejtik, hogy Lewandowski helyett Latasa a csatáruk, a védelemben pedig nincs Rüdigerük van, és a középpályán se Koke osztogat, hanem Arambarri, a pénzügyi lehetőségekre ki se térek most, mert a csapat egy gyárváros csapata tulajdonképpen (a mez színe is azért kék a hagyomány szerint, hogy ezzel tisztelegjenek a város „kék galléros” munkásai előtt). Sok jobb helyzetben lévő klub szurkolója el se tudja, képzelni, hogy a Getafe minden egyes élvonalban töltött szezonja egy ajándék, és hogy a 25%-os labdabirtoklás ellenére is azt énekli a hazai publikum, hogy Te quiero Bordalás!
A véleményem szerint totál felesleges ebbe a dilemmába belemenni, vagy éppen utálni a csapatot és Bordalás-t, ugyanis a szép játék egy romantikus idea bizonyos pozíciók alatt, de az eredmények pénz és fennmaradás kérdése egy Getafe szintű csapatnak. Bordalás tökéletesen kialakította a túléléshez szükséges játékot, melyet képes volt annyira adaptálni, hogy lassan az már a klub DNS-évé vált. Megtudom érteni, hogy ez frusztráló lehet, ugyanakkor ugyanennyire frusztráló, ha a csapatod a TV-s pénzek töredékét kapja, nem úgy mint a másik. Bordalás zsenialitása nem a stílus kialakításában rejlik, hanem a támadó potenciál maximalizálásában, az átmenetek életveszélyessé tételében és a fejjáték kiélezésében. Sajnos az emberek nagy részéhez a Damián Suarez és Djené féle belépések jutnak el többségében, melyek szaftos témák minden meccs után, habár ezzel a Getafe játékát teljesen ledegradálva a favágásra, mely túlzóan leegyszerűsítő lenne.
És tegyük a szívünkre a kezünket: egy Getafe szurkolót annyira érdekel ez a folytonos játékot teljesen negligáló játékstílus, mint amennyire a görögöket érdekelte a teljesen kontrára épülő játékuk 2004-ben, vagy amennyire a magyarokat érdekelné ez a stílus, ha ez lenne az ára egy EB döntős szereplésnek.
Esto es fútbol papá!
Füstös András
Felhasznált forrás: https://totalfootballanalysis.com/article/getafe-2023-24-their-tactics-under-jose-bordalas-scout-report-tactical-analysis (utolsó elérés: 2024.10.10)